Golnhofer Erzsébet (é. n.): Az esettanulmány. Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Get Started. It's Free
or sign up with your email address
Golnhofer Erzsébet (é. n.): Az esettanulmány. Műszaki Könyvkiadó, Budapest by Mind Map: Golnhofer Erzsébet (é. n.): Az esettanulmány. Műszaki Könyvkiadó, Budapest

1. 1. AZ ESETTANULMÁNY ÉRTELMEZÉSE

1.1. Az esettanulmány

1.1.1. Egy sajátos • egyén • csoport • intézmény • jelenség helyszínen történő kutatása

1.1.2. Lehet • teljes kutatási folyamat • az ilyen kutatások eredményeinek bemutatása

1.2. Fogalmak

1.2.1. • Esetfelvétel: partnerekkel beszélgetés, adatfelvétel • Esetmegbeszélés: szakemberek szakmai konzultációja • Esetbemutatás: az eset elemzése szakmai fórumon • Esetleírás/-elemzés: írásban történő esetbemutatás - a medicinából kifejlődött pszichoterápia és az orvosképzés gyakorlati talaján jött létre

1.3. Oktatási vagy kutatási cél

1.3.1. Az oktatási célból létrehozott esettanulmányok általában kevesebb adatra épülnek, mint a kutatási szándékkal készült munkák

1.3.1.1. Az esettanulmány a nevelési jelenségek természetes közegben való tanulmányozásának egyik legmegfelelőbb módszere lehet

1.4. A naturalisztikus, értelmező jellegű esettanulmányok sajátosságai

1.4.1. Nyitottság: kutatás közben is módosulhat • a vizsgálandó probléma • a vizsgálat célja • az alkalmazandó módszer • a résztvevők személye

1.4.2. A kutatás mint kommunikáció: az esettanulmányban részt vevők (kutató és "kutatottak") közötti kommunikáció hozza létre az esetet

1.4.3. Természetesség: a mindennapi életben természetes módszereket (beszélgetés, résztvevő megfigyelés) felhasználva készül az esettanulmány

1.4.4. Értelmező jelleg: a valóság (az eset) mint a kutató és a kutatottak által értelmezett világ jelenik meg

1.5. Dilemma

1.5.1. Nem egyöntetű a szakemberek véleménye abból a szempontból, hogy az esettanulmány • kutatási megközelítésként • stratégiaként vagy • módszerként módszerként értelmezhető-e

1.5.1.1. Gyakori, hogy az adatgyűjtés módszereként kezelik Ilyenkor a kutatási technikák: • megfigyelés • kikérdezés • dokumentumelemzés

1.5.1.2. Vannak, akik sajátos kutatási stratégiának látják Ilyenkor a kutatás jellemzői: • természetes közegben történik • gyakran hosszabb időszakra kiterjed • sokféle módszert alkalmaz

1.6. Különbözőség más kutatásoktól

1.6.1. A kutatók • az esetet egységes egészként tanulmányozzák • a bizonyíték sokféle forrását alkalmazzák • változatos módszerekkel gyűjtenek információkat

1.6.2. Az esettanulmány • egy soktényezős, összetett folyamat • kutatási módszerek kombinálásával valósulhat meg

1.6.2.1. Tehát az esettanulmány • kutatási stratégia • sajátos kutatás

2. 2. MIKOR KÉSZÍTSÜNK ESETTANULMÁNYT?

2.1. Ha a középpontban ezek a kérdések állnak: • mikor? • hogyan?

2.2. Ha a kutató olyan jelenséget kíván megismerni • amelyet természetes kontextusban lehet csak tanulmányozni • amely felett a kutatónak kicsi a kontrollja

2.3. Ha a kutató • a gyakorlat számára kíván alternatívát nyújtani

2.3.1. Ekkor a fejlesztő, jobbító szándék kerül előtérbe

3. 3. AZ ESETTANULMÁNY TÍPUSAI

3.1. Szempontok

3.1.1. Tudományelméleti paradigmák

3.1.1.1. 1. Pozitivista (magyarázó) kutatási paradigma: terepmunka

3.1.1.2. 2. Etnográfiai (értelmező) esettanulmány

3.1.1.3. Mindkettőnél megjelenik a mérés • a számok használata nem szükségszerű

3.1.2. A kutatás céljai

3.1.2.1. 1. Belső, lényegre koncentráló esettanulmány • az egyedi, sajátos eset jobb megértése

