Mankó Mária: "Sorsom a bűn" Tanulmányok a bűnről, a börtönről, a büntetésről (2002)

Get Started. It's Free
or sign up with your email address
Rocket clouds
Mankó Mária: "Sorsom a bűn" Tanulmányok a bűnről, a börtönről, a büntetésről (2002) by Mind Map: Mankó Mária: "Sorsom a bűn" Tanulmányok a bűnről, a börtönről, a büntetésről (2002)

1. Közművelődési tevékenység a büntetés-végrehajtási intézetben

1.1. Helyszín: a Nyíregyházi Büntetés-végrehajtási Intézet

1.1.1. Önsegítő csoportok gondozása (szociális gondozás, pártfogói hálózat) népművelés szakos hallgatókkal

1.1.1.1. Előítéletmentes közelítés a kétszer 20 fős elítéltcsoporthoz

1.1.1.2. Cél: a fogvataroattakból álló csoport szabad életre történő felkészítése

1.2. Elképzelések, s az első élmény a börtönről

1.2.1. Első félév: előkészítés

1.2.1.1. Beszélgetés, melynek célja a fogvatartottak személyiségének megismeése és a velük való kommunikációs készség fejlesztése.

1.2.1.1.1. A hallgatók erős érzelmi befolyásoltsága

1.3. Sikereink, kudarcaink forrásai: a csoportok

1.3.1. 20 fő visszaeső 8 általános végzettséggel

1.3.1.1. Érdeklődés: mozi, sport, tánc, természet, tv

1.3.1.2. Amit különösen szeretnek: szabadság, csalàd, csavargás, szórakozás, könnyű élet

1.3.1.3. A bezártság felnagyítja a fenti célértékeket

1.3.1.4. Cselekvésük hasznosságát kizárólag befelé, önmaguk irányában értelmezik, kifelé, a társadalom irányába nem.

1.3.1.5. Csak kis hányduk képes felmérni saját társadalmi státuszát

1.3.1.6. A legtöbben úgy gondolják, szabadulásuk után hamarosan visszakerülnek a brötönbe.

1.3.2. Empátiás játéksorok alkalmazása

1.3.2.1. A problémák megoldására csak csekély morális ötlet érkezik, jellemző a deviáns gondolkodás

1.3.2.1.1. A hallgatók egyre inkább kényszeresnek érezték jelenlétüket, lelkesedésük csökkent.

1.4. Hogyan láttak bennünket az elítéltek?

1.4.1. Alapvető motívum: a kíváncsiság

1.4.2. Tisztelet, köszönet, hála

1.4.3. Elfogadás

1.5. Tanulságok, s a folytatás

1.5.1. A későbbi foglalkozásvezetési gyakorlatba a hallgatóknak be kel építeni, hogy az érzelmek ne kerüljenek felúl a tényszerű megállapításokon

1.5.2. El kell fogadni a csoporttagok azon jogát, hogy úgy érezzenek, ahogy éreznek, azért, hogy a meggyőzési és befolyásolási tórekvések ne maradjanak személytelenek és hatástalanok

2. 10-18 évesek "a bűnökről és a büntetésekről"

2.1. Helyszínek: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (az adatfelvétel ideje: 1994)

2.1.1. Vizsģalat gyermemek és ifjak körében (562 lány, 538 fiú) az egyes tettek súlyosságának megítélésése kérdésében

2.1.1.1. Több mint 50%-uk nagyon súlyosnak ítéli az emberölést, rablást, kábítószer-kereskedelmet, betörést, 1000 Ft ellopását

2.1.1.2. Több mint 50%-uk súlyosnak minősíti a megvesztegetést, a gyermekverést, a kábítószer-használatot

2.1.1.3. Sokan nem tartják súlyosnak 20 Ft-ot lopni, a talált pénzt nem visszaadni, másképp elmondani a történeteket, koldulni

2.1.1.4. Ennél kevesebben tartják hétköznapi, mindennapi dolognak kártyán pénzért játszani, játékteremben pénznyerő automatán játszani

2.2. A közvélemény asszociációi a bűnözés fogalmával kapcsolatban

2.2.1. Vagyon elleni bűncselekmények: lopás, csalás, sikkasztás, vesztegetés

2.2.2. Személyek ellen irányuló erőszakos cselekmények

2.3. A lopásról és a betörésről, valamint a rablásról

2.3.1. A gyermekkori elkövetők jellemzően lopásban, rablásban segítenek felnőtt bűnelkövetőknek

2.3.2. A megkérdezettek közül az élelkmiszer-lopásról az egyre idősebbek egyre elnézőbben vélekednek

2.3.3. Minél idősebbek voltak a válaszadók, annál inkább gondolták úgy, hogy a bűnelkövetőnek kártérítést kell nyújtania és javulást kell mutatnia

2.3.4. Minél jobb volt a tanulmányi eredmény, annál inkább tartották súlyos bűncselekménynek a betörést

2.4. A hazugságról és a csalásról

2.4.1. Két megközelítés

2.4.1.1. "Másképp elmondani a történteket"

2.4.1.1.1. 40%-uk nem nagyon súlyos dologként ítéli meg, 27,6%-uk egyáltalán nem tartja súlyosnak

2.4.1.2. "Kemény hazugság"

2.4.1.2.1. 46,2% ítéli súlyosnak, 27,2% pedig nagyon súlyosnak

2.4.1.3. Minél kisebb településen él a válaszadó, annál inkább elfogadja a csúszópénzzel és a protekcióval való manipulálást.

