Filozófiatörténet

Get Started. It's Free
or sign up with your email address
Rocket clouds
Filozófiatörténet by Mind Map: Filozófiatörténet

1. az ész használata és az individum fontossága határozza meg

2. Német idealizmus

2.1. a felvilágosodás nagy hatást gyakorol

2.1.1. ész és szabadság

2.1.2. Rousseau: Az ész mindenhatóságának kritikája c. mű hatása

2.2. kialakul a német nemzeti öntudat

2.3. romantikus szemlélet

2.4. Sturm und Drang

2.4.1. "vihar és előretörés"

2.4.2. szellemi mozgalom a XVIII. és XIX. század fordulóján

2.4.3. radikális szakítás a német klasszicizmussal és minden kötöttséggel

2.4.3.1. a szabadság és

2.4.3.2. az énkultusz jegyében

2.5. Fichte (1762-1814)

2.5.1. filozófia: a tudás tudománya

2.5.2. meg akarja haladni Kantot

2.5.3. abszolút én és nem-én

2.5.3.1. "Az én nem nem-én."

2.5.4. pedagógiai gondolatok

2.5.4.1. a haladás a tudomány tökéletesedésétől függ

2.5.4.2. nevelés a nép felemelkedésének eszköze

2.5.4.3. szabadság, boldogság, erkölcs csak egyéni erőfeszítés eredményeként érhető el (az abszolút én)

2.5.5. alaptételeket kell állítani

2.5.5.1. tézis

2.5.5.2. antitézis

2.5.5.3. szintézis

2.5.6. az emberről

2.5.6.1. az ember rendeltetése a tett és az akarat

2.5.6.2. eszköz: kultúra és esztétikai nevelés

2.5.6.3. néptanító, művész: az egész személyiséget neveli

2.6. Schelling (1775-1854)

2.6.1. szabad személyiség híve

2.6.1.1. döntő princípium: tudás (nem a lét)

2.6.1.2. öntudat: a tudás legfőbb elve

2.6.1.3. művészet: igazi produktum

2.6.1.3.1. festészet a legművészibb

2.6.2. hatottak rá:

2.6.2.1. Kant

2.6.2.2. Fichte

2.6.2.3. Spinoza

2.6.3. természetfilozófia

2.6.4. ellentétek egysége: azonosságfilozófia

2.6.4.1. "Minden ami létezik, az önmagában egy."

2.6.5. Abszolútum=ellentétek közös pontja

2.7. G. W. F. HEGEL (1770-1831)

2.7.1. abszolút idealizmus

2.7.1.1. német idealizmus tető- és végpontja

2.7.2. szellem önmagáról való tudása: rendszerének alapja

2.7.3. kritizálják

2.7.4. fejlődés: humanitás eszménye felé vezető organikus növekedés

2.7.5. legnagyobb rendszergonolkodók egyike

2.7.6. berni korszak (1793-1796)

2.7.6.1. republikánus

2.7.6.2. vallások: jó és rossz

2.7.6.3. A történelmi fejlődés az emberi szabadság története

2.7.7. frankfurti korszak (1797-1800)

2.7.7.1. dialektikája

2.7.7.1.1. megszüntetve megőrzés (afhebung)

2.7.7.1.2. a tézis magában foglalja az antitézis és mindkettő megszüntetve megőrződik a szintézisben

2.7.7.1.3. mennyiségi és minőségi változások, mérték értelmezése

2.7.7.2. központi fogalom: szeretet

2.7.8. jénai korszak (1801-1808)

2.7.8.1. szubjektív idealizmus kritikája

2.7.8.2. A szellem fenomenológiája

2.7.8.2.1. fenomenológia: a tudat tapasztalatának tudománya

2.7.8.2.2. történelmi változások: a világyszellem

2.7.8.2.3. út a tudattól a tudásig

2.7.8.3. világtörténelmi személyiségek (zsarnokság)

2.7.8.3.1. legbelátóbbak

2.7.8.3.2. amit tesznek, helyes

2.7.8.3.3. töbiek engedelmeskednek neki

2.7.8.3.4. a világszellem ügyvivői

2.7.8.4. szubjektum megismerésben játszott szerepének tisztázása

2.7.8.4.1. a megismerő aktív, a tárgy passzív

2.7.8.5. tudomány három része

2.7.8.5.1. logika

2.7.8.5.2. természetfilozófia

2.7.8.5.3. szellemfilozófia

2.7.9. Nürnberg (1808-1816) és Heidelberg (1818)

2.7.9.1. Logika (1817.)

2.7.9.1.1. tanok

2.7.9.1.2. tézisek

2.7.9.1.3. A világszellem az elsődleges, a természet mint önmagától elidegenedett szellem másodlagos

2.7.9.2. természetfilozófia

2.7.9.2.1. A természet időben nem fejlődik, csak térben tárja fel sokszínűségét

2.7.10. berlini korszak (1818-1831)

2.7.10.1. szellemfilozófia

2.7.10.1.1. világszellem

2.7.10.2. A jogfilozófia alapvonalai (1821.)

2.7.10.3. esztétika

2.7.10.3.1. A művészet kiemeli az embert a természet fogságából

2.7.10.3.2. művészetben az abszolútum jelenik meg

2.7.10.3.3. a művészi szép az érzéki és a tiszta gondolat között foglal helyet

2.7.11. jelentősége

2.7.11.1. rá hatottak:

2.7.11.1.1. ókor

2.7.11.1.2. kora újkor

2.7.11.1.3. kortársak

2.7.11.2. rájuk hatott:

2.7.11.2.1. Marx

2.7.11.2.2. Engels

2.7.11.2.3. Lenin

2.7.11.2.4. Trockij

2.7.11.2.5. Heidegger

2.7.11.2.6. Fukuyama

2.7.11.3. hegelianizmus

2.7.11.3.1. ifjú/újhegelisták

2.7.11.3.2. óhegelisták

2.8. Immanuel KANT (1724-1804)

2.8.1. német idealizmus megalapozása

2.8.2. fő kérdései

2.8.2.1. Mit lehet tudnom (können)

2.8.2.1.1. metafizika

2.8.2.2. Mit kell tennem (sollen)

2.8.2.2.1. morál

2.8.2.3. Mit szabad remélnem (dürfen)

2.8.2.3.1. vallás

2.8.3. 3 kritika

2.8.3.1. Az ítélőerő kritikája

2.8.3.1.1. ítélőerő vizsgálatának feladata: természet és szabadság között közvetítsen