3.1.2.2. 2. Eszközjellegű esettanulmány • a probléma elméletének pontosítása

3.1.2.3. 3. Kollektív esettanulmány • több eset vizsgálatának megvalósítása

3.1.3. A kutatás produktumai

3.1.3.1. 1. Felderítő esettanulmány • a "valódi" kutatás előtt alkalmazzák • a vizsgálat kérdéseire, módszereire • kutatási dimenziók, indikátorok meghatározására • kulcsfogalmak, kulcsszereplők azonosítására

3.1.3.2. 2. Leíró esettanulmány • társadalmi jelenségek narratív leírására

3.1.3.3. 3. Értelmező esettanulmány • létező elméletek ellenőrzésére • új elméletek alkotására • hipotézisek ellenőrzésére

3.1.3.4. 4. Értékelő esettanulmány • a leíró, értelmező és megítélő jelleg kombinációja

3.1.4. A sajátos témákhoz kötődés

3.1.4.1. 5. Biográfiai esettanulmányok • retrospektív élettörténeti kutatások • az egyén rekonstruálja életútját • értelmezi élete sajátos epizódjait • a kutató a jelenből láthatja a múltat

3.1.4.2. 6. Nevelési esettanulmányok • nevelési akciók vizsgálata

3.1.4.3. 7. Önesettanulmányok • tanárok bevonása a fejlesztő munkába

3.2. Kérdések

3.2.1. • Milyen kutatási paradigma keretében történik az eset tanulmányozása? • Mi az esettanulmány célja? • Milyen erőforrások állnak rendelkezésre? • Milyen mélységű kutatásra nyílik lehetőség? • Feltehetően mit fog eredményezni az esettanulmány? • Milyen elvárásai vannak a kutatás eredményeit felhasználóknak? • Mit vár a kutató az esettanulmánytól?

4. 4. AZ ESETTANULMÁNY SAJÁTOS VONÁSAI

4.1. Az esettanulmány mint kutatás jellemzői

4.1.1. • nyitottság • rugalmasság

4.2. Az esettanulmány mint kutatás sajátosságai

4.2.1. A kutatás előkészítésekor az esettanulmány készítője dönti el, hogy milyen kutatási paradigma keretein belül vizsgálja a kiválasztott esetet • Oksági összefüggéseket kereső, magyarázó paradigma keretében? • Az értelmező megismerés koncepcionális keretei között?

4.2.2. Az esettanulmány jól megtervezett, de a kutatási terv nem előíró jellegű • Lazán strukturált hipotézisek

4.2.3. Az előkészületek során döntéseket kell hozni • Az eset kiválasztásáról • A minta kiválasztásának eljárásáról • Az adatgyűjtés és -elemzés módszereiről • Az esettanulmány lefolytatásának kérdéseiről

4.2.3.1. • nem jellemző a mintára a reprezentativitás • többféle módszert használnak fel • számszerűsítés esetén nominális skálákkal dolgoznak

4.2.4. A kutatás lényeges eleme az eset tanulmányozása a terepen • adatgyjűtés és -elemzés gyakran párhuzamosan folyik

4.2.5. A kutatás zórószakasza az eredmények bemutatása • az eset elmondása, értelmezése • következtetések megfogalmazása

5. 5. KUTATÁSI TERV KÉSZÍTÉSE

5.1. A kutatási terv tartalma

5.1.1. • Mit akar a kutató kideríteni • Milyen módon • Milyen sorrendben • Milyen módszerekkel gyűjt adatokat

5.2. Protokoll készítése

5.2.1. Az esettanulmány áttekintése • milyen problémákról szól az eset • a kutatási egységek sajátosságai • a kutatás célja • a várható eredmények

5.2.2. A terepen alkalmazott eljárások • a tanulmányozandó eset(ek ) kiválasztása • hogyan érhetők el a kulcsintézmények • hogyan érhetők el a kulcsszereplők • milyen erőforrások kellenek a teljesítéshez • kommunikációs formák a terepen • az adatgyűjtés fázisai • váratlan események átgondolása

5.2.3. Az esettanulmány kérdései • orientáló kérdések

5.2.4. Irányelvek a jelentés elkészítéséhez • kiknek szól • mit kell tartalmaznia • milyen stílusban készüljön

5.3. Munkaterv

5.3.1. • A kutatás lépéseinek menetrendje • Költségigények • Az eset időhatárai • Előre ismert kritikus időpontok • Terepmunkát előkészítő tárgyalások időpontjai • Az esettanulmány elkészítésének határideje

6. 6. A PROBLÉMA MEGHATÁROZÁSA ÉS A KUTATÁS CÉLJA

6.1. A kutatónak meg kell fogalmaznia • saját elképzeléseit, álláspontját arról, hogy • mi az eset • mi az az elemzési egység, amit vizsgálni akar

6.2. Nagy kérdések

6.2.1. • Mi történik? • Miért történik?

