1. Bevezető
1.1. Az idő kihasználása az önfejlesztésre
1.2. Andragógiai támogatás
1.3. A fogvatartott mint aktív közreműködő
2. A meditáció mint az önfejlesztés lehetséges eszköze
2.1. Új módszerek alkalmazásának szükségessége
2.2. A meditációs alapismeretek átadása a fogvatartottaknak
2.3. A meditáció önfejlesztő volta
2.4. A meditáció néhány jellemzője
2.4.1. A meditáció folyamata
2.5. Tudatszintek
2.5.1. Tudatos szint - nem tudatos szint
2.5.2. Éberség
2.5.3. Módosult tudatállapot
2.6. Meditációs irányzatok, iskolák
2.6.1. A Silva-féle agykontroll
2.6.2. Az agykontroll irányzatának kutatása
2.6.3. Egy magyarországi kutatás
2.6.4. A meditáció korlátai, rizikói
2.6.5. A módszer börtönbeli alkalmazása
2.7. A meditáció illesztése a reszocializációs gyakorlathoz
2.7.1. Az intézményi környezet hatása, a munkavégzés, a sport, a kultúra, a vallás, a pszichoterápia, az oktatás, valamint a szakképzés melletti űr kitöltése
3. Mentális gyakorlatok a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben
3.1. Célok: a fokozatosság betartása, az érdeklődés és bizalom kialakítása s annak fenntartása, a közvetlenség elérése, az emberi kapcsolatok mint alapvető eszközök életben tartásat a folyamatos, közös tevékenység megalapozására
3.2. Első lépés: a személyes ismeretség és bizalom kialakítása
3.2.1. Megfigyelés, felmérés
3.2.2. A személyes kontaktus elmélyítése filmvetítéssel és beszélgetéssel
3.3. Második lépés: a meditáció elméleti alapjainak bemutatása
3.3.1. Prezentáció
3.4. Harmadik lépés: kiscsoportos meditációs gyakorlatok
3.4.1. Alapgyakorlatok
3.4.2. Kiegészítő gyakorlatok
3.5. Eredmények
3.5.1. Az instruktor személyének befogatása
3.5.2. Kölcsönös szimpátia a fogvatartottakkal
3.5.3. A résztvevők nyitottsága a beszélgetésre
3.5.4. Gördülékeny interakció
3.5.5. Érdeklődő, együttműködő hozzáállás
3.5.6. A gyakorlatok megfelelő hatása
3.5.7. A foglalkozásokra kialakult igény
3.5.8. Utánkövetés: eszközhiány