Create your own awesome maps

Even on the go

with our free apps for iPhone, iPad and Android

Get Started

Already have an account?
Log In

Filozófiatörténet by Mind Map: Filozófiatörténet
0.0 stars - reviews range from 0 to 5

Filozófiatörténet

SH Atlasz Filozófia című tankönyv alapján

az ész használata és az individum fontossága határozza meg

Német idealizmus

a felvilágosodás nagy hatást gyakorol

ész és szabadság

Rousseau: Az ész mindenhatóságának kritikája c. mű hatása

kialakul a német nemzeti öntudat

romantikus szemlélet

Sturm und Drang

"vihar és előretörés"

szellemi mozgalom a XVIII. és XIX. század fordulóján

radikális szakítás a német klasszicizmussal és minden kötöttséggel, a szabadság és, az énkultusz jegyében

Fichte (1762-1814)

filozófia: a tudás tudománya

meg akarja haladni Kantot

abszolút én és nem-én, "Az én nem nem-én."

pedagógiai gondolatok, a haladás a tudomány tökéletesedésétől függ, nevelés a nép felemelkedésének eszköze, szabadság, boldogság, erkölcs csak egyéni erőfeszítés eredményeként érhető el (az abszolút én)

alaptételeket kell állítani, tézis, antitézis, szintézis

az emberről, az ember rendeltetése a tett és az akarat, eszköz: kultúra és esztétikai nevelés, néptanító, művész: az egész személyiséget neveli

Schelling (1775-1854)

szabad személyiség híve, döntő princípium: tudás (nem a lét), öntudat: a tudás legfőbb elve, művészet: igazi produktum, festészet a legművészibb

hatottak rá:, Kant, Fichte, Spinoza

természetfilozófia

ellentétek egysége: azonosságfilozófia, "Minden ami létezik, az önmagában egy."

Abszolútum=ellentétek közös pontja

G. W. F. HEGEL (1770-1831)

abszolút idealizmus, német idealizmus tető- és végpontja

szellem önmagáról való tudása: rendszerének alapja

kritizálják

fejlődés: humanitás eszménye felé vezető organikus növekedés

legnagyobb rendszergonolkodók egyike

berni korszak (1793-1796), republikánus, vallások: jó és rossz, A történelmi fejlődés az emberi szabadság története

frankfurti korszak (1797-1800), dialektikája, megszüntetve megőrzés (afhebung), a tézis magában foglalja az antitézis és mindkettő megszüntetve megőrződik a szintézisben, mennyiségi és minőségi változások, mérték értelmezése, központi fogalom: szeretet

jénai korszak (1801-1808), szubjektív idealizmus kritikája, A szellem fenomenológiája, fenomenológia: a tudat tapasztalatának tudománya, történelmi változások: a világyszellem, mozgása, formaváltozásai, elidegenedése és önmagába való visszatérése, út a tudattól a tudásig, abszolút tudás, vallás, szellem, ész, öntudat, tudat, világtörténelmi személyiségek (zsarnokság), legbelátóbbak, amit tesznek, helyes, töbiek engedelmeskednek neki, a világszellem ügyvivői, szubjektum megismerésben játszott szerepének tisztázása, a megismerő aktív, a tárgy passzív, tudomány három része, logika, lét, lényeg, fogalom, természetfilozófia, fizika, mechanika, szervesség, szellemfilozófia, objektív, szubjektív, abszolút szellem, filozófia, művészet, vallás

Nürnberg (1808-1816) és Heidelberg (1818), Logika (1817.), tanok, lété, minőség, mennnyiség, mérték, lényegé, lényeg, jelenség, valóság, fogalomé, szubjektív fogalom, objektum, eszme, tézisek, tézis, az eszme, antitézis, a természet, szintézis, az önmagára találó szellem, A világszellem az elsődleges, a természet mint önmagától elidegenedett szellem másodlagos, természetfilozófia, A természet időben nem fejlődik, csak térben tárja fel sokszínűségét

berlini korszak (1818-1831), szellemfilozófia, világszellem, szubjektív szellem, antropológia, objektív szellem, fenomenológia, abszolút szellem, alkotás, tevékenység, jog, erkölcs, moralitás, A jogfilozófia alapvonalai (1821.), esztétika, A művészet kiemeli az embert a természet fogságából, művészetben az abszolútum jelenik meg, a művészi szép az érzéki és a tiszta gondolat között foglal helyet

jelentősége, rá hatottak:, ókor, Hérakleitosz, Szókratész, Platón, Arisztotelész, kora újkor, Spinoza, Rousseau, Descarte, kortársak, Kant, Herder, Fichte, Schelling, rájuk hatott:, Marx, Engels, Lenin, Trockij, Heidegger, Fukuyama, hegelianizmus, ifjú/újhegelisták, baloldal, marxisták, óhegelisták, jobboldal, Fichte

