1. Második szakasz (1918-45)
1.1. A Waldorf pedagógia
1.1.1. A Waldorf iskola tantervében minden hagyományos tárgy megtalálható, de speciális antropozófiai orientációval. Az oktatásban kiemelt szerepe van a művészeteknek, a kézműves tevékenységeknek és a praktikus ismereteknek
1.1.2. Az iskolákban a főtárgyak tanítása kb. négy hetes ciklusokban történik.
1.1.3. A tanítási folyamat során a szerves-genetikus tanulást hangsúlyozzák, azaz hogyan jutunk el pl. a magtól a kenyérig. A Waldorf iskolákban nincs osztályozás, a gyerekekről szöveges értékelést adnak.
1.2. Freinet pedagógiája
1.2.1. Kitárta az iskola kapuit, és a gyerekeket kivitte a környezetbe, ahol a munkavégzésük közben figyelték meg a mesterembereket, az állatokat, a növényeket. Séta után --> fogalmazásokat írtak és beépítették a tanulmányokba.
1.2.2. Freinet pedagógiájának legfontosabb jellemzői: A „kísérletező tapogatózás”, A szabad önkifejezés, és a tartalmas közösségi élet
1.2.3. Átalakította az osztály belső képét
1.3. Dalton terv
1.3.1. Helen Parkhurst
1.3.2. USA-ban, így a reformpedagógia színtere Európából Amerikára is kiterjedt
1.3.3. Iskoláját népszerű reformpedagógiai alapelvek szervezte.
1.3.4. Elveti a frontális oktatást --> (nem veszi figyelembe a tanulók egyéni sajátosságait, képességeit, és értelmi fejlődésük eltérő ütemét) Megszüntette a hagyományos zárt osztályszerkezetet.
1.3.5. A hagyományos osztálytermeket laboratóriumokká alakította.
1.3.6. A tanár a nevelő hatású környezet és a feladatok létrehozója
1.4. Winnetka Plan
1.4.1. Carleton W. Washburne reformját Chicago egyik külvárosában, Winnetkában valósította meg.
1.4.2. két alapvető egységre bontotta a tananyagot.
1.4.3. Az általános, illetve a továbbtanuláshoz szükséges ismeretekre (írás, olvasás stb.)
1.4.4. A másik egységet az 2. Alkotó és csoportmunkák alkották, amely során az egyes tevékenységformák kiválasztása a gyermekek egyéni érdeklődésén alapult. (megszűnt a tanár hagyományos vezető és irányító szerepe)
1.5. A Jena Plan-pedagógia
1.5.1. . Jena Plan koncepciót az egyetemi gyakorló iskolában dolgozta ki és folyamatosan fejlesztette tovább.
1.5.2. önálló tanulás, munka és gyermeki felfedezés
1.5.3. Megszüntette az évfolyamosztályt
1.5.4. Parkhurst iskolájához hasonlóan itt sincs bukás
1.5.5. A nevelés a közösségben és a közösség számára történik, aminek célja: a gyermeki individualitás közösségi személyiséggé formálása.
1.5.6. ritmikus hetirend
1.5.7. A művelődési alapformák megvalósítása: beszélgetés, játék, munka és ünnep.
1.5.8. hasonlóan itt is megszűnt a hagyományos tanárszerep
1.5.9. oktatás új tartalmi elemekkel gazdagodott gyerek el tudjon igazodni a világban
1.5.10. Jellemző a természetes, öntevékeny tanulás során a sokfajta munkaeszköz használata
2. Harmadik szakasz (1945-89)
2.1. A harmadik szakaszt többen az alternatív pedagógiákkal azonosítják, ami csak részben igaz, mert bár az alternatív pedagógiai irányzatok ebben a periódusban alakultak ki, de egy a hatvanas – hetvenes években megjelenő társadalmi igényt elégítenek ki
3. Kialakulása
3.1. 19-20. században bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások következtében kialakult folyamatok indukálták.
3.2. Új gyermekkép szakít a középkori „kicsinyített felnőtt” szemlélettel.
3.3. A gyerekek társadalmi szerepe megnőtt, --> színvonalas nevelését-iskoláztatás
3.4. Új pedagógiai mozgalmak
3.4.1. Ellen Key: Szembe állítja a régi gyakorlat tananyag-központúságát az új szemlélet gyermekközpontú megközelítésével.
4. Első szakasz (1889-1918)
4.1. New school --> bentlakásos iskolák
4.1.1. pedagógiai eszköztára több elemből tevődött össze Pl. szigorú napirend
4.1.2. jól hasznosítható műveltséget nyújtott a társadalmi elit rétegéből érkező fiúk számára. Az iskola megteremtette a növendékek testi-szellemi-erkölcsi értékeinek összhangját.
4.1.2.1. esztétikai-művészeti nevelés valamint az oktatás didaktikai-módszertani elemei között a forráselemzés, a megfigyelés, valamint az önálló kísérletek.
4.1.3. Cecil Reddie
4.2. Ovide Decroly pedagógiája
4.2.1. Ermitage nevű magániskolája egészséges gyermekek számára
4.2.2. a fejlődésben a természet adja meg az alapokat és a feltételeket a gyermek 4 négy alapvető szükséglete: táplálkozás, védekezés az időjárás és viszontagságai, védekezés a veszedelmek és az ellenségek ellen, közös munka.
4.2.3. A különböző ismereteket nem tagolta tantárgyakra.
4.3. Georg Kerschensteiner és a munkaiskola
4.3.1. bevezette az iskolai műhelyoktatást, az iskolai kertészeteket, emellett konyhákat és laboratóriumokat alapított, valamint megszervezte a továbbképző fiú- és leányiskolák rendszerét.
4.3.2. új típusú népiskola a munkaiskola
4.3.3. megismerkedtek a termeléssel kapcsolatos manuális munkaformákkal az alapvető műveltségi elemek is helyet kaptak
4.4. Maria Montessori
4.4.1. 1907-ben a Gyermekek Háza, lefektette módszerének az alapjait
4.4.2. két alapelve: a gyermeki aktivitás és szabadság
4.4.3. A nevelés alapelve: a gyermek aktivitása
4.4.4. A nevelési cél gyermeki öntevékenységhez nyújtott optimális segítségnyújtás.
4.4.5. Az oktatás didaktikai-metodikai szervezeti mozzanataiban a nevelés-oktatás legfőbb formája az önművelő jellegű szabad munka. olyan pedagógiai tér kialakítása, amelyben a gyermekhez méretezett környezet és eszközök vannak.
4.5. Adolphe Ferriére
4.5.1. kidolgozta a tevékeny, cselekvő iskola pedagógiai koncepcióját.
4.5.2. Új Iskolák Nemzetközi Irodája, lehetőséget teremtett a különböző reformpedagógiai elvek mentén szerveződött intézményeknek a kapcsolattartásra