ÉLETFÁZIS-ELMÉLETEK

Év-tizedes szakaszolás (Szolón)

A 20. életévvel véget ér a gyermekkor, és kezdődik az adoleszencia.
A 30.-kal a fizikai érettség lehetővé teszi a házasságkötést, családalapítást.
A 40. évvel kezdődő évtizedben fejeződik be az általában vett formálódás.
Az 50. év jelzi a gondoskodás és beszéd csúcspontjára jutás periódusának kezdetét.
60 éves kortól hanyatlanak az erők.

Bühler életkor-pszichológiai koncepciója

Bühler korábbi \"életrdáma-felvonásbeli\" életszakasz-elmélete

Expozíció: nemcsak maga a kisgyermekkor, hanem a felnőtt első életszakaszának bevezetése is.
Fokozás: egyrészt a kisgyermek környezeti tapasztalatainak kiterjesztése, másrészt a fiatal felnőtt expanziója.
Csúcspont: egyrészt az érett gyermekkor tárgyiasabb törekvései, növekvő személyi biztonsága, másrészt az érett férfi-/asszonykor családi és hivatásbeli kiteljesedése.
Visszafordulás (késleltetés): serdülő szellemi törekvések ébredése.
Megoldás (tragikai vétség): kioldódás az én-kötöttségekből, növekvő szellemi igények megjelenése - az öregségben pedig a vitális ösztönzések kötelékéből való kiszabadulás = halál.

Pöggeler életkor-szakaszolása (az egyik életszakaszból a másikba történő átlépés válsággal jár)

A felnőtt élet három stádiumának meghatározó jegyei (Erikson)

Biztos identitástudat (a korai felnőttkorban): intimitás a másik nem vonatkozásában, a más emberekkel való kapcsolatban, önmagunkkal szemben.
Felelősségteljes szeretet (a kiteljesült felnőttkorban): a felnőtt az utódjaiban nem egyszerűen reprodukálni kívánja magát, hanem életbeállítottságát kívánja továbbadni.
Az integritási törekvés küzdelme a kétségbeeséssel és a csömörrel (a teljes életmenet nyolcaik szakaszában): minden fizikai és anyagi veszéllyel szemben megkísérli a védekezést - menekülés egy \"választott dologba\".

Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya. Bevezetés az andragógiába (1996)