Immanuel KANT (1724-1804)

német idealizmus megalapozása

fő kérdései, Mit lehet tudnom (können), metafizika, Mit kell tennem (sollen), morál, Mit szabad remélnem (dürfen), vallás

3 kritika, Az ítélőerő kritikája, ítélőerő vizsgálatának feladata: természet és szabadság között közvetítsen, antropológia, ember nem ösztönszerű, hanem ésszerű, nevelés, célja: igazi erkölcsösség, öntökéletesedés három fokán keresztül érhető el, ősi ösztönök szintje, szociális ész foka, autonóm morális ész, a jövő, és ezért az emberifejlődés kulcsa, egyre jobb lesz, reménységet ad, akadályai, a szülők: jelenre és nem jövőre készítenek fel, az uralkodók úgy tekintenek alattvalóikra mint céljaik elérésének eszközeire, az emberi természet jobbítható vele, az emberiség egyre tökéletesedik, nem individuálisan, hanem nembelileg fejlődik, ember=világpolgár, ember visszaél a szabadságával, emberi nem feladata a tökéletesség felé haladás, A gyakorlati ész kritikája, etikai, pedagógiai nézetek, kellés imperatívuszok formájában, hipotetikus imperatívusz, kitűzött célt előfeltételezve érvényesek, így csak feltételes kellést fejeznek ki, kategorikus imperatívusz, törvényeket formálisan és abszolút módon érvényesíti, A tiszta ész kritikája, korszakalkotó, megismerőképesség kritikai vizsgálata, nem tapasztalatból származó (priori) ítéletek megalapozása (lehetséges-e), szintetikus, nem analitikus ítéletek, az analitikus ítélet nem tesz semmit az alanyhoz, hanem csak kifejti azt, metafizika kopernikuszi fordulata, transzcendális idealizmus, nem a megismerés igazodik a tárgyhoz, hanem fordítva, megismerés állomásai, szemlélet, fogalmak, eszmék, TÉK is ez alapján épül fel, transzcendentálék figyelembe vétele, transzcendentális etika, transzcendentális analitika, fogalmak sematizmusa, dialektika, metafizika, ontológia, racionális, fiziológia, kozmológia, teológia, ész mellőzhetetlen feladatai, Isten, szabadság, halhatatlanság, minden ismeret alapjai, szemlélet, fogalmak, "A gondolatok tartalmak nélkül üresek, a szemléletek fogalmak nélkül vakok"