2.8.3.1.2. antropológia

2.8.3.2. A gyakorlati ész kritikája

2.8.3.2.1. etikai, pedagógiai nézetek

2.8.3.2.2. kellés imperatívuszok formájában

2.8.3.3. A tiszta ész kritikája

2.8.3.3.1. korszakalkotó

2.8.3.3.2. megismerőképesség kritikai vizsgálata

2.8.3.3.3. nem tapasztalatból származó (priori) ítéletek megalapozása (lehetséges-e)

2.8.3.3.4. szintetikus, nem analitikus ítéletek

2.8.3.3.5. metafizika kopernikuszi fordulata

2.8.3.3.6. transzcendentálék figyelembe vétele

2.8.3.3.7. metafizika

2.8.4. hatottak rá:

2.8.4.1. Hume

2.8.4.2. Rousseau

3. Felvilágosodás

3.1. XVII-XVIII. századi szellemtörténeti korszak

3.2. két jelentős irányzat

3.2.1. racionalizmus

3.2.1.1. elsősorban Franciaországban és Németországban hódított teret

3.2.1.2. a valóság a gondolkodás elveiből megismerhető

3.2.1.3. a világ logikus, tehát deduktívan megismerhető

3.2.1.4. René Descartes

3.2.1.4.1. matematikus

3.2.1.4.2. hagyományokkal szembeni szkepszis

3.2.1.4.3. szubjektum hangsúlyozása

3.2.1.4.4. bizonyosságra való törekvés

3.2.1.4.5. módszerei

3.2.1.4.6. kételkedés

3.2.1.4.7. öntudat

3.2.1.4.8. istenbizonyíték

3.2.1.4.9. az én

3.2.1.4.10. fizikai világ ellélektelenedése

3.2.1.5. Baruch de Spinoza

3.2.1.5.1. megosztó

3.2.1.5.2. matematikai módszerek alkalmazása (műveiben)

3.2.1.5.3. Etika

3.2.1.5.4. Teológiai-politikai értekezés

3.2.2. epmirizmus

3.2.2.1. főleg Nagy-Britanniában

3.2.2.2. a megismerrés a tapasztalaton alapul

3.2.2.3. a jelenségekből induktívan lehet következtetni

3.2.2.4. John Locke

3.2.2.4.1. nagy befolyást gyakorolt a felvilágosodásra

3.2.2.4.2. ismeretelmélete

3.2.2.4.3. gyakorlati filozófia

3.2.2.4.4. államfilozófia

3.2.2.5. David Hume

3.2.2.5.1. az emberről szóló tudományba kívánja bevezetni az empirikus vizsgálati módszert

3.2.2.5.2. tudattartalmak

3.2.2.5.3. erkölcsfilozófia

3.2.2.5.4. államelmélet

3.2.2.5.5. vallásfilozófia

3.3. eltávolodik a hagyományoktól

3.4. nagyrabecsüli a szabadságot

3.5. törekszik a vallások közötti toleranciára

3.6. természettudományos áttörés

3.6.1. matematika és

3.6.2. megfigyelések alkalmazása

3.7. jogfilozófia

3.7.1. természetjog és

3.7.2. emberi jogok újrafogalmazása

3.8. államformákban is megnyilvánul

3.8.1. Anglia: alkotmányos monarchia

3.8.2. Franciaország: felvilágosult abszolutizmus

3.9. Jean Jacques Rousseau

3.9.1. átmeneti filozófus

3.9.1.1. fokozza a felvilágosodás szabadság utáni kiáltását

3.9.1.2. a felvilágosodás elleni romantikus tiltakozás úttörője

3.9.2. ember szabad természeti állapota

3.9.2.1. az ember erős,

3.9.2.2. magányos,

3.9.2.3. a természet rendjében él

3.9.3. alapvető: az önszeretet (jó)

3.9.3.1. minden érzést ebből vezet le

3.9.3.2. pl.: az együttérzést is

3.9.3.3. a kultúra és más társadalmi formák fejlődésével a természetes egyenlőség felbomlik

3.9.3.3.1. kultúra: az embereket láncraveri

3.9.3.3.2. a jogszolgáltatás felgyorsítja ezt a folyamatot

3.9.3.3.3. az ész és a tudomány meggyengíti az erkölcs iránti természetes érzést

3.9.3.3.4. a fényűzés tisztességtelenné teszi az embereket

3.9.3.4. az önszeretet átalakul önzéssé

3.9.4. szabadságeszmény

3.9.4.1. a szabadsághoz vezető két út

3.9.4.2. nevelési eszmény

3.9.4.2.1. a szabadsághoz vezető út: a nevelés

3.9.4.2.2. nem szabad hagyni, hogy a társadalom káros hatásai érjék a gyermeket

3.9.4.2.3. "negatív nevelés"

3.9.4.2.4. egészséges, pszichikumot erősítő környezet kell a tanuláshoz

3.9.4.3. társadalom- és államfilozófia

3.9.4.3.1. alapja a tásadalmi szerződés gondolata

3.9.4.3.2. a törvények csak akkor érvényesek, ha megfelelnek a közakaratnak

3.9.4.3.3. eszményi állam

3.9.4.3.4. közös államvallás is szükséges

4. Antikvitás

4.1. alapjellemzők

4.1.1. ősök (arché) és őstörvények (logosz), az egység okának keresése

4.1.2. az igazsággal kapcsolatos témák

4.1.2.1. lét

4.1.2.2. igazság

4.1.2.3. igaz ismeret

4.1.3. az emberi természet kutatása

4.1.3.1. lélek

4.1.3.2. jó

4.1.3.3. erkölcs

4.2. korszakok

4.2.1. Szókratész előtti filozófiák

4.2.1.1. milétoszi természetfilozófia

4.2.1.1.1. arché: ősok és ősanyag

4.2.1.1.2. Thálesz

4.2.1.2. phütagoreusok

4.2.1.2.1. számok a középpontban

4.2.1.2.2. minden létező a számok képmásai

4.2.1.2.3. misztikus vonulat

4.2.1.2.4. test és lélek kettéválása: lélekvándorlás

4.2.1.2.5. Empedoklész

4.2.1.3. Démokritosz

4.2.1.3.1. materialista rendszer

4.2.1.3.2. elsődleges tulajdonságok

4.2.1.3.3. másodlagos tulajdonságok

4.2.1.3.4. etika

4.2.1.4. Hérakleitosz

4.2.1.4.1. a keletkezés és elmúlás folyamatos körforgás

4.2.1.4.2. minden mozog (pantha rei)

4.2.1.4.3. minden csak az ellentétével együtt képzelhető el

4.2.1.4.4. a háború mindenek atyja és királya

4.2.1.4.5. "Minden egy lesz és egyből lesz minden"

