1. 1. AZ ESETTANULMÁNY ÉRTELMEZÉSE
1.1. Az esettanulmány
1.1.1. Egy sajátos • egyén • csoport • intézmény • jelenség helyszínen történő kutatása
1.1.2. Lehet • teljes kutatási folyamat • az ilyen kutatások eredményeinek bemutatása
1.2. Fogalmak
1.2.1. • Esetfelvétel: partnerekkel beszélgetés, adatfelvétel • Esetmegbeszélés: szakemberek szakmai konzultációja • Esetbemutatás: az eset elemzése szakmai fórumon • Esetleírás/-elemzés: írásban történő esetbemutatás - a medicinából kifejlődött pszichoterápia és az orvosképzés gyakorlati talaján jött létre
1.3. Oktatási vagy kutatási cél
1.3.1. Az oktatási célból létrehozott esettanulmányok általában kevesebb adatra épülnek, mint a kutatási szándékkal készült munkák
1.3.1.1. Az esettanulmány a nevelési jelenségek természetes közegben való tanulmányozásának egyik legmegfelelőbb módszere lehet
1.4. A naturalisztikus, értelmező jellegű esettanulmányok sajátosságai
1.4.1. Nyitottság: kutatás közben is módosulhat • a vizsgálandó probléma • a vizsgálat célja • az alkalmazandó módszer • a résztvevők személye
1.4.2. A kutatás mint kommunikáció: az esettanulmányban részt vevők (kutató és "kutatottak") közötti kommunikáció hozza létre az esetet
1.4.3. Természetesség: a mindennapi életben természetes módszereket (beszélgetés, résztvevő megfigyelés) felhasználva készül az esettanulmány
1.4.4. Értelmező jelleg: a valóság (az eset) mint a kutató és a kutatottak által értelmezett világ jelenik meg
1.5. Dilemma
1.5.1. Nem egyöntetű a szakemberek véleménye abból a szempontból, hogy az esettanulmány • kutatási megközelítésként • stratégiaként vagy • módszerként módszerként értelmezhető-e
1.5.1.1. Gyakori, hogy az adatgyűjtés módszereként kezelik Ilyenkor a kutatási technikák: • megfigyelés • kikérdezés • dokumentumelemzés
1.5.1.2. Vannak, akik sajátos kutatási stratégiának látják Ilyenkor a kutatás jellemzői: • természetes közegben történik • gyakran hosszabb időszakra kiterjed • sokféle módszert alkalmaz
1.6. Különbözőség más kutatásoktól
1.6.1. A kutatók • az esetet egységes egészként tanulmányozzák • a bizonyíték sokféle forrását alkalmazzák • változatos módszerekkel gyűjtenek információkat
1.6.2. Az esettanulmány • egy soktényezős, összetett folyamat • kutatási módszerek kombinálásával valósulhat meg
1.6.2.1. Tehát az esettanulmány • kutatási stratégia • sajátos kutatás
2. 2. MIKOR KÉSZÍTSÜNK ESETTANULMÁNYT?
