Skizofrénia a börtönben

Get Started. It's Free
or sign up with your email address
Skizofrénia a börtönben by Mind Map: Skizofrénia a börtönben

1. Súlyos pszichiátriai betegek a büntetés-végrehajtásban

1.1. A szerhasználat

1.1.1. A szerhasználat pszichiátriai betegség nélkül is rendkívül erős prediktora az erőszakos magatartásnak, de a szerhasznált könnyen és nagy mértékben ronthatja a beteg mentális állapotát, kiújíthatja a pszichotikus tüneteket. Jelenleg a korábbi erőszakos magatartás és az aktuális vagy közelmúltbeli szerhasználat az a két rizikófaktor, amelyet az erőszakos magatartás legerősebb prediktorának tartanak a pszichiátriai populációban.

1.2. Rizikóbecslés

1.2.1. A rizikóbecslésben és a fogvatartottak rehabilitációjában elfogadott és bevált modellnek tekinthető, és számos metaanalízis alátámasztja a RNR modell beválását és hatékonyságát a visszaesés megelőzésében. Mindezeket az elveket alig tanulmányozták a pszichiátriai beteg fogvatartottak kontextusában. Az a kisszámú kutatás, amelyet lefolytattak ezen a területen, azt mutatja, hogy az RNR modellnek van létjogosultsága, és használata javasolható a pszichiátriai beteg fogvatartottak körében is.

1.3. Kezelési lehetőségek a börtönkörnyezetben

1.3.1. A mentális zavar tipikusan önmagában azonban nem okoz kriminalitást, így ennek a kezelése önmagában nem fogja megelőzni a bűncselekmények elkövetését. A gyógyszerelés tehát szükséges, de önmagában nem elegendő eszköze a visszaesés megelőzésének, ezen kívül még számos egyéb tényező szükséges a pozitív eredményekhez.

1.3.1.1. Ezt tudomásul véve azonban ki kell jelentenünk, hogy a megfelelő pszichiátriai ellátás biztosítása a súlyos pszichiátriai beteg fogvatartottak számára kiemelt fontosságú.

1.4. Előfordulási gyakoriság

1.4.1. A mentális betegek és pszichotikus betegek prevalenciájának felmérésének a büntetés-végrehajtási intézetekben fontos kezelést illető, gazdasági és szabályozási implikációi vannak.

1.4.1.1. Korábbi kutatások a pszichotikus zavarok magas arányát jelzik a fogvatartotti populációban.

1.5. Transzinstitucionalizáció, a pszichiátriai betegek kriminalizációja és forgóajtó-effektus

1.5.1. Bár az elmúlt évtizedekben nő a pszichiátriai betegek száma a büntetés-végrehajtási intézetekben, az utóbbi évek ugrásszerű növekedése aggodalomra ad okot. Tovább ront a helyzeten, hogy a bekerülő betegek egy forgóajtószerű rendszerbe kerülnek. Ráadásul éppen a pszichiátriai populáció leginkább károsodott betegei azok, akik ebben a rendszerben megjelennek.

1.5.1.1. A deinstitucionalizáció (azaz a pszichiátriai kórházak felszámolása) időszaka után transzinstitucionalizáció problémája következett, és ez tart ma is világszerte. Ez azt jelenti, hogy a súlyos pszichiátriai betegek a betegségükből adódó szélsőségesen instabil viselkedésük mentén gyakran megszegik a társadalmi szabályokat, antiszociális módon viselkednek, és végül büntetés-végrehajtási intézetekbe kerülnek.

1.5.1.1.1. Az itt kapott kezelés gyakran a minimum, modern és naprakész kezelési módok és az utánkövetés lehetősége nélkül. A betegek szabadulásuk után nem boldogulnak a társadalomba való visszailleszkedéssel, újra és újra antiszociális módon viselkednek, és visszakerülnek a büntetés-végrehajtás rendszerébe, amelyet sokszor alig hagytak el. Ezt nevezik az ún. forgóajtó-effektusnak.

