Folklór, szóbeli költészet

Get Started. It's Free
or sign up with your email address
Folklór, szóbeli költészet by Mind Map: Folklór, szóbeli költészet

1. Népköltészet

1.1. A népköltészetet alakító tényezőknek azokat a törvényszerűségeit kívánjuk sorravenni, amelyek több történeti korszakon keresztül meghatározták az alkotásmódot, a költészeti technikát, az előadás és hagyományőrzés módszereit.

1.2. "a változatokon keresztül való megjelenés"

2. Szóhagyományozó költészet

2.1. : orális, tradicionális költészet terminusok is szokásosak s ennek csak részei az ősköltészet, primitív , paraszti vagy népköltészet néven ismert tartományok életének, alkotásmódjának és fennmaradásának a változatokban, variánsokban való megjelenése, szemben az írásbeliségnek az egyszeriségre, a maradand alakra, a „hiteles verzió"-r a való törekvésével s e törekvé megszilárdulásával.

2.2. Történeti korszakokon át nemcsak az alkotó személyiség volt ismeretlen, hanem az alkotás, hagyományozás, újramondás, éneklés szavaknak az értelme szinte kibogozhatatlanul elegyedik egymással. Az újramondá s szinte mindig változtatás: variáns, s ugyanakkor alkotás is lehet, a szóhagyomány későbbi, végső időszakaiban rombolás, dadogó felejtés inkább .

3. "mondott szó"

4. A nyelvtudományban is nagy vitákat kiváltott kérdésről, a beszéd és a nyelv, az írott szó, az irodalmi, a köznyelvi és népnyelvi kifejezés, stílus közötti eltérésekről.

5. Az irodalom, az írásbeli rögzítés kezdeteinél nyomban a megörökítésre, monumentalizálásra törekedett s ehhez hamarosan kapcsolódott a hiteles, eredeti s ezzel együtt az egyszeri alak megőrzésére való törekvés.

6. Variáns

6.1. A variáns mindig valaminek a változat a (mesetípus, motívum, dallam stb.), ami életre kell a változatban s amivel mégsem teljesen azonos, amit mindig reprodukálni akar hiszen ez a hagyományozá s mene - tének belső szüksége, s amitől mégis mindegyre eltér, hol lényegtelen, hol lényegesebb vonásokban.

6.2. Egy-egy nagy zenei mű bemutatás a végre is 'mindig változat, az eredeti mű megelevenülése a karmester értelmezésén, a zenekar „ihletettségén" múlik ; ugyanígy ismerjük az előadóművészek egyéni értelmezéseit, Kodály Zoltán is utal a műzene előadásmódjának a szóhagyománnyal rokon e vonásaira.

7. Eredeti típusok helyreállítására a változatok alapján, részint a változatok alakító folyamatainak megismerésére ; ez utóbbi területen legtöbben elsősorban a Zersingung-folyamatok vizsgálatait értették.

7.1. A népzene és a népi epikumok kutatása

7.2. Igy legújabban is Bronson egész mondandóját, vitatéziseit Sharpnak a változatokra vonatkozó három tételére építi. Annál sajnálatosabbnak kell tartanunk , hogy a magyar kutatás szinte alig vett tudomást Sharp korszakos munkásságáról. Sharp a népköltészet (elméleti megfontolásaiban mindig együtt látj a az egészet : a mesét,balladát, dallamot, szöveget) létében, fejlődésében inkább alakulást mondanánk három princípium egymásraható érvényesülését látja : a kontinuitás, a variálás és a szelekció erőinek működését. Megállapítja, hogy a szóhagyományozó szövegekre és dallamokra egyszerre jellemző a kontinuitás, az állandóság s ugyanakkor a változékonyság s a változatok mögött működik a közösségi szelektálás, az adott közösség ízlése, igénye.

7.2.1. közösségi újrateremtésben (communal re-creation)

8. Lajth a László szerint a népzene lényegében a variálás művészete, másutt a „hamis " dallamok révén ő is kapcsolódik Kodály, ha úgy tetszik , Sharp vagy Honti extrém tételéhez, amikor a változatok pillanatnyi alakjairól, lejegyezhetetlen mozzanatairól szól. A.Schaeffner a primitív, egzotikus zene és a nyugat-európai zene viszonyát vizsgálva szintén a változat megfoghatatlan improvizációit emlegeti.

9. Invariáns

9.1. Invariánsnak tekintjük a szóhagyományban azt a feljegyzésre került költészeti alakot, amelynek csak egy, esetleg egy-két szórványos adatát ismerjük, amely tehát nem mutatja a változatokban valóeleven élet jelét.