2.1. Ha a középpontban ezek a kérdések állnak: • mikor? • hogyan?
2.2. Ha a kutató olyan jelenséget kíván megismerni • amelyet természetes kontextusban lehet csak tanulmányozni • amely felett a kutatónak kicsi a kontrollja
2.3. Ha a kutató • a gyakorlat számára kíván alternatívát nyújtani
2.3.1. Ekkor a fejlesztő, jobbító szándék kerül előtérbe
3. 3. AZ ESETTANULMÁNY TÍPUSAI
3.1. Szempontok
3.1.1. Tudományelméleti paradigmák
3.1.1.1. 1. Pozitivista (magyarázó) kutatási paradigma: terepmunka
3.1.1.2. 2. Etnográfiai (értelmező) esettanulmány
3.1.1.3. Mindkettőnél megjelenik a mérés • a számok használata nem szükségszerű
3.1.2. A kutatás céljai
3.1.2.1. 1. Belső, lényegre koncentráló esettanulmány • az egyedi, sajátos eset jobb megértése
3.1.2.2. 2. Eszközjellegű esettanulmány • a probléma elméletének pontosítása
3.1.2.3. 3. Kollektív esettanulmány • több eset vizsgálatának megvalósítása
3.1.3. A kutatás produktumai
3.1.3.1. 1. Felderítő esettanulmány • a "valódi" kutatás előtt alkalmazzák • a vizsgálat kérdéseire, módszereire • kutatási dimenziók, indikátorok meghatározására • kulcsfogalmak, kulcsszereplők azonosítására
3.1.3.2. 2. Leíró esettanulmány • társadalmi jelenségek narratív leírására
3.1.3.3. 3. Értelmező esettanulmány • létező elméletek ellenőrzésére • új elméletek alkotására • hipotézisek ellenőrzésére
3.1.3.4. 4. Értékelő esettanulmány • a leíró, értelmező és megítélő jelleg kombinációja
3.1.4. A sajátos témákhoz kötődés
3.1.4.1. 5. Biográfiai esettanulmányok • retrospektív élettörténeti kutatások • az egyén rekonstruálja életútját • értelmezi élete sajátos epizódjait • a kutató a jelenből láthatja a múltat
3.1.4.2. 6. Nevelési esettanulmányok • nevelési akciók vizsgálata
3.1.4.3. 7. Önesettanulmányok • tanárok bevonása a fejlesztő munkába
3.2. Kérdések
3.2.1. • Milyen kutatási paradigma keretében történik az eset tanulmányozása? • Mi az esettanulmány célja? • Milyen erőforrások állnak rendelkezésre? • Milyen mélységű kutatásra nyílik lehetőség? • Feltehetően mit fog eredményezni az esettanulmány? • Milyen elvárásai vannak a kutatás eredményeit felhasználóknak? • Mit vár a kutató az esettanulmánytól?
4. 4. AZ ESETTANULMÁNY SAJÁTOS VONÁSAI
4.1. Az esettanulmány mint kutatás jellemzői
4.1.1. • nyitottság • rugalmasság
4.2. Az esettanulmány mint kutatás sajátosságai
4.2.1. A kutatás előkészítésekor az esettanulmány készítője dönti el, hogy milyen kutatási paradigma keretein belül vizsgálja a kiválasztott esetet • Oksági összefüggéseket kereső, magyarázó paradigma keretében? • Az értelmező megismerés koncepcionális keretei között?
4.2.2. Az esettanulmány jól megtervezett, de a kutatási terv nem előíró jellegű • Lazán strukturált hipotézisek
4.2.3. Az előkészületek során döntéseket kell hozni • Az eset kiválasztásáról • A minta kiválasztásának eljárásáról • Az adatgyűjtés és -elemzés módszereiről • Az esettanulmány lefolytatásának kérdéseiről
4.2.3.1. • nem jellemző a mintára a reprezentativitás • többféle módszert használnak fel • számszerűsítés esetén nominális skálákkal dolgoznak
4.2.4. A kutatás lényeges eleme az eset tanulmányozása a terepen • adatgyjűtés és -elemzés gyakran párhuzamosan folyik
4.2.5. A kutatás zórószakasza az eredmények bemutatása • az eset elmondása, értelmezése • következtetések megfogalmazása
5. 5. KUTATÁSI TERV KÉSZÍTÉSE
5.1. A kutatási terv tartalma
5.1.1. • Mit akar a kutató kideríteni • Milyen módon • Milyen sorrendben • Milyen módszerekkel gyűjt adatokat
5.2. Protokoll készítése
5.2.1. Az esettanulmány áttekintése • milyen problémákról szól az eset • a kutatási egységek sajátosságai • a kutatás célja • a várható eredmények
5.2.2. A terepen alkalmazott eljárások • a tanulmányozandó eset(ek ) kiválasztása • hogyan érhetők el a kulcsintézmények • hogyan érhetők el a kulcsszereplők • milyen erőforrások kellenek a teljesítéshez • kommunikációs formák a terepen • az adatgyűjtés fázisai • váratlan események átgondolása
5.2.3. Az esettanulmány kérdései • orientáló kérdések
5.2.4. Irányelvek a jelentés elkészítéséhez • kiknek szól • mit kell tartalmaznia • milyen stílusban készüljön
5.3. Munkaterv
5.3.1. • A kutatás lépéseinek menetrendje • Költségigények • Az eset időhatárai • Előre ismert kritikus időpontok • Terepmunkát előkészítő tárgyalások időpontjai • Az esettanulmány elkészítésének határideje
6. 6. A PROBLÉMA MEGHATÁROZÁSA ÉS A KUTATÁS CÉLJA
6.1. A kutatónak meg kell fogalmaznia • saját elképzeléseit, álláspontját arról, hogy • mi az eset • mi az az elemzési egység, amit vizsgálni akar
6.2. Nagy kérdések
6.2.1. • Mi történik? • Miért történik?
