1. Mentorálás
1.1. fogalom meghatározás
1.1.1. „A humán szolgáltatások terén alkalmazott elnevezés, mely egy idősebb, tapasztalt felnőtt és egy nem rokon, fiatalabb személy kapcsolatát jelenti, mely kapcsolatban az idősebb személy folyamatos tanácsadást, útmutatást, bátorítást ad a fiatalabb számára, alkalmassága-kompetenciája és személyiségfejlődése növekedése érdekében. A közösen eltöltött tanulási idő során a mentor és a mentorált gyakran alakít ki a kölcsönös elköteleződésen, tiszteleten, hűségen és közös személyiségjegyeken alapuló kapcsolatot egymással, mely elősegíti a fiatal személy átlépését a felnőttkorba.” (Rhodes 2002, 3.).
1.2. Informális mentorálás
1.2.1. spontán alakul ki
1.2.2. a személyiségfejlődés pozitív irányú befolyásolását teszi lehetővé
1.3. Formális mentorálás
1.3.1. tradicionális mentorálás: egy felnőtt mentorál egy fiatalt
1.3.2. csoportmentorálás: egy felnőtt több fiatalt mentorál
1.3.3. kortársmentorálás: fiatal mentorál fiatalt,
1.3.4. e-mentorálás: a mentor és a mentorált elsősorban interneten keresztül kommunikál
1.4. Mentor
1.4.1. érdeklődésével, hivatásával vagy szakmájával kielégítse a mentoráltat, nevelje, fejlessze személyiségtulajdonságaiban, és felvértezze mindazokkal a tulajdonságokkal, amik a további önálló fejlődéséhez, önmaga fejlesztéséhez szükségesek, és afelé a terület felé segítse, ahol a tehetsége maximálisan fejlődhet
2. Tutorálás
2.1. A tutor (latin eredetű szó) védő személy. Tágabb értelemben szellemi vezető, erkölcsi gondviselő.
2.2. Segítő, irányító, közvetítő, tanácsadó, egyénileg fejleszt és kiscsoportban dolgozik.
2.3. lehetőségeket kínálja fel
2.4. egyéni fejlesztési tervek megvalósításában segíti a tutoráltat
2.5. a tutor és a tutorált között mély ismereti, bensőséges kapcsolat van
3. Kompetencia fogalma
3.1. „A tanulás (tapasztalás, gyakorlás) eredményeként kialakuló személyes erőforrásképződmények strukturált és együttes rendszere, mely az egyén számára egy konkrét szellemi és/vagy fizikai (szak)területen lehetővé teszi a megszerzett ismeretek és személyiségbeli komponensek konstruktív és sikeres alkalmazását „(Henczi, 2008, 5.).
4. Pedagógiai és andragógiai kompetenciák különbségei
4.1. a felnőtt önként tanul, a gyerekek nem feltétlenül
4.2. felnőttkorban erős befolyással bírnak a motivációk
4.3. az andragógiában egy adott cél elérése érdekében tanul a felnőtt
4.4. a felnőtteknek van tapasztalatuk (tanulás, munka) amit felhasználhatnak
4.5. a felnőttkori tanulásban kifejezetten fontos az időmenedzsment
5. Felnőttoktatók szükséges kompeteciaterületei
5.1. Szakmai kompetenciák
5.1.1. az adott tudományterület szaktudását igényli
5.2. Andragógiai kompetenciák
5.2.1. az összes andragógiai ismeret ide tartozik
5.3. Szociális kompetenciák
5.3.1. empátia, érzelmi intelligencia
5.4. Technológiai kompetenciák
5.4.1. információs és kommunikációs technológiák ismerete
5.5. Kommunikációs kompetenciák
5.5.1. interakciós képesség, kommunikációs eszközök használata