4.2.1.4.6. bölcsesség: logosz felismerése

4.2.1.4.7. logosz kormányoz

4.2.1.5. atomisták

4.2.1.6. szofisták

4.2.1.6.1. a görög felvilágosodásnak is tartják

4.2.1.6.2. jelentőségük

4.2.1.6.3. műveltség és beszédkészség elsődlegessé válik

4.2.1.6.4. relativizmus

4.2.1.6.5. Prótagorasz

4.2.2. klasszikus periódus

4.2.2.1. Szókratész

4.2.2.1.1. autonóm filozófiai etika atyja

4.2.2.1.2. középpontban a jó és az erény vizsgálata

4.2.2.1.3. a lélek állapota határozza meg az ember jóságát

4.2.2.1.4. belátás és értelem: jó

4.2.2.1.5. tudatlanság: rossz

4.2.2.1.6. nem az anyagi javakból származik az erény, hanem épp az erényből származnak a javak és a jó

4.2.2.1.7. nem alapított saját iskolát

4.2.2.1.8. per istengyalázás miatt: kiissza a méregpoharat

4.2.2.2. Platón

4.2.2.2.1. Szókratész tanítványa

4.2.2.2.2. államelméletek

4.2.2.2.3. ideatan

4.2.2.2.4. antropológia

4.2.2.2.5. etika

4.2.2.2.6. filozófiája: objektív idealizmus

4.2.2.2.7. műveit Szókratésszel való dialógus formájában írta

4.2.2.3. Arisztotelész

4.2.2.3.1. Platón tanítványa

4.2.2.3.2. Nagy Sándor tanítója

4.2.2.3.3. Corpus Aristotelicum

4.2.2.3.4. logika

4.2.2.3.5. metafizika

4.2.2.3.6. pszichológia

4.2.2.3.7. etika

4.2.2.3.8. államelméletek

4.2.2.3.9. középkorban skolasztika alapja

4.2.3. hellenisztikus filozófia

4.2.3.1. sztoicizmus

4.2.3.1.1. korszakai

4.2.3.1.2. filozófia felosztása

4.2.3.1.3. gyümölcsöskert hasonlat

4.2.3.1.4. teológia

4.2.3.2. Epikurosz

4.2.3.2.1. fizika

4.2.3.2.2. kanonika

4.2.3.2.3. etika

4.2.3.2.4. az istenek nem avatkoznak bele a világ történéseibe, boldogan élnek, fáradságos feladatok nélkül

4.2.3.2.5. a világfolyamatokat nem a szükségszerűség és nem a sors iránítja

4.2.3.3. szkepticizmus

4.2.3.3.1. alapja ítélettől való tartózkodás és a lélek nyugalma:

4.2.3.3.2. nyugtalanság a dolgok megismerésére és értékelésére való törekvésből ered

4.2.3.3.3. azért kell tartózkodni, mert minden kijelentésben természetes ellentmondások vannak

4.2.3.3.4. a szembeállítás lehetőségeit vizsgálják

4.2.3.3.5. módszertanilag indokolt kételkedés

4.2.3.3.6. nem létezik igazságkritérium, csak valószínűségek

4.2.3.4. eklekticizmus

4.2.3.4.1. legjelentősebb képviselője Cicero

4.2.3.4.2. klasszikus érvényű megfogalmazások a természetjogról

4.2.3.4.3. a jogi természet az ember szempontjából ugyanolyan lényeges, mint az ész

4.2.3.4.4. görög tanokat átültette latinba

4.2.4. újplatonizmus

4.2.4.1. antik filozófia értékeit közvetíti a középkorba

4.2.4.2. az antik világ utolsó nagy rendszere

4.2.4.3. kozmológia szempontjából Platónig nyúlnak vissza és összekapcsolják elméleteit arisztotelészi és sztoikus tézisekkel

4.2.4.4. atyja: Plótinosz

4.2.4.5. az Egy

4.2.4.5.1. abszolút egység

4.2.4.5.2. belőle vezethető le minden létező

4.2.4.5.3. ahogy a Nap elválaszthatatlan a fénytől, úgy az Egy elválaszthatatlan a léttől

4.2.4.5.4. túltelítettsége miatt kicsordul, így alacsonyabb rendű lét jön létre

4.2.4.5.5. a teljesség folyamatosan csökken addig, míg a lét és az anyag kialakítják a testi világot

4.2.4.5.6. Ahogyan a kimondott szó a gondolat képmása, úgy a lélek a szellem képmása.

4.2.4.5.7. az egyhez történő felemelkedés a megtisztulás

4.2.4.6. hatása Boethius, aki "az utolsó római és az első skolasztikus"

5. Keleti filozófiák

5.1. India

5.1.1. Upanisádok (korszaka: Kr.e. 800-500.)

5.1.1.1. nem homogén filozófia, hanem nézetek sokfélesége

5.1.1.1.1. indiai filozófia alapelemei

5.1.1.2. brahman és átman egysége

5.1.1.2.1. brahman: minden lét önmagán nyugvó ősoka, a világmindenség lényege

5.1.1.2.2. átman: az egyediek önnön valója (lélek) tulajdonképpeni lényege

5.1.1.2.3. végső megismerés: brahman és átman egy

5.1.1.3. újjászületés és karma

5.1.1.3.1. az ember tettei alapján újjászületik új alakban

5.1.1.3.2. örökké tart

5.1.1.3.3. cselekedetek az újjászületés okai és kötelékei

5.1.1.4. szanszára

5.1.1.4.1. "a kezdethez visszatérő folyamat"

5.1.1.4.2. az ember bevonása az újjászületés körforgásába

5.1.1.4.3. alapja: erkölcsi világrend

5.1.1.5. dharma

5.1.1.5.1. örök világtörvény

5.1.1.5.2. minden esemény elrendező oka

5.1.1.5.3. vele öszzhangban kell élni

5.1.1.6. élet pesszimista átértékelése

5.1.1.6.1. élet: szenvedéssel teli, múlandó

5.1.1.6.2. külső javak értéktelenek brahmannal szemben

5.1.1.6.3. vágy a megváltás után

5.1.1.6.4. megváltás: az újjászületés körporgásából való kilépes

5.1.2. ortodox rendszerek

5.1.2.1. a Védák tekintélyét mint kinyilatkoztatást elismeri

5.1.2.2. Szánkhja

5.1.2.2.1. dualista világkép

5.1.2.2.2. megváltás

5.1.2.3. jóga

5.1.2.3.1. szánkhja alkodja az elméleti alapját

5.1.2.3.2. a megváltás elérésének gyakorlati módszerei

5.1.2.3.3. elfogad egy személyes, legfelső istent

5.1.2.3.4. alapelv: koncentráció, meditáció és aszkézis segítségével...