6.3. Az esettanulmány központi témája
6.3.1. • Mi a vizsgálandó probléma • A kutató által kutatandó témák
6.4. A probléma meghatározásának útjai
6.4.1. 1. Nyitott problémameghatározás • ha kevés ismeretünk van az esetről • ha hipotézis megfogalmazása a cél • ez az eljárás széles skálájú adatgyjűtést igényel
6.4.2. 2. Összpontosító problémameghatározás • ha már sok ismeretünk van az esetről • ha már vannak kérdéseink, hipotéziseink • ekkor az előzetes tudás orientálja a kutatót
6.5. A kutató döntéshozatala
6.5.1. • Saját szerepéről • Kutatócsoport felállításáról • Adatok gyűjtéséről, elemzéséről • A források megszerzéséről
6.6. Szempontok a kutatási probléma értékelésénél
6.6.1. • Milyen elméleti elméleti/gyakorlati haszon származhat a vizsgálatból? • Van-e iránta érdeklődés? Ha igen, milyen körben? • Kutatható-e a probléma esettanulmánnyal? • Megfelel-e a probléma a kutatónak, a kutatócsoportnak?
6.7. Az esettanulmány céljának megjelölése
6.7.1. • Megrendelésnél a célok meghatározása tárgyalás alapján • Saját kezdeményezésnél a kutató szabadabb a célok kijelökésében
7. 7. MI AZ ESET? HOGYAN LEHET AZONOSÍTANI?
7.1. Az esettanulmány azért készül, hogy segítsen • megérteni egy esetet • megmagyarázni, miért úgy történnek a dolgok, ahogy • előre jelezni dolgokat egy példa alapján
7.2. Fontos, hogy • a kutató pontosan meghatározza a vizsgálandó esetet mint egészet • elmélyülten elemezze a részek közötti kapcsolatokat
7.3. Példák a tanulmány tárgyaira mint egységekre
7.3.1. Egyének: • gyermek (diák) • taná • igazgató • szülő • kutató • önkormányzai képviselő
7.3.2. Csoportok: • óvodások • diákok • tanárok• kutatók • család
7.3.3. Szervezetek: • óvoda • iskola • kutatóintézet • szolgáltató szervezet
7.3.4. Oktatási események: • konferenciák • oktatási döntések különböző szinteken
7.3.5. Kapcsolatok: • tanár és diákok között • fenntartók és intézményeik között
7.3.6. Különböző eljárásmódok, módszerek: • tanügy-igazgatási eljárások • oktatási módszerek
7.3.7. Jelentések: • tanulók teljesítményeiről • tanárok munkájáról • törvények hatásáról
7.4. Az eset határainak megjelölése
7.4.1. Ehhez segítséget nyújt • a kulcsszereplők azonosítása • a kulcsszituációs, kritikus események meghatározása
7.4.2. Fontos tudni, mik az eset keretei, hogy tudjuk • mi az, amit már nem akarunk tanulmányozni
8. 8. AZ ESET KIVÁLASZTÁSA
8.1. Nem a kutató egyéni érdeklődése a döntő, hanem • a megfogalmazott kutatási probléma, de • az előbbi szempontot sem célszerű figyelmen kívül hagyni