2.4.1.4. A megkérdezettek 56%a büntetné a hazugságot

2.5. Kábítószer és szerencsejáték

2.5.1. A kábítószer árusítását a megkérdezettek 82,6%-a nagyon súlyos cselekedetnek tartja

2.5.2. A kábítószer élvezését 55,3% börtönnel, 21,2% pénzzel, 15,3% egyáltalán nem büntetné - 8,3% halálbüntetést eszközölne

2.5.3. A szerencsejátékokkal kapcsolatos cselekedeteket normális, hétköznapi tevékenységnek tartja minden megkérdezett.

2.5.4. A játékteremben való pénznyerésre irányuló cselekvést 59,3-ban elfogadják

2.6. Az erőszak megítélése

2.6.1. 96,4% nagyon súlyosnak minősíti, 99%-uk büntetné is (73,4% halállal, 25,7% börtönnel)

2.6.2. A magasabb tanulmányi eredményűek és a nagyvárosiak inkább halállal büntetnék

2.6.3. A megverést annál súlyosabbnak ítélték, minél személyesebb a cselekedet megfogalmazása

2.6.4. A gyerekek verését 82% büntetné, minél magasabb a megkérdezettek életkora, annál súlyosabban

2.6.5. A válaszadók az erkölcsi normák elsajátítására a családot jelölték meg (növekvő korral egyre inkább)

2.7. Megállapítások

2.7.1. A cselekedetek megítélésénél nem fedezhető fel antiszociális beállítódás

2.7.2. Határozottan számonkérőek a megkérdezettek

2.7.3. Az esetek többségénél a norma-tudattal nincs baj

2.7.4. Azonban a szabályok ismerete és elfogadása nem jár együtt azok követésével

3. Hiányos képzés - hátrányos helyzet

3.1. Élet - az intézetben

3.1.1. 1995 január, USA, Janet Reno főállamügyész: bárcsak fölöslegessé válnának a börtönök! - a valóság viszont nem így fest

3.1.2. A fentieket hazánkra is kijelenthetjük - meglehetősen alacsony biztonságérzetünk azt mondatja velünk, hogy a közeljövőben nem lesz lehetséges a börtönök bezárása

3.1.3. A börtönöknek két feladatuk van

3.1.3.1. Őrzés: biztonság

3.1.3.2. Kezelés: rehabilitáció és visszavezetés a társadalomba

3.1.3.3. A büntetés hosszú ideig a testi kínlódásból állt, ami elsősorban a bűnhődést szolgálta

3.1.3.4. Ma a kezelésnek két visszatérő eleme van

3.1.3.4.1. Munka

3.1.3.4.2. Átnevelés

3.1.3.5. A mai modern humanista felfogás átalakította az intézeteket, és kimondja, hogy a megfélemlítés csak elnyom, de nem nevel

3.1.3.6. Sokféle börtönnevelési forma van, de nagy szerepet játszik az ENSZ szabályzata, amely meghatározza a fogvatartottakkal való bánásmód minimális követelményeit

3.1.3.7. A külvilággal való kapcsolattartásnak egyik módja a felnőttképzési tanszék és a nyíregyházi büntetés-végrehajtási intézet között 1987 óta fennálló együttműködés

3.1.3.7.1. Hallgatók látogattak a börtönbe, ahol a fogvatartottakkal való találkozás után megváltozott bennük a kép a börtönről, az elítéltekről

3.1.3.7.2. Az itt dolgozó diákcsoportok az év során a börtönökben egy lazább légkört teremtettek meg, ahogy megismerték a börtön valóságát

3.1.3.7.3. Az élet fintora, hogy a speciális börtönök nyitottságával egy időben a szabályzás egyre szigorúbbá válása is szóba kerül

4. Bűnös élettörténetek

5. Én illeszkednék a társadalomhoz...

6. Előszó

6.1. Az elítélt mintegy "szeletelve" létezik a vele foglalkozó szakterületek számára

6.2. Mindig csak addig a határig foglalkoznak vele, amíg ah adott szakmai terület kompetenciája terjed

6.3. Alig van kapcsolat a munkaformák és a szakmai törekvések között

6.4. Hiányzik egy rendszerszemléletű látás- és bánásmód

6.5. A bv. és az elíteltek helyzete a rendszerváltás óta súlyosbodott

6.5.1. Az intézetek nem képesek figyelemmel kísérni a szabadulás utáni életet

6.5.2. A közvélemény előítéletessége nehezíti a reintegrációt

6.5.3. A büntetés jelenlegi modellje nem támogatja a fogvatartottak magatartásának változását