1. A személyiség részei állandó dinamikus kapcsolatban vannak egymással
2. előszó - Freud kritikái
2.1. túl nagy hangsúly a szexulitáson
2.2. túl nagy hangsúly a psziché biológiai voltán
2.3. túl sok mindent magyarázott a Oedipusi konfliktussal
2.4. alig foglalkozott a környezeti hatásokkal
2.5. az ember igenis tudatos lény, tisztában van viselkedésének okaival
2.6. az embernek vannak céljai, önmegvalósítási törekvései
3. Jung alaptézisei
3.1. a terápiában nem az az alapvető kérdés, hogy miért vagyok itt, hanem az, hogy mi lesz a következő lépés
3.2. tudattalan nem gyerekkori szexuális fantáziákkal, élményekkel van tele
3.3. libidót is kimozgatja a szexualitás tárgyköre alól: minőség nélküli, általános pszichés energiaként írja le
3.4. létezik személyes és kollektív tudattalan is
4. Személyiségmodellje
4.1. Tudat
4.1.1. Én
4.1.1.1. énünk tudatosan felvállalt része
4.1.1.2. portásként működik, meghatározza mi marad a tudatosban és mi kerül elfojtásra
4.1.1.3. nagyon fontos szerepe van az egyéniséggé válásban és az önmegvalósításban
4.1.1.4. állandó kapcsolatban van a mély-énnel - ennek a kapcsolatnak a következménye az, hogy tudom, hogy én én vagyok
4.1.1.5. alkalmazkodási képességünk energiája az énben található
4.1.2. Perszóna
4.1.2.1. szerepszemélyiség, amelyet magunkról mutatunk kifele a világnak,
4.1.2.2. társadalmi környezet elvárásaira adott válasz
4.1.2.3. tükörfunkciója: erősíti az ént és önmagunk elfogadását
4.1.2.3.1. másrészt bizonyos dolgokat a külvilág tükrében látván magunkat az ÁRNYÉKba száműzünk
4.1.2.4. individuáció fontos lépése, hogy a perszónát kényelmesség tegyük magunk számára és az énhez minél közelebb hozzuk
4.1.2.5. csökkenti nárcisztikus éhségünket
4.2. Személyes tudattalan
4.2.1. tartalma: az én által elfojtott vagy ignorált tartalmak
4.2.2. befolyásolja a cselekedeteket - KOMPLEXUSokon keresztül például
4.2.3. ÁRNYÉK
4.2.3.1. tudatos és tudattalan személyiségrészek közötti kapcsolatteremtés - tudattalunkhoz vezet el minkez
4.2.3.2. az elfogadható és elfogadhatatlan közötti ütközés
4.2.3.3. útja: személyes tudattalan - kollektív tudattalan - mély-én
4.3. Kollektív tudattalan
4.3.1. univerzális
4.3.2. ARCHETÍPUSOK
4.3.2.1. Őskép, minta, lenyomat, esszencia
4.3.2.2. őrzi az emeberiség ősmúltjának a tapasztalatait
4.3.2.3. megjelenés formája: SZIMBÓLUMOK
4.3.2.3.1. összeköti a tudatot a tudattalannal
4.3.2.3.2. ellentétes irányúak - van egy építő és egy romboló energia ebben
4.3.2.4. örökletes, psziché tudattalan szerkezetét alkotja
4.3.2.5. megjelenésének két feltétele
4.3.2.5.1. aktiváció - külső érintésre reagálva
4.3.2.5.2. aktualizáció - belső érzés, folyamatok hívják elő
4.3.2.6. Jungi archetípusok
5. Komplexusok
5.1. a személyes és a kollektív tudattalanban őrzött élményanyag, amely érzelmileg erősen töltött, Konfliktusból keletkező
5.2. tudattalan erők, személyes démonok
5.3. elvonja a pszichés energiát, ezért pl depresszió alakulhat ki
5.4. elvonja az energiát a személyes tudattalanban - regresszió állapota indul meg a kollektív tudattalan felé, ahonnan aztán archetípus formájában tör elő a konfliktus
5.5. megoldási lehetőségek
5.5.1. komplexus tudattalan marad
5.5.2. identifikáció - azonosulok vele (stockholm-szindróma)
5.5.3. projekció - külvilágra vetül a konfliktus
5.5.4. szublimáció - kreativitásban oldódik fel
5.5.5. konfrontáció - megértés, belátás, integráció
5.6. arról ismerhető fel, hogy túlzó és merev viselkedésben nyilvánul meg
6. a MÉLY-ÉN
6.1. a személyiség gravitációs központja
6.2. a bennünk élő isten
6.3. fejlődés motorja
6.4. individuáció során épül be az énbe
7. INDIVIDUÁCIÓ - valójában az ellentétek feloldásának folyamatát jelenti
7.1. önmagunkká válás, legfontosabb életfeladatunk
7.2. személyes küldetésünk megvalósítása
7.3. lépései
7.3.1. erős én és nem merev perszóna
7.3.2. árnyékszemélyiség integrálása
7.3.3. életkornak megfelelő archetípus életre hívása