8.2. Tipikus vagy atipikus esetet válasszunk?
8.2.1. • Amiből a legtöbbet lehet tanulni
8.3. Tipológia felállítása
8.3.1. • Mátrix használata
9. 9. MINTAVÉTEL AZ ESETEN BELÜL
9.1. Jellemzők általában, nem kimondottan az esettanulmánynál
9.1.1. • A tudományos megismerés célja többnyire az általánosítás • Nem lehet megvizsgálni a jelenség minden egységét
9.1.1.1. A kutató a sokaságot reprezentáló mintát választ • csak erre terjed ki a kutatása • megpróbál mindent megfigyelni (valójában ez lesz a minta) • az adatokból általános érvényű következtetéseket fogalmaz meg
9.2. Az esettanulmányra is érvényes jellemzők
9.2.1. Mintavétel
9.2.1.1. Kvótás mintavétel • szervezetek, csoportok működésének tanulmányozásakor
9.2.1.2. Hólabda mintavétel • a kutató az egyik résztvevőtől jut el a másikig
9.2.1.3. Mintavétel az átlagtól eltérő esetekben • viselkedés, attitűd, működés mélyebb megértésére
9.2.1.4. A mintaválasztás és a minta attól függ, hogy • mit akar a kutató megtudni • mi a kutatás szándéka • milyen határai vannak • mi lehet hasznos, hihető • mit lehet megcsinálni az idő- és forráskereteken belül
10. 10. METODOLÓGIAI ELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSE
10.1. Objektivitás
10.1.1. Nincs 100%-os objektivitás • a kutató maga is szubjektív lény • elfogultsággal nem születhet tudományos eredmény • objektivitás helyett: interszubjektivitás (megegyezés dolgok objektív létezéséről)
10.1.2. Fegyelmezett szubjektivitás elve • a bizonyítékokat nyilvánosságra kell hozni • be kell mutatni a kutató attitűdjét, előfeltevéseit • közvetíteni kell az eredmények hitelességét
10.2. Érvényesség (validitás)
10.2.1. Az érvényesség típusai
10.2.1.1. Érvényesség ránézésre (face validity) • közmegegyezés az eset és a probléma kapcsolatáról
10.2.1.2. Kumulatív érvényesség • más kutatások eredményeivel való összehasonlítás
10.2.1.3. Kommunikatív validitás • újra-meg újra visszatérés a terepre • kiegészítő vagy altarnatív adatgyűjtás
10.2.1.4. Érvelő validitás • összhang kialakítása az eset értelmezésében
10.2.2. Eljárások az érvényesség érdekében
10.2.2.1. A reprezentativitás ellenőrzése • a probléma lényegére mutató eset kiválasztása
10.2.2.2. Extrém vagy ellentétes esetek tanulmányozása • megerősítheti/ellenőrizheti az eredményeket
10.2.2.3. A kutató befolyásának feltárása és bemutatása • fontos az érvényesség biztosításában
10.2.2.4. A trianguláció elvének figyelembe vétele • különböző módszerek és források alkalmazása
10.2.2.4.1. 1. Adatgyűjtés nem egy helyről és nem egy személytől 2. Több módszer felhasználása az adatgyűjtésre 3. Ugyanazon jelenség több személy általi megfigyelése Párbeszéd az esetben érdekeltekkel Az esettanulmány adatainak, értelmezésének finomítása 4. Különböző elméleti megközelítések az adatelemzéskor Rivális magyarázatok ellenőrzése
10.2.2.4.2. a) Minél több példa részletes leírása az esettel kapcsolatban b) A terepen rögzített adatok megbeszélése más szakemberekkel c) Az adatok értelmezésének megvitatása kutatótársakkal d) A kutatásban részt vevők bevonása a kutatás teljes tartamába e) Az elméleti orientációk tudatosítása a kezdetektől a befejezésig
10.3. Megbízhatóság
10.3.1. Az eljárás többszöri megismétlés esetén is ugyanazt az eredményt adja
10.3.2. Eljárások a megbízhatóság érvényesítésére
10.3.2.1. 1. Az esettanulmány készítését befolyásoló elméleti háttér tisztázása 2. A lehetséges hibák és torzítások felfedése, tudatosítása A kutatói pozíció lehetőségeinek és korlátainak áttekintése 3. A céloknak megfelelő módszerek kiválasztása (koherencia biztosítása) 4. Az informátorok gondos megválasztása, azok jellemzése 5. Résztvevők közötti párbeszéd a módszerekről, a gyűjtött adatokról 6. Az esettanulmány részletes dokumentálása