hatottak rá:, Hume, Rousseau

Felvilágosodás

XVII-XVIII. századi szellemtörténeti korszak

két jelentős irányzat

racionalizmus, elsősorban Franciaországban és Németországban hódított teret, a valóság a gondolkodás elveiből megismerhető, a világ logikus, tehát deduktívan megismerhető, René Descartes, matematikus, hagyományokkal szembeni szkepszis, szubjektum hangsúlyozása, bizonyosságra való törekvés, módszerei, természettudományok és matematika által is használt, Értekezés az ész helyes vezetésének módszerérről c. művében, előítéleteket kerülve csak azt kell elfogadni, ami világosan felfogható, a problémákat a lehető legkisebb részekre kell felbontani, legegyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladni (fokozatosan), a rendszer teljességét felsorolással kell biztosítani, kételkedés, filozófiájának kiindulópontja, vitathatatlan módon kell az igazsághoz jutni, kétségbe vonja, az emlékezés teljesítményét, érzéki észlelést, sőt a legevidensebb dolgokat, genius malignus, egy gonosz és fordulatos szellem, az embert félre akarja vezetni, öntudat, az ént még a kételkedésben is előfeltételezni kell, kétségbevonhatatlan, a szubjektum öntudata a további filozófiájának alapja, istenbizonyíték, saját tudatának képzeteiből indul ki, ezáltal közvetve csatlakozik Canterbury Anselm ontológiájához, az eszmék vagy, a saját tudatból,, önmagából kiindulva nem képes a tudat az isteni eszméhez eljutni, rendelkezem a szubsztancia képzetével, mert szubsztancia vagyok, ez a képzet nem lehet a végtelen szubsztancia képzete, mert végesz szubsztancia vagyok, ezt alátámasztja, az ok mindig több léttartalmat hordoz magában, mint az okozat, tehát az ontológiailag alacsonyabb eszme nem lehet oka a magasabb, isteni eszmének, vagy a külvilágból,, nem képes tiszta képzeteket nyújtani, vagy egy felsőbb instanciától származnak, Isten eszméje, idea innata, velünk született eszme, az ilyen eszméket Isten ültette a lelkekbe, a legbiztosabb képzetek, mivel a külvilágtól függetlenül vannak atudatban, abszolút szubsztanciális, aktuálisan végtelen, igazság, hozzátartozik a beteljesült léthez, a hazugság és a csalás hiányából származik, garantálja a világ és a rá vonatkozó eszmék helyességét, genius malignus elképzelése megdől, a természetes fény oka, az én, éles dualizmus, test, lélek, egymástól különbözőek, sőt ellentétesek, res cogitans, gondolkodó, egybeesik, a szellem és a lélek, az értelem és az ész, kételkedik, belát, képszerűen elképzel, érez, igenel-tagad, akar-nem akar, res externsa, a res cogitans ellenpárja, külső testi világra vonatkozik, meghatározza, a kiterjedés, a mozgás, az alak, a számosság, a hely, az idő, a meghatározói, a testek elsődleges tulajdonságai, racionálisak, mennyiségileg és, matematikailag megragadhatók, másodlagos tulajdonságok, elképzeld tulajdonságok, minőségek, szín, szag, íz, érzéki megismerés: elképzelés, szubjektív, homályos benyomásokat közvetít, nem a termszet valóságos képét nyújtja, igazi (értelmi megismerés), matematikai-mennyiségi megismerés, igaz csak a logikailag és racionálisan megértett lehet, az igazság egyetlen garanciája az értelmi tevékenyság, fizikai világ ellélektelenedése, a tudomány virágzása eredményezte, anyagi és szellemi világ dualizmusa, a testek természeti törvények hatása alatt