5.1.2.3.5. klasszikus rendszer nyolc fokozata

5.1.2.4. Njája és vaisésika

5.1.2.4.1. Njája: logika, következtetések

5.1.2.4.2. vaisésika: atomisztikus természetfilozófia

5.1.2.4.3. eggyé olvadt a kettő

5.1.2.5. Védánta

5.1.2.5.1. a Védák négy könyvből állnak

5.1.2.5.2. azok a tanítási rendszerek, amelyek a Védák magyarázatára épülnek

5.1.2.5.3. legfőbb könyve: Bhagavadgita

5.1.2.5.4. Shankara (Kr. e. 800. körül)

5.1.2.6. mimánszá

5.1.2.6.1. Védák helyes kifejtésének szabályai

5.1.2.6.2. a Véda örök, nem teremtett

5.1.2.6.3. hermeneutikai és nyelvfilozófiai témák

5.1.3. nem ortodox rendszerek

5.1.3.1. a Védák kizárólagos tekintélyét tagadják

5.1.3.2. dzsainizmus

5.1.3.2.1. Mahávira alapította

5.1.3.2.2. a világ alap-alkotórészei

5.1.3.2.3. az üdvösség

5.1.3.3. buddhizmus

5.1.3.3.1. Siddharta Gautama alapította

5.1.3.3.2. ateista vallás (nem ismer el örök istent)

5.1.3.3.3. nincs állandó lét, mindent keletkezésében és elmúlásában fogadnak el

5.1.3.3.4. létfaktorok (dharma)

5.1.3.3.5. újjászületés és karma

5.1.3.3.6. megváltás

5.1.3.3.7. új irányzatok

5.2. Kína

5.2.1. konfucianizmus

5.2.1.1. Konfucius tanításán alapszik

5.2.1.2. az ember konkrét életére, gyakorlati szempontokra összpontosít

5.2.1.3. konzervatív erkölcs- és államfilozófia

5.2.1.4. alapvető erények

5.2.1.4.1. emberség

5.2.1.4.2. becsületesség

5.2.1.4.3. illendőség

5.2.1.4.4. bölcsesség

5.2.1.4.5. lojalitás

5.2.1.5. ezek az alapvető viszonyokban jelennek meg

5.2.1.5.1. uralkodó-hivatalnok

5.2.1.5.2. apa-fiú

5.2.1.5.3. öregebb-fiatalabb testvér

5.2.1.5.4. férj-feleség

5.2.1.5.5. barát-barát

5.2.1.6. az állam stabilitása az erkölcsön és a családon alapul

5.2.1.6.1. Nagy Tanítás (részlet)

5.2.1.7. ideál: művelt nemes, bölcs

5.2.1.8. ezért nagy szerepet tulajdonít a szellem és szív átfogó nevelésének

5.2.1.9. Mencius

5.2.1.9.1. az ember természeténél fogva jó

5.2.1.9.2. születéskor rendelkezünk az összes erény alapjával

5.2.1.9.3. ezeket kibontakoztatni és óvni kell

5.2.1.9.4. az állam állapotát az uralkodó erkölcsössége határozza meg

5.2.1.9.5. uralkodó legmagasabb célja: a nép boldogulása és erkölcsössége

5.2.1.10. Szün-Ci

5.2.1.10.1. az ember természeténél fogva rossz

5.2.1.10.2. csak fáradságos neveléssel alakítható

5.2.1.11. legalisták

5.2.1.11.1. cél: hatalmas, egységes állam, melynek támasza

5.2.1.11.2. ennek megvalósítására törvények

5.2.1.11.3. gyakorlatias és tradícióellenes

5.2.1.12. újkonfucianizmus

5.2.1.12.1. dualista (két alapelv)

5.2.1.13. Wang Jang-Ming

5.2.1.13.1. monista

5.2.1.13.2. ész az egyetlen világelv

5.2.1.13.3. az ember rendelkezik a megismerés képességével

5.2.1.13.4. önző szenvedélyei legyőzésével képes eggyéválni a világértellemmel

5.2.1.13.5. az erkölcsös cselekvés és a megismerés összefügg

5.2.2. taoizmus

5.2.2.1. Lao Cse Tao te King című művére alapul

5.2.2.2. a tao (az út)

5.2.2.2.1. a mindenek felett uralkodó elv

5.2.2.2.2. az élet és a természet útja

5.2.2.3. a bölcs hagyja magát a tao által vezetni

5.2.2.4. nem veti el a kormányzati rendet, de minél kevesebb törvényre van szükség

5.2.2.5. minél kevésbé kormányoz az uralkodó, annál jobb az országa

5.2.2.6. Csuang Csou

5.2.2.6.1. az értékek és a tapasztalatok viszonylagosak

5.2.2.6.2. a tao csak paradox és önmagukat tagadó formulákban írható le

5.2.2.6.3. az embernek nyugalomra kell találnia, az ellenállást fel kell adnia, hogy vezethesse a tao

5.2.3. motizmus

5.2.3.1. Mo Ti a megalkotója

5.2.3.2. az emberszeretet hiánya minden rossz okozója

5.2.3.3. a politikai cselekvés legfőbb célja a népjólét biztosítása

5.2.3.4. mindent elvet, ami a népjólét ellen irányul

5.2.3.4.1. luxust

5.2.3.4.2. háborút

5.2.3.4.3. a kultúra egy részét

5.2.3.5. egy teória felállításához meghatározott módszer szükséges

5.2.3.5.1. összehasonlítás korábbi elméletekkel

5.2.3.5.2. az empirikus tényekkel való összhang

5.2.3.5.3. igazolódás a társadalmi gyakorlatban

5.2.4. Jin-Jang iskola

5.2.4.1. Változások Könyvével kapcsolatos

5.2.4.1.1. természeti erőket és tulajdonságokat szimbolizáló trigrammák (8 összefüggő)

5.2.4.2. minden kozmikus erőt a trigrammákból álló hexagrammák hivatottak ábrázolni, egy közös rendszerben

5.2.4.3. két őselv

5.2.4.3.1. Jin

5.2.4.3.2. Jang

5.2.4.3.3. kölcsönhatásuk magyarázza minden dolog keletkezését és válltozását

5.2.4.3.4. együttműködéséből keletkezik az öt elem

5.2.4.4. öt elemből keletkezik minden

5.2.4.5. felhasználták más filozófiák kozmológiájának kialakításakor

5.2.4.5.1. újkonfucianizmus

5.2.4.5.2. taoizmus

5.2.5. szofisták

5.2.5.1. gyűjtőfogalom; azon filozófusok, akik más filozófusok írásaiból ismertek valamelyest