6.3. Az esettanulmány központi témája

6.3.1. • Mi a vizsgálandó probléma • A kutató által kutatandó témák

6.4. A probléma meghatározásának útjai

6.4.1. 1. Nyitott problémameghatározás • ha kevés ismeretünk van az esetről • ha hipotézis megfogalmazása a cél • ez az eljárás széles skálájú adatgyjűtést igényel

6.4.2. 2. Összpontosító problémameghatározás • ha már sok ismeretünk van az esetről • ha már vannak kérdéseink, hipotéziseink • ekkor az előzetes tudás orientálja a kutatót

6.5. A kutató döntéshozatala

6.5.1. • Saját szerepéről • Kutatócsoport felállításáról • Adatok gyűjtéséről, elemzéséről • A források megszerzéséről

6.6. Szempontok a kutatási probléma értékelésénél

6.6.1. • Milyen elméleti elméleti/gyakorlati haszon származhat a vizsgálatból? • Van-e iránta érdeklődés? Ha igen, milyen körben? • Kutatható-e a probléma esettanulmánnyal? • Megfelel-e a probléma a kutatónak, a kutatócsoportnak?

6.7. Az esettanulmány céljának megjelölése

6.7.1. • Megrendelésnél a célok meghatározása tárgyalás alapján • Saját kezdeményezésnél a kutató szabadabb a célok kijelökésében

7. 7. MI AZ ESET? HOGYAN LEHET AZONOSÍTANI?

7.1. Az esettanulmány azért készül, hogy segítsen • megérteni egy esetet • megmagyarázni, miért úgy történnek a dolgok, ahogy • előre jelezni dolgokat egy példa alapján

7.2. Fontos, hogy • a kutató pontosan meghatározza a vizsgálandó esetet mint egészet • elmélyülten elemezze a részek közötti kapcsolatokat

7.3. Példák a tanulmány tárgyaira mint egységekre

7.3.1. Egyének: • gyermek (diák) • taná • igazgató • szülő • kutató • önkormányzai képviselő

7.3.2. Csoportok: • óvodások • diákok • tanárok• kutatók • család

7.3.3. Szervezetek: • óvoda • iskola • kutatóintézet • szolgáltató szervezet

7.3.4. Oktatási események: • konferenciák • oktatási döntések különböző szinteken

7.3.5. Kapcsolatok: • tanár és diákok között • fenntartók és intézményeik között

7.3.6. Különböző eljárásmódok, módszerek: • tanügy-igazgatási eljárások • oktatási módszerek

7.3.7. Jelentések: • tanulók teljesítményeiről • tanárok munkájáról • törvények hatásáról

7.4. Az eset határainak megjelölése

7.4.1. Ehhez segítséget nyújt • a kulcsszereplők azonosítása • a kulcsszituációs, kritikus események meghatározása

7.4.2. Fontos tudni, mik az eset keretei, hogy tudjuk • mi az, amit már nem akarunk tanulmányozni

8. 8. AZ ESET KIVÁLASZTÁSA

8.1. Nem a kutató egyéni érdeklődése a döntő, hanem • a megfogalmazott kutatási probléma, de • az előbbi szempontot sem célszerű figyelmen kívül hagyni

8.2. Tipikus vagy atipikus esetet válasszunk?

8.2.1. • Amiből a legtöbbet lehet tanulni

8.3. Tipológia felállítása

8.3.1. • Mátrix használata

9. 9. MINTAVÉTEL AZ ESETEN BELÜL

9.1. Jellemzők általában, nem kimondottan az esettanulmánynál

9.1.1. • A tudományos megismerés célja többnyire az általánosítás • Nem lehet megvizsgálni a jelenség minden egységét

9.1.1.1. A kutató a sokaságot reprezentáló mintát választ • csak erre terjed ki a kutatása • megpróbál mindent megfigyelni (valójában ez lesz a minta) • az adatokból általános érvényű következtetéseket fogalmaz meg