állnak, pl.: nyomás, a szellem szabad, szabadság, legalacsonyabb formája: közömbösségből származó önkényes ítélkezés, tehát a korlátlan akarat az észtől függeltenül hozza meg döntéseit, tévedés: ha ezt olyan dolgokkra vonatkoztatja, amit még nem ismert meg teljesen, elkerülhető: elégséges ismeretek hiányában tartózkodni kell az ítéletalkotástól, antropológia, az ember mindkét világból részesedik (dualizmus), élletszellemek, átmenet a testi és szellemi világ között, párhuzamosság: minden testi állapotnak van megfelelő szellemi állapota, a rendszer működésének garanciája Isten, ebből a test-lélek problémakörből alakul ki az okkazionalisták filozófiája, Baruch de Spinoza, megosztó, istentelen, homályos filozófus, Istentől ihletett, letisztult, matematikai módszerek alkalmazása (műveiben), pl.:, definíciók, axiómák, tételek, bizonyítások, stb., a matematikai rernd nem csupán a formát szolgálja, hanem azt jeleníti meg, hogy a legfőbb elvekből minden más tétel levezethető, átlagosnál magasabb igazságnormát igényel, Etika, fő műve, öt fejezet, Istenről, az ember helyett Istennel kell kezdeni, mert, ha az Istenről alkotott elképzelés hamis, az emberkép sem lehet helyes, véges-végtelen, ami hasonló természetű másikkal korlátozott, Isten, szubsztancia:, fogalma nem szorul egy másik dolog fogalmára, hogy abból legyen megalkotva, a tőle elválaszthatatlan tulajdonságai alkotják, attribútum: olyan tulajdonság, ami elválaszthatatlanul hozzátartozik valakihez vagy valamihez, állapotai: modusok, abszolút végtelen, semiféle (korlátozó) tagadást nem foglal magában, végtelen attribútumból áll, az egyetlen szubsztancia, szükségszerűen létezik, oszthatatlan, semmi sem fogható fel vagy létezhet isten nélkül, teremtő természet: minden általa lett és tartatik meg, a megismerésnek Isten attribútumait kell meértenie és semmi mást, a valóság akkor létezik, ha Isten attribútumai magukban foglalják, test és lélek az ember két aspektusa, A szellem eredetéről és természetéről, ismeretelmélet, az emberi szellem eszméi akkor igazak, ha Istenre vonatkoznak, az igaz eszmék tiszták és világosak; magukban hordozzák bizonyosságukat, a megismerés három módja, érzéki, felindultság (affekció) által keletkezik, zavaros és rendezetlen nem-fogalmakat hoz létre, a tévedések egyetlen forrása, racionális, közös fogalmakból következtetve operál, intuitív, az abszolutumra vonatkoztatva ismer meg, A szenvedélyekről, affektusokkal foglalkozik, hirtelen indulatok, fokozott érzelmek, szenvedély, az emberi cselekvéseket általános törvények kapcsolják össze egymással, minden dolog arra törekszik, hogy létében fennmaradhasson, alapaffektusok, vágy, az ösztön önmaga tudatával együtt, öröm, szomorúság, hogyan lehet tökéletes életet élni (etikailag)?, jó-rossz, az ember valóságát elősegyti, az ember valóságát akadályozza, igaz szabadság, megváltoztathatatlan szükségszerűség belátása, beletörődés a világ Isten által meghatározott folyamatába, tökéletesedéstől az affektusok választanak el, legnagyobb aktivitás, a helyes megismerése, aminek legmagasabb formája: Isten ismerete, Az emberi szabadságról, Az emberi szabadság és az ész hatalmáról, Teológiai-politikai értekezés, filozófiát el kell választani a teológiától, gondolkodás és a gondolatok kimondásának szabadságát követeli

