1. Koherencia
1.1. Szűkebb értelemben: a szöveg közvetítette értelem-összefüggés.
1.2. Bussmann: szemantikai struktúrák ragadhatók meg vele.
1.3. Nyelvirendszer-központú megközelítés: a koherencia a szövegmondatokban szereplő kifejezések referencialitása.
1.4. Kommunikatív-pragmatikai megközelítés: a koherencia nem a felszíni struktúrában kimutatható korreferens vagy konnektív elemektől függ, a grammatikai jólformáltság nem kritériuma a szöveg értelemközvetítő voltának.
1.4.1. Brinker: a szöveg egyszerre nyelvi és kommunikatív egység. A grammatikailag és tematikailag összefüggő mondatok önmagukban még nem szövegek. Csupán a kommunikatív funkció által lesznek azzá, melyet a kommunikációs helyzetben nyernek el.
1.4.2. De Beaugrande és Dressler: a koherencia a szövegszemantika felől határozható meg, a szövegvilágok rendelkeznek koherenciával. Kiszélesítik a koherencia fogalmát: az nem csupán a szövegek jegye, hanem a szövegek használóiban lezajló kognitív folyamatok eredménye, jelentések aktualizálása annak érdekében, hogy a szövegnek értelme legyen.
1.5. Kognitivista megközelítés: a koherencia olyan tulajdonság, amely a szövegprodukció- és recepció közben jön létre. Inkoherencia akkor léphet fel, amikor a befogadó nem tudja a kívánt formában értelmezni a produkciót.
1.6. Összességében: a koherencia olyan fogalommá vált, amellyel jelölik a szövegszerűség egyik kritériumát (az értelmi összefüggést megteremtő eszközöket), illetve összefoglaló névként szolgál a szöveg mentális feldogozását segítő kognitív folyamatok jelölésére. A koherencia empirikus vonatkozású terminusból metaelméletivé vált.
2. Kohézió
2.1. Szűkebb értelemben: a szöveg grammatikai függőségi viszonya.
2.2. Bussmann: a mondattan és a morfológia eszközei ragadhatók meg vele.
2.3. Nyelvirendszer-központú megközelítés: a kohézió fogalmát gyakorlatilag nem használják, de a koherenciától megkülönböztetik.
2.4. Kommunikatív-pragmatikai megközelítés: a kohézió sem nem szükséges, sem nem elégséges feltétele a szövegségnek. Egy szöveg nemcsak akkor jólformált, ha kohezív.
2.4.1. De Beaugrande és Dressler: a kohézió a szöveggrammatika felől határozható meg. A szövegfelszínek rendelkeznek kohézióval. Ám ők a kohézió fogalmát nem csupán grammatikai viszonyok jelölésére alkalmazzák, hanem azt javasolják, hogy olyan eszközök meghatározására is használják, amelyek elősegítik a szöveg folytonosságát, pl.: igeidő, anafora, katafora, kötés.
2.4.2. Brinker: integratív modelljében a kohéziót a koherenciateremtés grammatikai jegyének tekinti, ezért úgy véli, hogy a kohézióra, mint önálló kritériumra nincs is szükség.
2.5. Kognitivista megközelítés: a recepció oldaláról vizsgálva a kohézió és a koherencia úgy ragadható meg, hogy a befogadónak sikerül az adott megnyilatkozást az addigi reprezentációjába beilleszteni, vagy sem. Ha ez nem történik meg, s ennek fonológiai, morfológiai vagy szintaktikai természetű akadályai vannak, akkor kohézióproblémáról beszélünk.
2.6. Összességében: a kohéziót már kezdetben is metaelméleti fogalomként használták. Azoknak a grammatikai eszközöknek az összességét jelenti, amelyek felelősek a szöveg grammatikai, függőségi viszonyainak előállításáért. A kohézió fogalma tehát megmarad a pragmatikai fordulat után rögzült értelmezésben.
3. Példák
3.1. Anafora: visszautal a szöveg előző pontjára, s gyakran kifejtett antecedensük van a megelőző szövegrészletben: pl.: 1. Vannak hatékony munkamódszerek (kifejtett antecedens), ezek (anafora) betanítása azonban időigényes. A példamondatban a grammatikai függőségi viszony egyeztetéssel van jelölve.
3.1.1. Az anafora a kohézió eszközének tekinthető, hiszen a szöveg grammatikai függőségi viszonyait rögzíti.
3.2. Korreferens anafora: a korreferencia azt jelenti, hogy az anafora és antecedense ugyanarra a dologra referál. A korreferens anafora leggyakrabban névmás, névmási határozó, igei személyrag lehet, de ebben a szerepben kifejtő nyelvi egység is állhat. Pl.: 1. A csoport egyik tagja (antecedens) eltűnt, őt (anafora, személyes névmás) kereste az idegenvezető. 2. A portás (antecedens) vett egy kávét. Kavargatta (null anaforával álló igei személyrag).