9.2. Az esettanulmányra is érvényes jellemzők

9.2.1. Mintavétel

9.2.1.1. Kvótás mintavétel • szervezetek, csoportok működésének tanulmányozásakor

9.2.1.2. Hólabda mintavétel • a kutató az egyik résztvevőtől jut el a másikig

9.2.1.3. Mintavétel az átlagtól eltérő esetekben • viselkedés, attitűd, működés mélyebb megértésére

9.2.1.4. A mintaválasztás és a minta attól függ, hogy • mit akar a kutató megtudni • mi a kutatás szándéka • milyen határai vannak • mi lehet hasznos, hihető • mit lehet megcsinálni az idő- és forráskereteken belül

10. 10. METODOLÓGIAI ELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSE

10.1. Objektivitás

10.1.1. Nincs 100%-os objektivitás • a kutató maga is szubjektív lény • elfogultsággal nem születhet tudományos eredmény • objektivitás helyett: interszubjektivitás (megegyezés dolgok objektív létezéséről)

10.1.2. Fegyelmezett szubjektivitás elve • a bizonyítékokat nyilvánosságra kell hozni • be kell mutatni a kutató attitűdjét, előfeltevéseit • közvetíteni kell az eredmények hitelességét

10.2. Érvényesség (validitás)

10.2.1. Az érvényesség típusai

10.2.1.1. Érvényesség ránézésre (face validity) • közmegegyezés az eset és a probléma kapcsolatáról

10.2.1.2. Kumulatív érvényesség • más kutatások eredményeivel való összehasonlítás

10.2.1.3. Kommunikatív validitás • újra-meg újra visszatérés a terepre • kiegészítő vagy altarnatív adatgyűjtás

10.2.1.4. Érvelő validitás • összhang kialakítása az eset értelmezésében

10.2.2. Eljárások az érvényesség érdekében

10.2.2.1. A reprezentativitás ellenőrzése • a probléma lényegére mutató eset kiválasztása

10.2.2.2. Extrém vagy ellentétes esetek tanulmányozása • megerősítheti/ellenőrizheti az eredményeket

10.2.2.3. A kutató befolyásának feltárása és bemutatása • fontos az érvényesség biztosításában

10.2.2.4. A trianguláció elvének figyelembe vétele • különböző módszerek és források alkalmazása

10.2.2.4.1. 1. Adatgyűjtés nem egy helyről és nem egy személytől 2. Több módszer felhasználása az adatgyűjtésre 3. Ugyanazon jelenség több személy általi megfigyelése Párbeszéd az esetben érdekeltekkel Az esettanulmány adatainak, értelmezésének finomítása 4. Különböző elméleti megközelítések az adatelemzéskor Rivális magyarázatok ellenőrzése

10.2.2.4.2. a) Minél több példa részletes leírása az esettel kapcsolatban b) A terepen rögzített adatok megbeszélése más szakemberekkel c) Az adatok értelmezésének megvitatása kutatótársakkal d) A kutatásban részt vevők bevonása a kutatás teljes tartamába e) Az elméleti orientációk tudatosítása a kezdetektől a befejezésig

10.3. Megbízhatóság

10.3.1. Az eljárás többszöri megismétlés esetén is ugyanazt az eredményt adja

10.3.2. Eljárások a megbízhatóság érvényesítésére

10.3.2.1. 1. Az esettanulmány készítését befolyásoló elméleti háttér tisztázása 2. A lehetséges hibák és torzítások felfedése, tudatosítása A kutatói pozíció lehetőségeinek és korlátainak áttekintése 3. A céloknak megfelelő módszerek kiválasztása (koherencia biztosítása) 4. Az informátorok gondos megválasztása, azok jellemzése 5. Résztvevők közötti párbeszéd a módszerekről, a gyűjtött adatokról 6. Az esettanulmány részletes dokumentálása

10.4. Egyediség és általánosíthatóság

10.4.1. Az esettanulmányokban rejlő általánosítási lehetőségek

10.4.1.1. Elérhetőség • speciális helyeken folytatott esettanulmány

10.4.1.2. Az olvasók mások szemével látják a valóságot • úgy láthatják a jelenségeket, ahogy "normális" esetben sosem

10.4.1.3. Az új dolgok tanulásával kapcsolatos védekezés és ellenállás gyengítése • az olvasók megkonstruálhatják saját elméletüket

