Az ellenőrzésen-értékelésen alapuló módszerek jelentősége az önképzésen, vagy részben önálló tanuláson alapuló képzések (levelező tagozatok, eLearning és blended learning) esetében meghatározó jelentőségű.

Az ellenőrzés (assesement) során megvizsgáljuk a tanuló tudásának bizonyos részeit, és tényeket állapítunk meg. Az ellenőrzés egy pillanatkép a tanuló tudásának (képességének, ismereteinek készségeinek), viselkedésének és magatartásának (viszonyulásának, cselekvési motivációjának) állapotáról. Az értékelés pedig az ellenőrzés tényein és értékszempontokon alapuló ítéletalkotás, amikor az ellenőrzés tényeit összevetjük a kitűzött célokkal.

Értékelési-osztályozási effektusok

Rendezési effektus: a sorrend befolyására utal; egy sor gyenge eredmény után a közepes tanulói teljesítmény is jónak tűnik, míg egy sor színvonalas teljesítmény után a közepes teljesítmény is gyengének.
Elsőbbségi effektus: a tanuló minősítésének első eleme erősebb, mint a második, a második erősebb a harmadiknál stb.; ide tartozik, hogy ha a tanuló személyéről – tudásáról, magatartásáról - megítélt első benyomás pozitív, ez pozitívan hat a további értékelésre is, míg ha negatív, ez negatívan befolyásolja a továbbiakat.
Végeffektus: az értékelő tanár oktató, a tanuló tudásának értékelését viszonylag kevés észlelt tendencia alapján befejezi, minthogy következtetéseket von le belőle a már meg sem vizsgált tudásra nézve is.
Nagyságeffektus: a tanári, az oktatói összegző értékelés annál pozitívabb lesz, mennél több pozitív rész-ítéletet alkot az értékelő a tanuló tudásáról addig a pontig, ahol az értékelést befejezi; illetve az összegző értékelés annál kevésbé lesz pozitív, mennél kevesebb pozitív rész-ítélet születik az értékelés befejezéséig.
Redundancia-effektus: az értékelés pozitív vagy negatív jellegét az értékelést végző tanár, oktató, az értékelt tanuló megnyilatkozásainak csekély információs értékű előtérbe állításával nyomatékosítja, igazolja, vagyis az információhiányból tetszés szerint pozitív vagy negatív következtetést von le.
Kontraszt-effektus (vizsgáztatás során): az a vizsgabizottsági tag, akinek álláspontja eltér a hivatalostól vagy a többiekétől, ezt nem rejti véka alá, sőt eltúlozva juttatja kifejezésre, ami mindenképpen befolyásolja a kialakuló testületi értékelést.

Az értékelés típusai

A diagnosztikus értékelés arra szolgál, hogy a tanítási-tanulási programok kezdetén, vagy újabb modulok szakaszok kezdetén a tanítási folyamat tervezésekor tárgyilagos helyzetfeltáró információkat biztosít a tanulók tudásáról. A diagnosztikus értékelés egyaránt szól a tanároknak és a tanulóknak, megmutatja, hogy a kitűzött célig mekkora utat kell megtenni az egyes tanulóknak.
A formatív értékelést rendszerint folyamatosan végzik a tanulás folyamán, a tanító és a tanuló munkáját egyaránt segíti. Nem a tanulók minősítő értékeléséről, tudásuk feletti ítélkezéséről van szó, hanem tanulási sikerek megerősítését, illetve a tanulási nehézségek differenciált feltárását és a korrekciót célozza. A formatív értékelés tehát segítő korrekció, a tanítás-tanulás hatékonyságának növelése, minőségének biztosítása érdekében.
A szummatív értékelés lezáró-minősítő jellegű, a beérett tudást vizsgálja, rendszerint a teljes tanítási-tanulási program záróaktusaként. Célja összegzés, záró értékelés. A szummatív értékelés speciális esetei a szintfelmérő, felvételi vizsgák, amikor a tanulási folyamatba történő belépéshez szükséges tudás meglétét mérik, illetve a záróvizsgák, amikor a tanuló elhagyja a képző intézményt és tudását kívülállók minősítik. De lehet ez az értékelési forma lehet szelektív célzatú is, amikor egy bizonyos szint alatti teljesítménnyel a tanuló nem léphet a képzési program további szakaszába.

Kraiciné Szokoly Mária - Csoma Gyula: Bevezetés az andragógia elméletébe és módszertanába (2012)