3.3. Nem korreferens anafora: olyan esetekben, mikor hiányzik a korreferens antecedens a szövegelőzményből. Pl.: 1. Rendeltem egy pizzát. A feltét nem ízlett. Ebben az esetben az anaforikus kifejezés (feltét) nincsen grammatikai függőségi viszonyban, és nem is korreferens az antecedensével. 2. Mi lehetett a probléma? A választ előre is köszönöm! Az anafora (választ) ebben az esetben sem korreferens antecedensével (probléma).
3.3.1. Ezek az esetek a szemantikai kontiguitás jelenségével írhatók le, amely fogalmi közelséget jelent. A szemantikai kontiguitáson alapuló anaforák új referenst vezetnek be, míg a korreferens anaforák nem. A szemantikai kontiguitáson alapuló anaforák rematikus szerepet játszanak a témakifejtés biztosításában, ezért elsősorban a koherencia eszközének tekinthetők.
3.4. Az indirekt anafora (Schwarz): határozott főnévi csoport, amelynek nincs korreferens antecedense a szövegben és nem is áll grammatikai függőségi viszonyban az antecedensével. Az indirekt anaforának van antecedense a szövegelőzményben (horgony). A horgony és az indirekt anafora referensei nem korreferens, hanem konceptuális viszonyban vannak egymással. Pl.: 1. A hétvégén Gyulán voltunk. A városba későn érkeztünk meg. A vasútállomás kihalt volt. Az anafora (vasútállomás) és antecedense (Gyula, város) között nem korreferens a viszony, a kapcsolat mögött mentális következtetési folyamatok rejlenek.
3.4.1. Anaforikus utalások feldolgozása Scwarz szerint: 1. Szemantikai stratégia: mikor az anafora és a horgonykifejezés között szemantikai kapcsolat van. Pl.: Ki akarta nyitni az ajtót. A kulcsot nem hozta magával. Ebben a mondatban a kulcs szerepe révén kötődik a kinyit igéhez, ezzel teremtődik meg a szemantikai kapcsolat.
3.4.2. Anaforikus utalások feldolgozása Schwarz szerint: 2. Konceptuális stratégia: mikor a konceptuális (enciklopédikus) tudásunkat is aktiválnunk kell a megértés érdekében. Pl.: A kórházteremben tért magához. A műtős éppen akkor ment ki. A műtős horgonykifejezése a kórházterem. Az anafora és antecedense között nem rész-egész viszony van, a kórházterem jelentésének nem része a műtős jelentése. A koherencia megteremtéséhez a kórház tartományának aktiválása szükséges, s itt jelenik meg az egyéni konceptuális tudás.
3.4.3. Anaforikus utalások feldolgozása Schwarz szerint: 3. Nem indirekt anafora: mikor az indirekt anaforikusság korlátozó elve, hogy az anaforának reaktiválnia kell a horgony által korábban aktivált tudástartományt. Pl.: Vásárolni akartam. A pénztárcámat otthon hagytam. /A sapkámat otthon hagytam. A vásárlás tartományában nem lehet lehorgonyozni a sapkát húzni műveletét, ez tehát nem is lehet indirekt anaforája a vásárolni főnévi igenévnek.
3.5. Az indirekt és direkt anafora különbsége: a direkt anaforák és antecedensük referenciája már a szemantikai információk alapján egybeesik, viszont az indirekt anaforáknál a referenciális kapcsolat létrehozásához mindenképpen szükséges valamilyen mentális művelet, amely a horgonykifejezés és az anaforikus kifejezés jelentését összehangolja. A direkt anaforáknak a korreferencia révén csak tematikus funkciójuk van, míg az indirekt anaforáknak kétféle szerep is jut, egyfelől szintén tematikus, másfelől azonban új referensük bevezetésével rematikus elemként is lehet funkciójuk a szövegösszefüggés fenntartásában.
3.5.1. A direkt és az indirekt anaforák viszonyának egységes értelmezése hozzájárult a kohézió fogalmának háttérbe szorulásához. A kohézió eszközeként számon tartott és grammatikailag jelölt utalások ebben a modellben a koherencia eszközeként ragadják meg az anaforát, s ez elbizonytalanító a kohézió terminus használhatóságát illetően.
3.6. Párhuzamosság elve és közelség elve: pl.: 1. A tanár meglátta a tanárnőt. Az odament hozzá. Az az anafora a párhuzamosság elve miatt a tanárra vonatkozik, mert az első tagmondat sorrendje alapján erre lehet következtetni. 2. A fiú meg az öccse odajöttek hozzám. Annak adtam egy sütit, ennek meg egy csokit. A közelség elve miatt az ennek anafora az öccsre vonatkozik, hiszen ez egy közelre mutató névmás, az öccs pedig közelebb van az első tagmondat végéhez, később esett róla szó. Az annak anafora a fiúra vonatkozik, mert róla korábban esett szó, távolabb van az első tagmondat végétől.
3.6.1. Ezek az elvek, és problémák is arra utalnak, hogy a kohézió fogalmának beillesztése a modellbe nem tekinthető lezárt kérdésnek. Ebből arra is lehet következtetni, hogy a grammatikai viszonyok szövegnyelvészeti elemzése a kohézió fogalmának háttérbe szorulásával sem veszített aktualitásából.