10.4. Egyediség és általánosíthatóság
10.4.1. Az esettanulmányokban rejlő általánosítási lehetőségek
10.4.1.1. Elérhetőség • speciális helyeken folytatott esettanulmány
10.4.1.2. Az olvasók mások szemével látják a valóságot • úgy láthatják a jelenségeket, ahogy "normális" esetben sosem
10.4.1.3. Az új dolgok tanulásával kapcsolatos védekezés és ellenállás gyengítése • az olvasók megkonstruálhatják saját elméletüket
10.5. Egy komplex felfogás
10.5.1. Az értelmező kutatásokban • érvényesség = hitelesség • megbízhatóság = kiszámíthatóság • általánosítás = kiterjeszthetőség • objektivitás = megerősíthetőség
10.5.2. Teendők a hitelesség érdekében 1. Magyarázzuk meg az olvasóknak az adatgyűjtés eljárásait 2. Részletesen mutassuk be az összegyűjtött adatokat 3. Legyünk nyitottak az adatok újraértelmezésére 4. Ne rejtsük el a negatív példákat sem 5. Ismerjük el a kutatás egyoldalúságát 6. Gondosan dokumentáljuk a terepmunka elemzéseit 7. Tisztázzuk a bizonyítékok és az állítások közötti viszonyt 8. Különböztessük meg az elsődleges és másodlagos bizonyítékokat, illetve a leírást az értelmezésekről 9. Készítsünk naplót a tanulmányozás egyes szakaszairól
10.5.3. Az esettanulmányt végző kutatónak • nemcsak tisztáznia kell a metodológiai problémákat, de • kételyeiről és döntéseiről tájékoztatnia kell - partnereit - az esettanulmányban részt vevőket - a jelentés felhasználóit, olvasóit
11. 11. AZ ADATGYŰJTÉS ÉS ADATELEMZÉS MEGTERVEZÉSE
11.1. Módszerek
11.1.1. Dokumetumelemzés
11.1.2. Megfigyelés
11.1.3. Kikérdezés
11.1.4. Tárgyak elemzése
11.1.5. Statisztikák gyűjtése
11.1.6. Mérés (attitűd, légkör, teljesítmények)
11.2. A tervezés során szem előtt tartandó kérdések
11.2.1. Mit fog csinálni?
11.2.2. Hol?
11.2.3. Hogyan?
11.2.4. Mikor?
11.2.5. Milyen feltételek mellett?
11.3. Elemzési módszerek
11.3.1. Minták összeillesztése
11.3.2. Magyarázatépítő technika
11.3.3. Idősorozat-elemzés
11.3.4. Ismételt megfigyelések
12. 12. KÉSZÜLÉS A TEREPMUNKÁRA
12.1. Részvevő megfigyelés esetén speciális megoldás
12.1.1. Fel kell készülni a szituációban részt vevő emberekkel valamiféle azonosulásra
12.1.1.1. Ez megvalósulhat úgy, hogy az eset kulcsszereplője a kutató • vállalhat csoportvezetői feladatokat • lehet egyszerű tag
13. 13. AZ ADATGYŰJTÉS
13.1. Munkaterv
13.1.1. Rögzíti, hogy • mit csinálunk • ki fogja csinálni • mikor • hogyan
13.2. Tervezéskor eldöntendők
13.2.1. Milyen elvek alapján, milyen kutatási módszereket célszerű alkalmazni
13.2.2. Fel kell készülni kiegészítő vagy alternatív adatgyűjtésre is
13.3. Jelenlét, kapcsolattartás
13.3.1. A kutató • a kapcsolódó minden lényeges eseményen legyen jelen • az összes kulcsszeméllyel lépjen kapcsolatba
13.4. Az adatgyűjtés befejezése
13.4.1. • ha az adatgyűjtés mindegyik módja kimerült • nincs már forrás, ami új információkat adna • egyre több az eseten kívüli információ
14. 14. AZ ADATOK FORRÁSAI
14.1. Tipikus források
14.1.1. Dokumentumok
14.1.1.1. Mikor és kikáltal készültek? • az esettanulmány előtt, de érintkeznek az esettel • az események idején a kutatók/érdekeltek által • az események után (visszatekintő dokumentumok)
14.1.1.2. Kik a címzettek? • nyilvános dokumentumok (tantervek, programok) • archivált dokumentumok (jegyzőkönyvek, emlékeztetők) • személyes dokumentumok (naplók, önéletrajzok, levelek)
14.1.1.3. Dokumentumelemzés
14.1.1.3.1. Előnyök • lehetőséget ad múltbeli események tanulmányozására • gyors elérési lehetőség (internet, adatbankok) • gazdaságosabb (pl. sokmintás interjúnál) • lehet, hogy ez az egyedüli forrás • ismételt áttekintésre van lehetőség • sokszor spontán módon keletkeznek a dokumentumok (mélyebben megismerhető az eset) • önmagában a forrás nem befolyásolja a kutatás eredményeit