5.2.5.2. nylevfilozófiai és logikai paradoxonokal foglalkoztak

5.3. Ókori Kelet

5.3.1. Egyiptom

5.3.1.1. vallásuk istenek sokaságát ismeri el

5.3.1.2. napisteneknek különös szerep

5.3.1.2.1. Ré: napisten

5.3.1.2.2. Ámun: a teremtés istene

5.3.1.2.3. Ozirisz: birodalmi isten

5.3.1.2.4. Maat: az igazságot és a helyes önismeretet jelképezi

5.3.1.3. túlvilági élet hangsúlyos

5.3.1.3.1. halálkor Ozirisz bíra

5.3.1.3.2. Anubisz megméri a halott szívét az igazság mércéjén

5.3.1.3.3. Thot feljegyzi az eredményt

5.3.2. Mezopotámia

5.3.2.1. a világ teremtéséről szóló eposzok

5.3.3. Irán

5.3.3.1. Zarathustra alapította monoteista vallás: Ahura Mazda

5.3.3.2. Ahura Mazda=az isten

5.3.3.3. az istent halhatatlan szentek kísérik

5.3.3.4. a világ=két alapelv harctere

5.3.3.4.1. a Szent Szellem

5.3.3.4.2. a Gonosz szellem

5.3.3.4.3. az embernek választania kell közülük

5.3.3.5. a harc négy ciklusban, 3000 éven át tart

5.3.3.6. halálkor végítélet

5.3.4. Közel Kelet

5.3.4.1. három világvallás eredete

5.3.4.1.1. zsidó vallás

5.3.4.1.2. kereszténység

5.3.4.1.3. iszlám

5.3.4.2. egyistenhit

5.3.4.3. az isten

5.3.4.3.1. mindenható és teremtő

5.3.4.3.2. próféták és az írás álltal jelenik meg

6. Középkor

6.1. a kereszténység és a filozófia kapcsolata jellemzi

6.2. állandó kérdés a hit és a tudás között forog

6.3. a filozófiai irányzatok képviselői főként papok

6.4. patrisztika

6.4.1. még az antikvitáshoz tartozik

6.4.2. az egyházatyák azon igyekezete jellemzi, hogy az antik filozófiai tanítások révén honosítsák meg a keresztény tanításokat

6.5. skolasztika (Kr. u. IX. sz.)

6.5.1. tudományokkal iskolaszerűen foglalkoztak

6.5.2. módszer: az egyes kérdéseket racionálisan (mellette és ellene szóló érveken keresztül) vizsgálják és jutnak megoldásra

6.5.3. jellemzi

6.5.3.1. hagyományos tudáshoz való visszanyúlás

6.5.3.2. kritikai számvetés

6.5.3.3. tanok oktató továbbadása

6.5.4. (Aurelius Augustinus)

6.5.4.1. keresztény filozófia alapjai

6.5.4.2. megismerés hiten keresztül leheteséges

6.5.4.3. hit segít hozzá a belátáshoz

6.5.4.4. Vallomások című művében elmélkedik (életrajzi vonatkozások is)

6.5.4.5. érzékelés nem vezet az ideák megismeréséhez

6.5.4.6. illuminatio tana: az örök igazság az isten általi sugárzás miatt adottak

6.5.4.7. Isten az abszolút teremtő

6.5.4.8. örök ideák

6.5.4.8.1. a világ alkotó tényezői

6.5.4.8.2. anyag

6.5.4.8.3. idő

6.5.4.8.4. forma

6.5.4.8.5. a teremtéssel jönnek létre

6.5.5. szakaszai

6.5.5.1. korai szakasz (XI-XII. sz.)

6.5.5.1.1. skolasztikus módszertan kiépítése

6.5.5.1.2. univerzália-vita

6.5.5.1.3. arab világ befolyása

6.5.5.1.4. (Canterbury Anselm)

6.5.5.2. fénykor (XII-XIII. sz.)

6.5.5.2.1. új Arisztotelész-értelmezések

6.5.5.2.2. Aquinói Szent Tamás

6.5.5.2.3. szemben álló tanok

6.5.5.2.4. tradicionális középkori misztika

6.5.5.2.5. ((Roger Bacon))

6.5.5.2.6. (Albertus Magnus)

6.5.5.3. kései szakasz (XIV. sz.)

6.5.5.3.1. régi iskolák metafizikájának bírálata

6.5.5.3.2. (Wiliam Occam)

6.5.5.3.3. új út együtt jár a természettudományok felvirágoztatásával

6.5.6. (Nicolaus Cusanus)

6.5.6.1. átmenet a középkorból az újkorba

6.5.6.2. újplatonizmus és misztika hatott rá

6.5.6.3. jelentős mértékű matematikai spekuláció

6.5.6.4. a világ ellentéteire széteső, véges dolgok sokaságaként jelenik meg számunkra

6.5.6.5. az értelem hasonlóság alapján fogalmakat képez

6.5.6.6. Isten végtelen; a világ sokaságának egysége alapul rajta

6.5.6.7. az emberi szellem az isteni szellem képmása

6.5.6.8. a világ Isten önkinyilatkoztatása

7. Reneszánsz

7.1. átmeneti korszak

7.1.1. középkor felbomló hagyománai

7.1.2. és az újkor kezdete

7.2. nem nagy filozófiai rendszerek: kísérletezgetés

7.3. tudományos feltalálások

7.3.1. hajózás, felfedezések (Kolombusz, Vasco da Gama)

7.3.2. heliocentrikus világkép (Kopernikusz)

7.3.2.1. Kopernikusz: az újkori fordulat szimbolikus alakja

7.3.3. könyvnyomtatás (Gutenberg)

7.3.4. haditechnika változása: lovagság tekintélyének aláásása

7.4. humanizmus

7.4.1. alapítói: Petrarca és Boccaccio

7.4.2. szellemi mozgalom

7.4.3. elfordulás a skolasztika merevségétől

7.4.4. az ember antikvitás szelleméből való újjászületését követelik

7.4.5. középpontjában az ember és hozzá kapcsolódóan

7.4.5.1. természet

7.4.5.2. történelem

7.4.5.3. nyelv

7.5. olasz filozófia

7.5.1. Platón és Platónisz újbólis felfedezése

7.5.2. arisztotelianizmus újjáéledése

7.5.3. Platonikus Akadémia újraalapítása Firenzében

7.6. modern természettudományok

7.6.1. alapelveinek kidolgozása

7.6.2. új módszertan

7.6.3. a tudomány kvantitatív, számszerűen meghatározható viszonyokkal foglalkozik