epmirizmus, főleg Nagy-Britanniában, a megismerrés a tapasztalaton alapul, a jelenségekből induktívan lehet következtetni, John Locke, nagy befolyást gyakorolt a felvilágosodásra, ismeretelmélete, filozófiájának középpontja, az emberi megismerés eredete, alapelvei, az értelem megismerőképességének határai, tudatában minden ember eszmékkel találkozik, tabula rasa (üres lap), eszmék, meghatározott képzetek, tapasztalatból származnak, egyszerű eszmék, a szellem passzív: a képzeteket közvetlenül az ingerek okozzák, egy érzék által felfoghatók, pl.: színek, több érzék által felfoghatók, pl.: tér, mozgás, reflexióból eredők, pl.: belső tudati folyamatok, reflexióból és külső érzékelésből együttesen eredők, pl.: idő, öröm, összetett eszmék, egyszerű eszmékből tevődnek össze, szubsztanciák, önmagukban létező egyes dolgok, fajok, pl.: ember, növény, moduszok, nem önmagukban állnak, szubsztanciákon fordulnak elő, pl.: nap=idő modusza, kevert moduszok: erkölcsi fogalmak is tartoznak hozzájuk, viszonyok, pl.: ok-okozat, a tapasztalat forrásai, külső érzékelés, (sensation), elsődleges minőségek, külső dolgok tulajdonságai, pl.: szín, sűrűség, másodlagos minőségek, szubjektív, szubjektumban lévő érzetet képviselnek, pl.: íz, szag, belső önérzékelés, (reflection), pl.: gondolkodás, hit, akarat, stb, tudás, terjedelme behatárolt, eszméink és a közöttük lévő megegyezések és eltérések észrevétele, a dolgok valóságák érzékelésünk szintjén vagyunk képesek felfogni, a világosság fokai, intuitív megismerés, két eszme eltérését/hasonlóságát a szellem maga állapítja meg (közvetlenül), legmagasabb szint, demostratív tudás, a szellem megismeri az eszmék eltérését/hasonlóságát, nem közvetlenül: más eszméken keresztül, pl.: bizonyítási módszerek, szenzitív tudás, más véges létezőkről való tudomás, legalacsonyabb szint, igazság csak mondatokra vonatkozik, valószínűség, olyant ételekre vonatkozik, melyeket tapasztalat alapján vagy mások tanúsága alapján szerzünk és vélünk igaznak, mivel tudásunk véges, pótolja a hiányzó tudást, gyakorlati filozófia, az, amit az embernek kitűzőtt célja (leginkább saját boldogsága) elérése érdekében tennie kell, a erkölcsi törvények, jutalmazással és büntetéssel kell összekötni őket, mert az ember az örölm elérésére vagy a fájdalom elkerülésére törekszik, jó és rossz: szándékos cselekvéseink egybehangzása/ellenkezése bizonyos törvénnyel, három csoport, isteni törvény, a bűn és a kötelesség mértékke, ahogyan azt Isten közvetlenül megszabta, túlvilági büntetés/jutalom, polgári törvény, az álam által kiszabott szabályok, a cselekedetek büntethetőségét álllapítja meg, közvélemény/hírnév törvénye, filozófiai törvény, erény és bűn kritériumaival foglalkozik, tiszteletet/megvetést vonnak maguk után, államfilozófia, alapja a társadalmi szerződés, természettörvény legfőbb szabálya: az Isten által teremtett természet fenntartása, az államhatalom kötve van a természettörvényhez, abszolút hatalom elkerülésére: hatalommegosztás, vallásszabadság, magántulajdon, a természetben vagyonközösség, a közösvagyon elsajátítása a munka alapján megy végbe, minden ember rendelkezik, saját személyével, a természet megmunkálásával megszerzett javakkal, azzal, amit még sajátjából hozzátesz, mindenki annyit halmozhat fel, amennyit felhasználni képes, ez a pénz bevezetésével megszűnik, pénz bevezetésével mindenki egyetért, a tulajdonfelhalmozás megfelel a természettörvénynek, David Hume, az emberről szóló tudományba kívánja bevezetni az empirikus vizsgálati módszert, tudattartalmak, tapasztalatunk közvetlen tárgyai, benyomások, összes érzéki észlelés,, belső önérzékelés,, ahogyan közvetlenül a lélekben megjelennek, képzetek, benyomások leképezései, akkor birtokoljuk őket, ha foglalkozunk velük, gondolkodás,, emlékezés,, képzelet formájában, a benyomásokból keletkeznek az egyszerű képzetek (közvetlenül), képzelőerővel az egyszerű képzeteket összetettekké alakítjuk, asszociáció törvénye, a képzetek összekötése ez alapján, bizonyos képzetekből másokba megyünk át, működési elvei, hasonlóság, érintkezés, időben vagy, térben, ok-okozat, fogalomnak akkor van jelentése, ha a megfelelő képzetek komponenseit vissza lehet vezetni a benyomásokra, metafizikai fogalmakat ki kell zárni a filozófiából, ítéletek, fogalomviszonyról alkotottak, matematika és logika, lehetséges az abszolút bizonyosság, tényekről alkotottak, tapasztalaton alapulnak, ok-okozati viszonynak alárendelten, erkölcsfilozófia, feladata: empirikus módszerekkel megmagyarázza a létező erkölcsi értékeléseket (spekuláció nélkül), arkölcsben szerepet játszik az ész és az értelem, az alapvető az erkölcsi érzés, kell lennie egy belső hajlamnak (érzésnek), ami különbséget tesz erkölcsi jó és rossz között, jó cselekedet: hasznos/kellemes az egyénnek, másnak vagy a közösség egészének, szubjektív érzések alapelvei, önszeretet, szimpátia, államelmélet, elveti a szerződéselméleteket, jogrend azért jön létre, mert a szükséges javak szűkösen állnak rendelkezésre, az ember, amit megszerzett meg is kívánja tartani, szükség van a békét és biztonságot nyújtó rendre, a rend fenntartásának feltétele az igazságosság és a szerződéshez való hűség, vallásfilozófia, célja: istenképzetek felfedése és tarthatóságuk vizsgálata, vallás: az emberi szellem terméke, félelemből és reményből származik, eredetileg minden vallás politeista, ismert tulajdonságok alapján, az ember magához hasonlónak képzeli el őket, átmenet a monoteizmusba, az emberek a számkra különlegesen fontos istenséget kiemelik, egyre növekvő intolerancia, végül: monoteizmus, az istenfogalom elvontabbá és racionálisabbá válik, a tömegek kevésbé értik, elterjednek a babonák, kritizálja a racionális istenbizonyítékokat, Dialógusok a természetes vallásról c. mű