10.5. Egy komplex felfogás

10.5.1. Az értelmező kutatásokban • érvényesség = hitelesség • megbízhatóság = kiszámíthatóság • általánosítás = kiterjeszthetőség • objektivitás = megerősíthetőség

10.5.2. Teendők a hitelesség érdekében 1. Magyarázzuk meg az olvasóknak az adatgyűjtés eljárásait 2. Részletesen mutassuk be az összegyűjtött adatokat 3. Legyünk nyitottak az adatok újraértelmezésére 4. Ne rejtsük el a negatív példákat sem 5. Ismerjük el a kutatás egyoldalúságát 6. Gondosan dokumentáljuk a terepmunka elemzéseit 7. Tisztázzuk a bizonyítékok és az állítások közötti viszonyt 8. Különböztessük meg az elsődleges és másodlagos bizonyítékokat, illetve a leírást az értelmezésekről 9. Készítsünk naplót a tanulmányozás egyes szakaszairól

10.5.3. Az esettanulmányt végző kutatónak • nemcsak tisztáznia kell a metodológiai problémákat, de • kételyeiről és döntéseiről tájékoztatnia kell - partnereit - az esettanulmányban részt vevőket - a jelentés felhasználóit, olvasóit

11. 11. AZ ADATGYŰJTÉS ÉS ADATELEMZÉS MEGTERVEZÉSE

11.1. Módszerek

11.1.1. Dokumetumelemzés

11.1.2. Megfigyelés

11.1.3. Kikérdezés

11.1.4. Tárgyak elemzése

11.1.5. Statisztikák gyűjtése

11.1.6. Mérés (attitűd, légkör, teljesítmények)

11.2. A tervezés során szem előtt tartandó kérdések

11.2.1. Mit fog csinálni?

11.2.2. Hol?

11.2.3. Hogyan?

11.2.4. Mikor?

11.2.5. Milyen feltételek mellett?

11.3. Elemzési módszerek

11.3.1. Minták összeillesztése

11.3.2. Magyarázatépítő technika

11.3.3. Idősorozat-elemzés

11.3.4. Ismételt megfigyelések

12. 12. KÉSZÜLÉS A TEREPMUNKÁRA

12.1. Részvevő megfigyelés esetén speciális megoldás

12.1.1. Fel kell készülni a szituációban részt vevő emberekkel valamiféle azonosulásra

12.1.1.1. Ez megvalósulhat úgy, hogy az eset kulcsszereplője a kutató • vállalhat csoportvezetői feladatokat • lehet egyszerű tag

13. 13. AZ ADATGYŰJTÉS

13.1. Munkaterv

13.1.1. Rögzíti, hogy • mit csinálunk • ki fogja csinálni • mikor • hogyan

13.2. Tervezéskor eldöntendők

13.2.1. Milyen elvek alapján, milyen kutatási módszereket célszerű alkalmazni

13.2.2. Fel kell készülni kiegészítő vagy alternatív adatgyűjtésre is

13.3. Jelenlét, kapcsolattartás

13.3.1. A kutató • a kapcsolódó minden lényeges eseményen legyen jelen • az összes kulcsszeméllyel lépjen kapcsolatba

13.4. Az adatgyűjtés befejezése

13.4.1. • ha az adatgyűjtés mindegyik módja kimerült • nincs már forrás, ami új információkat adna • egyre több az eseten kívüli információ

14. 14. AZ ADATOK FORRÁSAI

14.1. Tipikus források

14.1.1. Dokumentumok

14.1.1.1. Mikor és kikáltal készültek? • az esettanulmány előtt, de érintkeznek az esettel • az események idején a kutatók/érdekeltek által • az események után (visszatekintő dokumentumok)

14.1.1.2. Kik a címzettek? • nyilvános dokumentumok (tantervek, programok) • archivált dokumentumok (jegyzőkönyvek, emlékeztetők) • személyes dokumentumok (naplók, önéletrajzok, levelek)

14.1.1.3. Dokumentumelemzés

14.1.1.3.1. Előnyök • lehetőséget ad múltbeli események tanulmányozására • gyors elérési lehetőség (internet, adatbankok) • gazdaságosabb (pl. sokmintás interjúnál) • lehet, hogy ez az egyedüli forrás • ismételt áttekintésre van lehetőség • sokszor spontán módon keletkeznek a dokumentumok (mélyebben megismerhető az eset) • önmagában a forrás nem befolyásolja a kutatás eredményeit