9.2. Jelzi azt az egyéni javaslatot, amit a maga kisebb-nagyobb közössége nem fogadott el. Ilyen invariáns adatot egyaránt felhozhatnánk a folklór legkülönbözőbb területéről. Az „egyéni javaslat " Sharp-féle kifejezését természetesen ebben az esetben szélesebben kell értelmeznünk : az invariáns lehet más társadalmi osztálytól, más etnikai csoporttól, más néptől érkező javaslat : hatás is, amit a közösség mint hagyományaitól, belső stílusától idegent elutasít.

9.3. Csak a variánsok kisebbnagyobb számán keresztül ez nem mérhető , a teljes elutasítás és az invariáns adatok a variánsokkal együtt adnak valóságos képet. Invariáns javaslatnak terjedési sebessége is, mértéke is, a variánssá válás egész menete .

9.4. Ez a szóbeli előadásmódból következik szerinte is : törvényszerű az, hogy a minden mesemondó a mag a történeteit nem egyszer, hanem sokszor adj a elő, nem egy , hanem több hallgató és több előadásban hallja ezeket az epikumokat és e két vonás következtében valósággal szervezetten állítódik mindegyre vissza számos előadás, meghallgatás korrigáló, ellenőrző funkciója mellett az eredeti alak.

10. Változat

10.1. A változat, az újra elmondott, elénekelt szóhagyomány változtat is. Láttuk az eredeti alak helyreállításának törvényszerűségét, vegyük sorra azokat a tendenciákat, amelyek a variáns változtató másító folyamataira vallanak. Mi e tendenciák között három csoportot különböztethetünk meg : a) degresszív, romboló folyamatok : a Zersingung jelenségei; b) az eredeti alakot nemcsak helyreállító, hanem tovább építő, szebbítő, gazdagító : alkotó folyamatok ; c) a változatok átmenetein keresztül új típusok születésének, illetőleg típusok, motívumok egymáshoz közelítésének alkotó folyamatai : az affinitás jelenségei.

10.2. Ha mi tudjuk is, hogy a szóhagyomány természetétől elválaszthatatlan az alkotó és a romboló újrahagyományozás dialektikája , akkor sem értünk egyet azokkal, akik a „gesunkenes Kulturgut " elmélet jogosulatlan fölényével csak a degresszív folyamatokat hajlandók észrevenni.

10.3. Lajth a László szerint a népzene lényegében a variálás művészete, másutt a „hamis " dallamok révén ő is kapcsolódik Kodály, ha úgy tetszik , Sharp vagy Honti extrém tételéhez, amikor a változatok pillanatnyi alakjairól, lejegyezhetetlen mozzanatairól szól. A.Schaeffner a primitív, egzotikus zene és a nyugat-európai zene viszonyát vizsgálva szintén a változat megfoghatatlan improvizációit emlegeti.

11. Degresszív folyamatok

11.1. a) bizonytalan, téves intonáció természetesen nemcsak téves dallamintonációról beszélhetünk, vonatkozhatik ez, bár ritkábban , a mese törvényszerű kezdetében megmutatkozó bizonytalanságban, lazaságban ,különösen adott mesekeret esetében; b) idevonhatjuk a külső forma eseti romlásának jelenségeit is, mint a ritmuszökkenőket, a rossz rímeket is, a mese szövegezés döccenőit. Az ilyen esetek rendszerint az előadó gyöngéit leplezik le, de sok esetben arr a vallanak , hogy pl. a ponyváról a szóhagyományb a került alkotás még a közösségi alakítás, lassú csiszolás folyamatain nem ment át ; c) a dallam, ballada, mese stb. szerkezetének kezdeti megbomlása, megbillenése ; a motívumok, elemek kapcsolásának láncában az első, jelentéktelenebb zavarok .

12. Affinitás

12.1. A mesebővítések, kontaminálások és a később sorra kerülő affinitás-vonzás jelenségek nem kis mértékben összefüggenek a szóbeli előadás, újraalkotás ilyen versengő tendenciáival is. Számos adatunk van arra , hogy a jó mesemondó büszke tudására , meghallgatja más mesemondók tudását is, összehasonlít, tanulni igyekszik, bővíti a ,,repertoire"-já t : törekszik a szebbítő újraalkotásra.

12.2. rokon vagy hasonló típusok, szerkezetek vonzást gyakorolnak egymásra , e vonzástörvények a variánsokon keresztül új típusok, formák megteremtésére vezetnek.