eltávolodik a hagyományoktól

nagyrabecsüli a szabadságot

törekszik a vallások közötti toleranciára

természettudományos áttörés

matematika és

megfigyelések alkalmazása

jogfilozófia

természetjog és

emberi jogok újrafogalmazása

államformákban is megnyilvánul

Anglia: alkotmányos monarchia

Franciaország: felvilágosult abszolutizmus

Jean Jacques Rousseau

átmeneti filozófus, fokozza a felvilágosodás szabadság utáni kiáltását, a felvilágosodás elleni romantikus tiltakozás úttörője

ember szabad természeti állapota, az ember erős,, magányos,, a természet rendjében él

alapvető: az önszeretet (jó), minden érzést ebből vezet le, pl.: az együttérzést is, a kultúra és más társadalmi formák fejlődésével a természetes egyenlőség felbomlik, kultúra: az embereket láncraveri, a jogszolgáltatás felgyorsítja ezt a folyamatot, az ész és a tudomány meggyengíti az erkölcs iránti természetes érzést, a fényűzés tisztességtelenné teszi az embereket, az önszeretet átalakul önzéssé

szabadságeszmény, a szabadsághoz vezető két út, nevelési eszmény, a szabadsághoz vezető út: a nevelés, nem szabad hagyni, hogy a társadalom káros hatásai érjék a gyermeket, "negatív nevelés", a szív kiműveléséhez, a gyereknek a saját tapasztalataiból kell tanulni, a növendéknek (kezdetben) szabadságot kell adni, a nevelésnek a gyerek fejlődéséhez kell illeszkedni, társasági igényeit ki kell elégíteni, kezdetben tanítható, művészet, irodalom, vallás, egészséges, pszichikumot erősítő környezet kell a tanuláshoz, társadalom- és államfilozófia, alapja a tásadalmi szerződés gondolata, mindenki aláveti magát és tulajdonait a közjó érdekének, volonté générale, mindenki aláveti magát a közakaratnak, garantálja mindenki szabadságát és egyenlőségét, a társadalmi szerződésből származik a népszuverenitás, a törvények csak akkor érvényesek, ha megfelelnek a közakaratnak, a népakarat törvényekben nyilvánul meg, ezeket a végrehajtó hatalom tartatja be, eszményi állam, kis demokrácia: népgyűlés könnyen lebonyolítható, a polgároknak, erkölcsileg egyszerűnek,, jog és, vagyon szerint lehetőleg egyenlőnek kell lennie, közös államvallás is szükséges, néháy pozitív dogma feladata, a társadalmi szerzősdés és, a törvények szentségének biztosítása