14.1.1.3.2. Hátrányok • nehezen elérhető források: személyes levelek, naplók • nem mindig lehet több anyagot összehasonlítani (nincs engedély) • a dokumentumok hiányosak lehetnek • komoly probléma lehet az információk kódolása • egyoldalúságot tükrözhet (reprezentálja a készítő szemléletét)

14.1.2. Interjúk

14.1.2.1. Strukturált interjú • előre kötöttek a szabályai

14.1.2.2. Nem strukturált interjú • nincsenek kötött szabályai

14.1.2.3. Részben strukturált interjú • vannak szabályai, de improvizációra épülő részei is vannak

14.1.2.4. Együttműködő interjú • nyugodt környezet megteremtése • kérdező és válaszoló együtt nézi a világot, az esetet • partnerszerep a kérdező és válaszoló között

14.1.2.5. Egyéni interjú • egy személlyel történek a kikérdezés

14.1.2.6. Csoportos interjú • csoporton belüli több interjú esetén mintaválasztás

14.1.2.7. Az interjúkészítés veszélyei • rossz kérdés feltétele • a kérdés erősen befolyásolja a válaszolót • nehéz egyszerre figyelni, gondolkodni, beszélni, jegyzetelni

14.1.2.8. Az interjúkat az az elemzés érdekében rögzíteni kell • hangfelvétel (a szöveget írásban is rögzíteni) • videofelvétel (a szöveget írásban is rögzíteni) • jegyzetelés (az interjú alatt és utólag)

14.1.2.8.1. Visszatérni a beszélgetőpartnerhez • közösen átnézni, értelmezni az interjút

14.1.3. Megfigyelések

14.1.3.1. Résztvevő megfigyelés • ha a kutató valódi résztvevője a vizsgálandó esetnek

14.1.3.2. Nem résztvevő megfigyelés • minimális a megfigyelő és a megfigyelt közötti interakció

14.1.3.3. Megfigyeléskor világosan el kell különíteni • a szó szerinti idézeteket • a tényeket • a saját észrevételeket • a saját értelmezéseket

14.1.3.4. Jegyzőkönyv • teljes: ha nem tudjuk, mely események lesznek lényegesek • szelektív: ha a vizsgálandó folyamat elemei jól körülhatároltak

14.1.3.5. Kötött megfigyelések • a megfigyelő előre meghatározott kategóriákban helyezi el a megfigyeltek viselkedését

14.1.3.5.1. Technikák • becslési skála • jelrendszer • kategóriarendszer

14.1.4. Tárgyak

15. 15. AZ ADATOK FELDOLGOZÁSA

15.1. A feljegyzések rögzítése

15.1.1. Az összegyűjtött információk • elraktározása • birtoklása

15.1.2. Alapkövetelmény az utólagos rekonstruálás biztosítása • bizonyítéklánc megteremtése • naplóvezetés (kronologikus rend) - előre tervezett és előre nem tervezett események - szubjektív észrevételek, megállapítások • dokumentumtár használata

15.2. A feljegyzések rendszerezése

15.2.1. Mindig rögzíteni az adatforrás keletkezésének • időpontját • helyét

16. 16. AZ ADATOK ELEMZÉSE

16.1. Az adatelemzés elemei

16.1.1. 1. Terepen talált "leletek" értelmezése 2. Az adatok témákba, konstrukciókba szervezése (kódolás) 3. A bizonyítékok, a témák cáfolatának keresése 4. Az adatok alternatív értelmezésének ellenőrzése

16.2. Minták összeillesztése

16.2.1. A terepen tapasztalt konkrét példát a vizsgál jelenséggel kapcsolatban összehasonlítják a kutatéás kezdetén előre megjósolt, feltételezett példával

16.2.1.1. Ha a megjósolt és megfigyelt példák összhangban vannak, akkor az eredmények belső érvényessége erős

16.3. Magyarázatépítő technika

16.3.1. Ismétlődő sorozatokon épül fel ez az adatelemzés. A tanulmány tárgyáról a kutató kiejelent, majd ezt összehasonlítja az eredményekkel, és ha ertérések vannak, akkor felülvizsgálja, átértékeli az állításait, majd ezt újra összehasonlítja a bizonyítékokkal, az eredményekkel. Ezt az eljárást jra és újra megismétli, amíg szükséges

16.4. Idősorozat-elemzés

16.4.1. Egy bizonyos isőtartam trendjeit hasonlítják össze azzal az ellméleti javaslattal vagy rivális magyarázatokkal, amit a kutatás kezdetén állítottak fel. Az összehasonlítás jelzi, hogy melyik javaslat tekinthető megfelelőnek.