7.6.4. Kepler és Galilei

7.7. Francis Bacon

7.7.1. a civilizáció haladása

7.7.1.1. a tudomány és

7.7.1.2. a technika fejlődésén alapul,

7.7.1.3. amely az emberi jólétet szolgálja

7.7.2. tudomány célja

7.7.2.1. a társadalom hasznára fordított természet feletti uralom

7.7.2.2. a tudás hatalom

7.7.3. saját feladatának az összes tudomány szisztematikus megalapozását és kifejtését tekinti

7.7.4. tudományok felosztása

7.7.4.1. az emberi képességek tagozódását követi

7.7.4.2. emlékezet: történelem

7.7.4.3. fantázia: költészet

7.7.4.4. értelem: filozófia

7.7.5. prima philosophia

7.7.5.1. legmagasabb tudás

7.7.5.2. tárgya az összes tudomány közös alapja

7.7.5.3. ahhoz, hogy igaz belátáshoz jussunk, meg kell szabadulnunk minden olyan előítélettől, ami az objektivitás megismerést akadályozza

7.7.6. ismeretelmélet

7.7.6.1. a megismerés a természet valóságos elképzelése torzító elképzelések nélkül

7.7.6.2. idolumok (ködképek)

7.7.6.2.1. a torzító előítéletek

7.7.6.2.2. négy fajtát különböztet meg

7.7.6.3. indukció

7.7.6.3.1. igaz ismeretekhez vezet

7.7.6.3.2. eloszlatja a ködképeket

7.7.6.3.3. nem véletlen tapasztalatokból indul ki

7.7.6.3.4. célzott kísérletekkel dolgozik

7.8. reformáció

7.8.1. Martin Luther

7.8.2. a papok hatalomvágya, képzési hiányosságai

7.8.3. erkölcsi hanyatlás miatt

7.8.4. megújulásra irányuló követelés

8. XIX. századi filozófiák

8.1. tudományos és technológiai fejlődés társadalmi változásokat eredményezett

8.1.1. a világot az ember korlátlanul alakíthatja

8.2. ipari forradalom

8.2.1. munkásréteg (szegény)

8.2.2. vállalkozók

8.2.3. nemzeti életszínvonal növekedése (munkásság elszegényedése mellett)

8.3. emberkép megváltozása

8.3.1. Darwin evolúcióelmélete

8.3.2. Freud személyiség elmélete (tudattalan)

8.4. Artur Schopenhauer

8.4.1. filozófiájának megalapozói

8.4.1.1. Platón

8.4.1.2. Kant

8.4.1.3. Upanisádok

8.4.2. a világ az akaraton alapul

8.4.3. a minket körülvevő világ csak képzetként van jelen

8.4.3.1. a képzetek

8.4.3.1.1. térben és

8.4.3.1.2. időben jelennek meg

8.4.3.1.3. oksági tételeknek v annak kitéve

8.4.3.2. "A világ az én képzetem."

8.4.3.3. minden megismerés alapja a szubjektumra és objektumra való szétesés

8.4.4. a testünket kétféleképpen tapasztalhatjuk meg

8.4.4.1. mint objektumot (képzet)

8.4.4.2. mint akaratot

8.4.5. a jelenségek

8.4.5.1. az akarat objektivációi

8.4.5.2. ez az akarat értelem nélküli és

8.4.5.3. vak ösztön

8.4.5.4. közvetlenül az akarat eszmékben objektiválódik

8.4.6. etika

8.4.6.1. alapja: karakterek megkülönböztetése

8.4.6.1.1. empirikus

8.4.6.1.2. intelligibilis

8.4.6.2. nincs értelme etikai szabályok leírásának

8.4.6.3. morál meghatározása

8.4.6.3.1. alapja a részvét

8.4.6.4. minél inkább tudatában van az éltnek, annál inkább felismeri, hogy szenvedés

8.4.6.5. a szenvedés csak a művészetben és az eszmékben való elmélyüléssel enyhül

8.4.7. életbeállítottságok

8.4.7.1. az akarat igenlése

8.4.7.1.1. elfogadja az életet, ahogy van

8.4.7.1.2. igenli saját életfolyamatát

8.4.7.2. az akarat tagadása

8.4.7.2.1. a szenvedés legyőzését az életösztön kioltásában keresik

8.5. Sören Kierkegaard

8.5.1. az egzisztencializmus ösztönzője

8.5.2. a szubjektum minden gondolkodás alapja

8.5.3. vallásos nézőpont

8.5.4. mi az ember?

8.5.4.1. a végesség és végtelenség,

8.5.4.2. az időbeliség és az örökkkévalóság,

8.5.4.3. a szabadság és szükségszerűség szintézise

8.5.4.4. szintézis: a párok közti viszony

8.5.4.5. a saját én olyan viszony, mely önmagához viszonyul

8.5.4.5.1. tehát az ember léte nem adottság, hanem feladat

8.5.5. kétségbeesés

8.5.5.1. az ember önmagát félreértelmezheti, így saját énjét tudatosan/tudattalanul elhibázza

8.5.6. bűn

8.5.6.1. amikor az ember Isten előtt nem akar önmaga lenni

8.5.7. a hithez vezető utat a létezés stádiumai alapján írja le

8.5.7.1. esztétikai stádim

8.5.7.1.1. az ember még nem választotta ki önmagát

8.5.7.1.2. külsőségekben és belőlük él

8.5.7.1.3. az életet élvezni kell

8.5.7.1.4. kétségbeesés jellemzi

8.5.7.2. etikai stádium

8.5.7.2.1. az ember kétségbeesésében önmagát választja

8.5.7.2.2. függetlenség a külsődlegességektől

8.5.7.2.3. az élet komolyságot és folytonosságot nyer

8.5.7.2.4. még nincs meg a kiteljesedés

8.5.7.3. vallási stádium

8.5.7.3.1. bűnösség felismerése vezet el hozzá

8.5.7.3.2. a hitben az ember fentartás nélkül Istenre támaszkodik

8.6. pozitivizmus

8.6.1. tudományos=pozitív

8.6.2. az emberiség előrehaladását a gondolkodás pozitív stádiumba való átvitele jelenti