14.1.1.3.2. Hátrányok • nehezen elérhető források: személyes levelek, naplók • nem mindig lehet több anyagot összehasonlítani (nincs engedély) • a dokumentumok hiányosak lehetnek • komoly probléma lehet az információk kódolása • egyoldalúságot tükrözhet (reprezentálja a készítő szemléletét)
14.1.2. Interjúk
14.1.2.1. Strukturált interjú • előre kötöttek a szabályai
14.1.2.2. Nem strukturált interjú • nincsenek kötött szabályai
14.1.2.3. Részben strukturált interjú • vannak szabályai, de improvizációra épülő részei is vannak
14.1.2.4. Együttműködő interjú • nyugodt környezet megteremtése • kérdező és válaszoló együtt nézi a világot, az esetet • partnerszerep a kérdező és válaszoló között
14.1.2.5. Egyéni interjú • egy személlyel történek a kikérdezés
14.1.2.6. Csoportos interjú • csoporton belüli több interjú esetén mintaválasztás
14.1.2.7. Az interjúkészítés veszélyei • rossz kérdés feltétele • a kérdés erősen befolyásolja a válaszolót • nehéz egyszerre figyelni, gondolkodni, beszélni, jegyzetelni
14.1.2.8. Az interjúkat az az elemzés érdekében rögzíteni kell • hangfelvétel (a szöveget írásban is rögzíteni) • videofelvétel (a szöveget írásban is rögzíteni) • jegyzetelés (az interjú alatt és utólag)
14.1.2.8.1. Visszatérni a beszélgetőpartnerhez • közösen átnézni, értelmezni az interjút
14.1.3. Megfigyelések
14.1.3.1. Résztvevő megfigyelés • ha a kutató valódi résztvevője a vizsgálandó esetnek
14.1.3.2. Nem résztvevő megfigyelés • minimális a megfigyelő és a megfigyelt közötti interakció
14.1.3.3. Megfigyeléskor világosan el kell különíteni • a szó szerinti idézeteket • a tényeket • a saját észrevételeket • a saját értelmezéseket
14.1.3.4. Jegyzőkönyv • teljes: ha nem tudjuk, mely események lesznek lényegesek • szelektív: ha a vizsgálandó folyamat elemei jól körülhatároltak
14.1.3.5. Kötött megfigyelések • a megfigyelő előre meghatározott kategóriákban helyezi el a megfigyeltek viselkedését
14.1.3.5.1. Technikák • becslési skála • jelrendszer • kategóriarendszer
14.1.4. Tárgyak
15. 15. AZ ADATOK FELDOLGOZÁSA
15.1. A feljegyzések rögzítése
15.1.1. Az összegyűjtött információk • elraktározása • birtoklása
15.1.2. Alapkövetelmény az utólagos rekonstruálás biztosítása • bizonyítéklánc megteremtése • naplóvezetés (kronologikus rend) - előre tervezett és előre nem tervezett események - szubjektív észrevételek, megállapítások • dokumentumtár használata
15.2. A feljegyzések rendszerezése
15.2.1. Mindig rögzíteni az adatforrás keletkezésének • időpontját • helyét
16. 16. AZ ADATOK ELEMZÉSE
16.1. Az adatelemzés elemei
16.1.1. 1. Terepen talált "leletek" értelmezése 2. Az adatok témákba, konstrukciókba szervezése (kódolás) 3. A bizonyítékok, a témák cáfolatának keresése 4. Az adatok alternatív értelmezésének ellenőrzése
16.2. Minták összeillesztése
16.2.1. A terepen tapasztalt konkrét példát a vizsgál jelenséggel kapcsolatban összehasonlítják a kutatéás kezdetén előre megjósolt, feltételezett példával
16.2.1.1. Ha a megjósolt és megfigyelt példák összhangban vannak, akkor az eredmények belső érvényessége erős
16.3. Magyarázatépítő technika
16.3.1. Ismétlődő sorozatokon épül fel ez az adatelemzés. A tanulmány tárgyáról a kutató kiejelent, majd ezt összehasonlítja az eredményekkel, és ha ertérések vannak, akkor felülvizsgálja, átértékeli az állításait, majd ezt újra összehasonlítja a bizonyítékokkal, az eredményekkel. Ezt az eljárást jra és újra megismétli, amíg szükséges
16.4. Idősorozat-elemzés
16.4.1. Egy bizonyos isőtartam trendjeit hasonlítják össze azzal az ellméleti javaslattal vagy rivális magyarázatokkal, amit a kutatás kezdetén állítottak fel. Az összehasonlítás jelzi, hogy melyik javaslat tekinthető megfelelőnek.