16.5. Ismételt megfigyelések

16.5.1. Különböző időszakokban, különböző helyeken megismétlik a kutatás egységeinek a megfigyelését, s ezeket hasonlítják össze.

17. 17. AZ ESETTANULMÁNY EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA

17.1. A jelentés tartalma és formája

17.1.1. Függ • a kutatás céljától • a tanulmányíró szándékától • az eset sajátosságaitól • az alkalmazott módszerektől • a feltételezett közönségtől

17.2. Jelentéstípusok

17.2.1. A kutató szerepe alapján

17.2.1.1. Objektivitásra törekvő (analitikus)

17.2.1.1.1. • a kutató megfékezi saját hangját • tényszerűen számol be az esetről

17.2.1.1.2. Reflektív

17.2.2. A prezentáció műfaja alapján

17.2.2.1. Narratív

17.2.2.1.1. • közvetlenség • érzékenység • az olvasó össztönzése alternatív értelmezésekre

17.2.2.2. Életszerű

17.2.2.2.1. • a kutató megpróbálja megőrizni az elbeszélés minőségét • életszerű kép kialakítása az eset mint egész értelmezésére

17.2.2.3. Illusztráló

17.2.2.3.1. • vázlatszerű • az információk erős szelekciója, mely értelmező tevékenység • cél néhány aspektus kikristályosodása

17.2.2.4. Elemző

17.2.2.4.1. • a kutató a kutatási célok bizonyítékok leírására koncentrál • előnyben részesíti a pontosságot

18. 18. A KUTATÓ SZEREPE

18.1. Szerepkör

18.1.1. Problémameghatározás

18.1.2. A kutatási terv kialakítása

18.1.3. Módszerek, technikák kifejlesztése, adaptálása

18.1.4. Adatgyűjtés

18.1.5. Elemzés

18.1.6. Jelentésírás

18.2. Hibák

18.2.1. Az esettanulmányt készítőnek mindenképpen el kell kerülnie, hogy a minősítő, megítélő szereppel azonosuljon, mert ez kétségessé tenné • a kutatást • az adatgyjtést • az elemzést

19. 19. ETIKAI KÉRDÉSEK

19.1. A kutatás ne sértse meg a vizsgálatban rész vevők jogait, ne okozzon károkat nekik

19.2. A kutatók úgy legyenek etikusak, hogy ne veszélyeztessék a kutatás érvényességét

19.3. A kutatásban való részvétel önkéntes: senkit nem lehet kényszeríteni

19.4. A résztvevők védelme: a kutató ne bántsa meg a kutatásba bevont embereket, körültekintően járjon el az érzékeny kérdések tekintetében

19.5. A személyazonosság védelme: titosság, névtelen adatgyűjtés

19.6. A résztvevők megtévesztése: a társadalmi haszon-egyéni költség dilemmája

19.7. A kutatónak nemcsak azokkal az emberekkel szemben vannak erkölcsi kötelezettségei, akik részt vettek a kutatásban, hanem a kutatás eredményeit felhasználókkal (megrendelők, olvasók) szemben is

20. 20. AZ ESETTANULMÁNY ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI

20.1. Előnyök

20.1.1. Meg tudja jelenítena a problémákat, konfliktusokat és a valóságban rejlő alternatívákat is

20.1.2. Viszonylag olcsó megismerési mód

20.1.3. Egyaránt szolgálhatja a tudomány fejlődését és a szakemberek képzését is.

20.1.4. A kutatásra készült esettanulmányok felhasználhatók oktatási célokra is, s ezzel befolyást gyakorolhatnak a szakmai közösség (kutatók, gyakorlati szakemberek) fejlődésére

20.1.5. Nagyobb nyilvánosság számára is elérhetők, mert nyelvezetük kevésbé speciális, mint más kutatási beszámolóké

20.1.6. Sokféle közönséget megszólíthatnak, hozzájárulhatnak különböző döntési folyamatok demokratizálásához

20.2. Hátrányok

20.2.1. Nem várható tőle nagy populációkat leíró általánosítás

20.2.2. Nagyon nehéz a megfelelő eset kiválasztása