8.6.3. Auguste COMTE

8.6.3.1. pozitivizmus megalapozója

8.6.3.2. elméletének alapja: három stádium törvénye

8.6.3.2.1. emberiség, tudoményok, individuum szellemi fejlődésére vonatkozik

8.6.3.2.2. teológiaia / fiktív állapot

8.6.3.2.3. metafizikai / absztrakt állapot

8.6.3.2.4. tudományos / pozitív állapot

8.6.3.2.5. a stádiumoknak társadalmi formák felelnek meg

8.6.3.3. a pozitív jelentései

8.6.3.3.1. tényleges és hasznos

8.6.3.3.2. pontos

8.6.3.3.3. építő

8.6.3.3.4. viszonylagos

8.6.3.4. a tudományok rangsorolhatók

8.6.3.4.1. ranghelyük pozitivitási szintjüknek felel meg

8.6.3.4.2. a hierarchia a tudományok egymásra épülését jeleníti meg

8.6.3.4.3. a tudomány által vizsgált folyamatok komplexitása lefelé nő

8.6.3.4.4. matematika

8.6.3.4.5. csillagászat

8.6.3.4.6. fizika

8.6.3.4.7. kémia

8.6.3.4.8. biológia

8.6.3.4.9. szociológia

8.6.3.5. altruizmus

8.6.3.5.1. az emberiség felé irányuló szeretet

8.6.3.5.2. az emberiség a legfelsőbb lényeg

8.7. Karl Marx

8.7.1. tudományos szociallizmus elméleti alapja

8.7.2. kritikai feldolgozás

8.7.2.1. hegeli filozófia

8.7.2.2. klasszikus nemzetgazdaságtan

8.7.2.3. korai szocializmus

8.7.3. materialista

8.7.3.1. az anyag határozza meg a tudatot

8.7.3.2. történelmi materializmus

8.7.3.2.1. a gyakorlat az igazság lényegexs próbaköve

8.7.3.2.2. a történelem dialekktikájából társadalmi változásnak kell következnie

8.7.3.2.3. értelmezi az emberi történelmet

8.7.4. gazdasági tételek

8.7.4.1. gazdasági folyamatok képezik az emberi fejlődés alapját

8.7.4.2. vizsgálja a kapitalizmus keletkezéséz és lényegét (A tőke c. mű)

8.7.5. a koncepciójának alapja: hegelianizmus

8.7.5.1. átvette Hegel dialektikáját

8.7.5.2. dinamikus-evolúciós gondolkodás

8.7.6. tudományos szocializmus

8.7.6.1. a kapitalizmus belső mechanizmusából levezethető szocializmus

8.8. Friedrich Nietzsche

8.8.1. különc zseni

8.8.2. tradicionális erkölcsi értékek éles kritikája

8.8.3. radikális újítási akarat

8.8.4. három, egymáshoz kapcsolódó alkotói életszakasz

8.8.4.1. első periódus

8.8.4.1.1. ókori görög tragédia szeretete

8.8.4.1.2. e tragikus kultúra megújúlását Wagner zenéjétől reméli

8.8.4.1.3. később saját korának kultúráival vitatkozik

8.8.4.2. második periódus

8.8.4.2.1. saját maga "a délelőtt filozófiájának" nevezte ezt a korszakot

8.8.4.2.2. szkeptikus racionalizmus álláspontjára áll

8.8.4.2.3. nyelv jelentőségével foglalkozik

8.8.4.2.4. a lét és az érték nem összekapcsolható

8.8.4.2.5. erkölcsfilozófia bírálata

8.8.4.2.6. kereszténység bírálata

8.8.4.3. harmadik periódus

8.8.4.3.1. új korszak meghírdetése

8.8.4.3.2. a szellem három átváltozása

8.8.4.3.3. diagnózis

8.8.4.3.4. terápia

8.8.4.3.5. ember feletti ember

8.8.4.3.6. hatalomra törő akarat

8.8.4.3.7. minden érték átértékelése

8.8.4.3.8. Ecce homo c. művében eljut önmaga túlbecsüléséig ("Miért vagyok ilyen okos?")

8.9. Wilhelm Dilthey

8.9.1. szellemtudományok megalapozása

8.9.2. közel áll a historicizmushoz

8.9.3. metafizika kritikája

8.9.4. az ember történelmét kell vizsgálni

8.9.5. az élet fogalma jelentős

8.9.6. az élet értelmének értelmezése világnézeti rendszerekben

8.9.6.1. filozófia

8.9.6.2. vallás

8.9.6.3. művészet

8.9.7. a világnézetek három alaptípusa

8.9.7.1. naturalizmus

8.9.7.1.1. az ember biológiai, ösztönkiélésre determinált lény

8.9.7.1.2. létezésének materiális feltételei vannak

8.9.7.2. szabadság idealizmusa

8.9.7.2.1. az ember szabad

8.9.7.2.2. a teremtő önkibontakozást hangsúlyozza

8.9.7.2.3. külső feltételektől való szellemi függetlenség

8.9.7.3. objektív idealizmus

8.9.7.3.1. az individuum és a világegész kiegyezésére törekszik

8.9.7.3.2. minden lét univerzális harmóniája vezet az élet ellentmondásainak feloldásához

8.9.7.4. az igazság egy-egy aspaktusát tárják fel

8.9.7.5. mindegyik igaz de egyoldalú

9. XX. századi filozófiák

9.1. technikai és természettudományos ismeretek robbanásszerű gyarapodása

9.2. egzisztencializmus

9.2.1. az emberrel és az őt körülvevő világgal foglalkozik

9.2.2. a konkrét életfolyamat áll a középpontjában

9.2.3. Jean-Paul Sartre

9.2.3.1. fenomenológiai ontológia

9.2.3.1.1. különbség

9.2.3.1.2. az emberi lét ellentmondásos

9.2.3.1.3. az emberi lét a jelenen túl a jövőre vetül

9.2.3.1.4. a létállapot a szabadság

9.2.3.1.5. nincs isten, aki elrendeli az életünket

9.2.3.1.6. az ember önmagát határozza meg létezése során

9.2.3.1.7. az ember saját létéért felelős, de ezt a felelősséget megkerülheti (szabadság)

9.2.3.2. önmagunk megismeréséhez szükségünk van másokra

9.2.3.2.1. ezt a kiszolgáltatottságot lehetőségeink figyelembevételével való tervezéssel küzdhetjük le

9.2.3.3. marxizmus bírálata

9.2.3.3.1. az individuumot egy priorisztikus történeti konstrukció totális céljainak veti alá