Antikvitás

alapjellemzők

ősök (arché) és őstörvények (logosz), az egység okának keresése

az igazsággal kapcsolatos témák, lét, igazság, igaz ismeret

az emberi természet kutatása, lélek, jó, erkölcs

korszakok

Szókratész előtti filozófiák, milétoszi természetfilozófia, arché: ősok és ősanyag, Thálesz, víz a világ építőköve, hülozoista: a víznek lelke van, a víz élő, önmagától mozgó, tanítványok, Anaximandrosz, elvontabb, logosz: végtelen, meghatározhatatlan, ellentétek megragadása, Anaximenész, arché=levegő, ami anyag, sűrűségének változása teremti a világot, minőségi meghatározások megragadása mennyiségi változások függvényében, phütagoreusok, számok a középpontban, minden létező a számok képmásai, misztikus vonulat, test és lélek kettéválása: lélekvándorlás, Empedoklész, négy őselem, tűz, víz, föld, levegő, vonzás és taszítás alakítja őket, vonzás (szeretet): homogén egység, taszítás (gyűlölet): szétválasztja, harc: keverednek, ezáltal újat alkotnak, az azonos csak azonos által ismerhető meg, észleléselmélete: az adott inger csak az adott érzékszerven keresztül műkösik, Démokritosz, materialista rendszer, elsődleges tulajdonságok, objektív, másodlagos tulajdonságok, szubjektív, etika, kiegyensúlyozottság, nyugalom, mértékletesség, értelem útján, Hérakleitosz, a keletkezés és elmúlás folyamatos körforgás, minden mozog (pantha rei), minden csak az ellentétével együtt képzelhető el, a háború mindenek atyja és királya, háború: az ellentétek harca, "Minden egy lesz és egyből lesz minden", logosz: minden ellentét közös egysége, ellentétek egysége: (H.) első dialektikus gondolkodó, bölcsesség: logosz felismerése, logosz kormányoz, atomisták, szofisták, a görög felvilágosodásnak is tartják, fokozatos elszakadás a mitikus világtól, hagyományos erkölcsöket megkérdőjelezi, jelentőségük, a filozófiai gondolkodás középpontjába az ember kerül, gondolkodás és nyelv is a filozófia témájává válik, a hagyományos erkölcsi mércék megkérdőjelezésével megnyitja az utat az autonóm, értelmen alapuló etika előtt, műveltség és beszédkészség elsődlegessé válik, relativizmus, jogelméletben, természetes és tételes jog ellentéte, erkölcsfilozófiában, erkölcsi érték megállapodás alapján, különböző hely, idő=különböző erkölcsi értékek, vallásban, joghoz hasonlóan az ember találmánya, ismeretelméletben, Prótagorasz, legjelentősebb szofista, homo mensura tétel, a szofista gondolkodás magva, "Minden dolog mértéke az ember, a létezőké abban, hogy léteznek, a nem létezőké abban, hogy nem léteznek.", mivel az ember határozza meg a létet, minden létező szubjektív és változó (relativizmus)