1.5.2. A pszichiátriai betegek helyzetének tarthatatlansága mellett jelentős probléma a büntetés-végrehajtási rendszerre nehezedő terhelés is, amelyet az ellátásuk jelent. Az iránymutatások az alábbiakban határozzák meg a legfontosabb teendőket a probléma kezelésében, csillapításában:

1.5.2.1. A rendőröket képezni kell a pszichiátriai zavarok, és a pszichiátriai betegekkel való bánásmód területén.

1.5.2.2. Be kell vezetni, és alkalmazni kell alternatív büntetési módokat a betegek számára, amelyeket nem járnak inkarcerációval.

1.5.2.3. A pszichiátriai és a büntetés-végrehajtási szakmának együtt kell működnie.

1.5.2.4. Kötelező továbbképzéseket kell bevezetni az öngyilkosság prevenciójával és kezelésével kapcsolatban.

1.5.2.5. Fejleszteni kell az előzetes intézetekben és fogházakban elérhető pszichiátriai kezelési programokat.

1.6. A súlyos pszichiátriai betegek inkarcerációjával megjelenő problémák

1.6.1. A pszichotikus betegek állapota időben változik, ami azt jelenti, hogy a betegek nem tűnnek esetleg mindig súlyosan betegnek. Ettől azonban még magas rizikót képviselnek, és mentálisan nagyon sérülékenyek, egyensúlyukat nagyon könnyen elvesztik.

1.6.2. Vannak olyan lényegi pszichológiai tényezők, amelyek általánosnak tekinthetőek, mert természetszerűleg adódnak a büntetés-végrehajtás alapvető struktúrájából és működési módjából.

1.6.2.1. A pszichiátriai és különösen a pszichotikus megbetegedések, köztük a skizofrénia, nagyon érzékenyek a környezeti ingerekre, így nagyobb stressz hatására rendkívül gyorsan következhet be állapotromlás.

1.6.2.1.1. Emellett ha a betegek érzékelik is, hogy állapotuk romlik, kezdik elveszíteni az irányítást önmaguk felett, az észlelésük megváltozik, orientációjuk romlik, akkor is nagyon nehezen mernek segítséget kérni.

1.7. A skizofrén elkövetők

1.7.1. A skizofrén elkövetőkkel kapcsolatos egyik hiedelem szerint homogén csoportot képeznek, ám a jellemzőik és kriminális karrierek vizsgálata azt mutatja, hogy jól elkülöníthető csoportok írhatók le: korai kezdők, késői kezdők, elsőbüntényes.

1.8. Átmenet a börtönből a közösségbe, elterelés, alternatív eljárások

1.8.1. Elsősorban a populáció nagyságának, és a prizonális kezelés kudarcának eredményeként az utóbbi időszakban fellendült az olyan elterelő programok aránya, és a nemzetközi szakirodalom fókuszába kerültek azok az intézmények, melyek a büntetés-végrehajtás felől a közösségi kezelés felé irányítják ezeket a személyeket.

1.8.1.1. Az egyik ilyen intézmény az úgynevezett Közösségi Pszichiátriai Kezdeményezés

1.8.1.1.1. Az eredmények szerint azok a férfiak, akik csak közösségi pszichiátriai ellátást kaptak, jelentősen alacsonyabb visszaesési mutatókat produkáltak, mint azok, akik csak elbocsátási programban részesültek, vagy egyáltalán nem kaptak közösségi ellátást.

2. A helyzet tehát számos problémát vet fel, ugyanakkor ezek nem megoldhatatlanok. Intenzív esetmenedzselés, a gyógyszeres kezelés biztosítását és felvételét garantáló gyakorlatok, kríziscsoportok, megfelelően strukturált, monitorozott és támogató, és szükség esetén zárható elhelyezés, munkaerőpiaci rehabilitáció, szociális rehabilitáció, közösségi akut ellátás, és fekvőbeteg ellátás elérhetőségének a biztosítása – ezek a legjobb, bizonyítékokon alapuló eljárások, melyek a sikert biztosíthatják, és a súlyos pszichiátriai zavarral élő fogvatartottak visszaesését és kriminalizálását jelentősen csökkenthetik.