9.2.3.3.2. egzisztencializmust a marxizbusba kell integrálni

9.2.4. Martin Heidegger

9.2.4.1. legjelentősebb XX. századi filozófus

9.2.4.2. új szóértelmezéseket alkalmazó sajátos nyelvhasználat

9.2.4.3. fundamentálontológia

9.2.4.3.1. az ember a kiindulópontja

9.2.4.3.2. egzisztencia

9.2.4.3.3. létmódok

9.2.4.3.4. időbeliség

9.2.4.4. gondolkozásában fordulat

9.2.4.4.1. az élet értelmének kérdését már nem a jelenvalólét létmegértésén keresztül próbálja meg megközelíteni

9.2.4.4.2. hanem az élet maga az, ami lehetővé teszi a létmegértést

9.2.4.4.3. az élethez való hozzáférést a nyelv teszi lehetővé

9.2.4.5. a technikát korunk létvégzetének tekinti

9.2.4.5.1. az ember nem tudja kivonni magát a technika iránti igény alól

9.2.4.5.2. az ember megfeledkezik a feltárulkozás módjairól és a lét közelségéről

9.2.4.5.3. ennek a korszaknak akkor lesz vége, ha azz ember észreveszi a veszélyt és felébred a létfelejtésből

9.3. modern logika

9.4. társadalom és kultúra éles kritikája

9.5. történelem a filozófia témájává vált

10. alapvető fogalmak

10.1. agnosztikus

10.1.1. Idealista filozófiai felfogás

10.1.2. külső valóság lényeg szerinti és megbízható megismerése elvileg lehetetlen

10.1.3. hívei a nemtudást vallók, akik tagadják az objektív világ megismerésének lehetőségét

10.1.4. (agniszticizmus) képviselői

10.1.4.1. Kant

10.1.4.2. Hume

10.1.4.3. Comte

10.2. ateista

10.3. deduktív

10.3.1. levezető, következtető

10.3.2. logikai fogalom

10.3.3. olyan műveletet értünk, amelynek során előfeltevésekből (premisszákból)

10.3.4. előre meghatározott módszerekkel (levezetési szabályokkal)

10.3.5. szintaktikai jellegű átalakításokat végzünk

10.3.6. az eredmény a konklúzió (következmény)

10.4. deista

10.5. dialektika

10.5.1. Eredeti jelentése: vitatkozás, vitakészség, érvelés. "Ragyogó dialektikával védte meg álláspontját". Filozófiai elv és módszer, amely a jelenségeket összefüggésükben, fejlődésükben, az ellentétek állandó összecsapásában és magasabb szinten való feloldódásában szemléli. Eredetileg (az ókori Görögországban) azt a képességet értették, mellyel valaki az igazságot az ellenfél érvelésében előforduló ellentmondások felderítése és feloldása útján megállapította. Egyes ókori filozófusok azt tartották, hogy az igazság napfényre hozására legjobb eszköz a gondolkodásban előforduló ellentmondások felderítése és az ellentétes vélemények összeütközése. A gondolkodásnak ez a dialektikus módja, melyet később a természet jelenségeire is kiterjesztettek

10.6. egzisztencializmus

10.7. empirizmus

10.7.1. Az a filozófiai alapelv

10.7.2. a megismerés csak a tapasztalaton keresztül valósulhat meg

10.7.3. az érzéki tapasztalatot a megismerés egyetlen forrásának tekintő filozófiai irányzat

10.8. filozófia

10.8.1. jelentése a bölcsesség szeretete

10.8.2. az elnevezés Plátontól származik

10.8.3. vizsgálódásai mindig az egészre, azaz a részeket összetartó, egybefoglaló mozzanatokra irányulnak

10.8.4. általános érvényű megállapításokra törekszik

10.8.5. alapkérdéseit vizsgálja

10.8.5.1. a világegyetem,

10.8.5.2. az ember,

10.8.5.3. a társadalom

10.8.6. általános törvényeit kutatja

10.8.6.1. a gondolkodás

10.8.6.2. és a megismerés

10.8.7. "a tudományok anyja"

10.9. gnoszeológia

10.9.1. Ismeretelmélet

10.9.2. a filozófiának a tudományos megismerés forrásait és lehetőségeit tanulmányozó része

10.10. hülozoista

10.11. idealista

10.12. induktív

10.12.1. Egy speciális esetből valamilyen általános törvényszerűségre következtető. Tudományos ismeretszerzés egyik módszere, a megfigyelésekből és összegyűjtött adatokból leszűrt következtetés.

10.13. intuíció

10.14. irracionalizmus

10.15. kozmogónia

10.15.1. Égitest tan, teremtéstan. A világegyetem, az égitestek keletkezésének és fejlődésének tana, tudománya

10.16. kozmológia

10.16.1. A világegyetemmel, mint egésszel, annak szerkezetével, keletkezésével és jövőjével foglalkozó tudományág.

10.17. materialista

10.18. metafizika

10.18.1. Az a bölcseleti ág, olyan gondolkodás, amely a "fizikai valóságon túli", "érzékek feletti"dolgokat, az Istent, lelket, halált, ideákat, stb. kutatja. "A szerelem és a halál metafizikája helyett unalmas római jogot kell magolnia" (Babits). Mint filozófiai módszer a dialektika ellentéte: a dolgokat elszigetelten, "örök"mivoltukban, összefüggéseiket és fejlődésüket elhanyagolva vizsgálja

10.19. modern

10.20. nihilizmus

10.21. ontológia

10.21.1. Létezéstan, a létezés tana

10.22. pesszmizmus

10.23. posztmodern

10.24. pozitivizmus

10.24.1. A pozitivizmus az a bölcsészeti irány, amely csak az érzékelhető dolgokat tekinti valóságoknak, és tapasztalati alapon gyűjtött anyagból, elemekből építi fel világnézetét. A pozitivizmus szerint a tudomány feladata pusztán a jelenségek leírása és rendszerezése, nem pedig magyarázata, mivel érzékeink úgysem képesek a belső összefüggések, törvényszerűségek megismerésére. Lebecsüli az elméleti megfontolások jelentőségét. Korlátozza a tudományos megismerést. Maga a „pozitívum” szó jelentése: valóságos, tényleges dolog

10.25. pragmatizmus

10.26. racionalizmus

10.27. szellemtörténet

10.27.1. A történelmi jelenségeket az egyes korszakokban megnyilvánuló korszellemre visszavezető történetírói irányzat.

10.28. szentimentalizmus

10.28.1. A XVIII. sz. második felének irodalmi irányzata, az érzelmek szabadságát és jogait hirdette a klasszicizmus hűvös értelemkultuszával szemben. A romantika előfutárának is tekinthető.

10.29. szenzualizmus

10.29.1. Az az elméleti irányzat, ami szerint az ismereteinknek a forrása csak az érzékszerveink által szerzett tapasztalat lehet

10.30. szkeptikus

10.31. utilitarizmus