16.5. Ismételt megfigyelések
16.5.1. Különböző időszakokban, különböző helyeken megismétlik a kutatás egységeinek a megfigyelését, s ezeket hasonlítják össze.
17. 17. AZ ESETTANULMÁNY EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA
17.1. A jelentés tartalma és formája
17.1.1. Függ • a kutatás céljától • a tanulmányíró szándékától • az eset sajátosságaitól • az alkalmazott módszerektől • a feltételezett közönségtől
17.2. Jelentéstípusok
17.2.1. A kutató szerepe alapján
17.2.1.1. Objektivitásra törekvő (analitikus)
17.2.1.1.1. • a kutató megfékezi saját hangját • tényszerűen számol be az esetről
17.2.1.1.2. Reflektív
17.2.2. A prezentáció műfaja alapján
17.2.2.1. Narratív
17.2.2.1.1. • közvetlenség • érzékenység • az olvasó össztönzése alternatív értelmezésekre
17.2.2.2. Életszerű
17.2.2.2.1. • a kutató megpróbálja megőrizni az elbeszélés minőségét • életszerű kép kialakítása az eset mint egész értelmezésére
17.2.2.3. Illusztráló
17.2.2.3.1. • vázlatszerű • az információk erős szelekciója, mely értelmező tevékenység • cél néhány aspektus kikristályosodása
17.2.2.4. Elemző
17.2.2.4.1. • a kutató a kutatási célok bizonyítékok leírására koncentrál • előnyben részesíti a pontosságot
18. 18. A KUTATÓ SZEREPE
18.1. Szerepkör
18.1.1. Problémameghatározás
18.1.2. A kutatási terv kialakítása
18.1.3. Módszerek, technikák kifejlesztése, adaptálása
18.1.4. Adatgyűjtés
18.1.5. Elemzés
18.1.6. Jelentésírás
18.2. Hibák
18.2.1. Az esettanulmányt készítőnek mindenképpen el kell kerülnie, hogy a minősítő, megítélő szereppel azonosuljon, mert ez kétségessé tenné • a kutatást • az adatgyjtést • az elemzést
19. 19. ETIKAI KÉRDÉSEK
19.1. A kutatás ne sértse meg a vizsgálatban rész vevők jogait, ne okozzon károkat nekik
19.2. A kutatók úgy legyenek etikusak, hogy ne veszélyeztessék a kutatás érvényességét
19.3. A kutatásban való részvétel önkéntes: senkit nem lehet kényszeríteni
19.4. A résztvevők védelme: a kutató ne bántsa meg a kutatásba bevont embereket, körültekintően járjon el az érzékeny kérdések tekintetében
19.5. A személyazonosság védelme: titosság, névtelen adatgyűjtés
19.6. A résztvevők megtévesztése: a társadalmi haszon-egyéni költség dilemmája
19.7. A kutatónak nemcsak azokkal az emberekkel szemben vannak erkölcsi kötelezettségei, akik részt vettek a kutatásban, hanem a kutatás eredményeit felhasználókkal (megrendelők, olvasók) szemben is
20. 20. AZ ESETTANULMÁNY ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI
20.1. Előnyök
20.1.1. Meg tudja jelenítena a problémákat, konfliktusokat és a valóságban rejlő alternatívákat is
20.1.2. Viszonylag olcsó megismerési mód
20.1.3. Egyaránt szolgálhatja a tudomány fejlődését és a szakemberek képzését is.
20.1.4. A kutatásra készült esettanulmányok felhasználhatók oktatási célokra is, s ezzel befolyást gyakorolhatnak a szakmai közösség (kutatók, gyakorlati szakemberek) fejlődésére
20.1.5. Nagyobb nyilvánosság számára is elérhetők, mert nyelvezetük kevésbé speciális, mint más kutatási beszámolóké
20.1.6. Sokféle közönséget megszólíthatnak, hozzájárulhatnak különböző döntési folyamatok demokratizálásához
20.2. Hátrányok
20.2.1. Nem várható tőle nagy populációkat leíró általánosítás
20.2.2. Nagyon nehéz a megfelelő eset kiválasztása