klasszikus periódus, Szókratész, autonóm filozófiai etika atyja, középpontban a jó és az erény vizsgálata, a lélek állapota határozza meg az ember jóságát, belátás és értelem: jó, aki tud, az jó, tudatlanság: rossz, minden rossz cselekedet a jó és a rossz nem-ismeretéből fakad, nem az anyagi javakból származik az erény, hanem épp az erényből származnak a javak és a jó, nem alapított saját iskolát, két ellentétes filozófia alapja, küréneiek: az élvezet a cselekvés maximája, cinikusok: anyagi javak szókratészi megvetése, per istengyalázás miatt: kiissza a méregpoharat, Platón, Szókratész tanítványa, államelméletek, főként utópiák, az állam az ember gyengesée révén jön létre: szükség van a munkamegosztásra, az állam és az ember analóg, három rendre osztható, oktatók, uralkodók, filozófusok, katonák, gondoskodnak az állam védelméről, földművesek, gondoskodnak az állam ellátásáról, az államrendszer alapja a nevelés, magántulajdon tilos, nők és gyerekek a közösségé, ideatan, ideák birodalmát írja le, idea: immaterális, örök, változatlan lényeg, az ideák a világ ősképe, két-világ teória, az ideák világa fölérendelt a mi világunknak, az idéák világa változatlan, a mi világunk változó, csak az ideák világa létezik valóságosan, a mi világunk annak másolásából/részesedéséből ered, a világ kétszer két részre osztható, látható dolgok világa, közvetetten észlelhető, pl.: árnyék, közvetlenül észlelhető, pl.: tárgyak, csak a szellem számára hozzáférhető világ, tudomány világa, szellemi ismeretekhez jut el, ideák világa, a tiszta ész számára, szemlélettől mentesen hozzáférhető, középpontban a jó ideája, mindennek célja és eredete, kialakítja a világ, rendjét, mértékét, egységét, naphasonlat, a jót a naphoz hasonlítja, csak a jó fényében lehet megismerni a világot, "Ahogyan a nap a láthatónak nemcsak azt a képességét kölcsönzi, hogy láthatóvá váljék, hanem a keletkezést, a növekedést és a táplálkozást is, anélkül, hogy maga keletkező lenne.", ismeretelmélet, megismerési fokozatok, belátás, következtető gondolkozás, hit, sejtés, a lélek az élet előtti létben szemlélte az ideákat, azonban elfelejtett mindent, mihelyst belépett a testbe, minden tanulás és megismerés visszaemlékezés vagy anamnézis, barlangasonlat, az ember a barlangba van láncolt lényhez hasonlít, és a tárgyak fény által a barlang falára vetített képét tekinti valóságnak de a valós világot nem láthatja, erósz, az ösztön, ami az ideák világának szemléletére ösztökél, ismeretek szépsége utáni filozófiai törekvés, érzéki és szellemi világ közti közvetítő, dialektika, ez vezet a megismeréshez, minden tudás foglalata, mely a valóságos léttel foglalkozik, a visszaemlékezés dialógus útján lehetséges, antropológia, dualista, a lélek és a test élesen elválik egymástól, a lélek, az ideákhoz hasonló, maradandó, tehát halhatatlan, létezik az élet előtt és után is, fogathasonlat, a lélek három részből áll, mindegyikhez egy erény tartozik, tulajdonképpeni isteni rész, ész, fogathajtó, (erénye:) bölcsesség, az érzéki világhoz tartozó részek, bárotság (nemes), engedelmes ló, (erénye:) bátorság, vágyakozás (alacsonyrendű), önfejű ló, (erénye:) mértékletesség, minden erény fölött az igazságosság erénye, akkor uralkodik, ha mindhárom lélekrész teljesítette a feladatát, "test a lélek sírja", etika, a szellemi a kívánatos világ, a bölcs a testi-érzéki börtönből igyekszik szabadulni, jutalma a halál utáni lét, a tudással rendelkező lelkek felemelkednek az ideákhoz, a tudás nélküli lelkek kárhozatra kényszerülnek, ideák szemlélete és jóra való törekvés a fontos, filozófiája: objektív idealizmus, az őskép megismerhető, az őskép képmása észlelhető, pl.: létezik az "állat" őskép, amit észlelhetünk lóként, halként, stb., műveit Szókratésszel való dialógus formájában írta, legfőbb műve pl.: Állam, Arisztotelész, Platón tanítványa, Nagy Sándor tanítója, Corpus Aristotelicum, logikai könyvek, természettudományos munkák, metafizika, etika, poetika, logika, hagyományos logika alapja, a magukban kimondott szavak kategóriákat jelenítenek meg, szubsztancia, minőség, mennyiség, viszony, hely, idő, helyzet, birtoklás, csalekvés, szenvedés, a szavak mondatokká, tehát ítéletekké alakulnak, igaz, hamis, az ítéletek meghatározott szabályok szerint következtetésekké kapcsolhatók össze, szillogizmus, két ítélet összekapcsolása egy harmadikká, A: Minden ember halandó. B: Szókratész ember tehát C: Szókratész halandó., A és B premisszák, C a következtetés, dedukció, következtetések láncolata, mely az álltalánostól halad az egyes felé, indukció, a dedukció fordítottja, a megismeréshez vezet, előző ismeretek és érzéki tapasztalatok összekapcsolásán keresztül, az elvek nem bizonyíthatók, "Lehetetlen, hogy valamihez ugyaz ugyanabban a hivatkozásban hozzá is tartozhassék, meg nem is.", metafizika, "fizikán túli", Platón bírálata, ideatan bírálata, ideák nem segítenek a megismerésben, mert nincsenek benne a belőle részesedő dolgokban, túl akar mutatni a dualizmusán, a dolgok lényege önmagukban rejlik, Platóntól eltérő dualizmus, anyag, alapján alakul ki a dolgok formája, a forma által nyer aktualitást, forma, minden fejlődés célt előfeltételez, a fejlődés okai, formai ok, egy tárgy a formája által határozódik meg, pl.: ház-terv, cél-ok, semmi sem történik ok nélkül, pl.: ház-időjárás elleni védelem, ható-ok, a fejlődésnek szüksége van egy előrehajtó motorra, pl.: építőmunkások, anyagi ok, minden tárgy anyagból áll, pl.: ház téglákból, a világ, réteges felépítésű, legfelső határ a tiszta forma, legalsó határ a tiszta anyag, a fizikán keresztül történik a felemelkedés, állandóan változik, isten, a tiszta forma, mozdulatlan mozgató, az anyag tiszta formára való törekvése mozgatja a világot,, nem pedig az ő tevékennyé válása, érdektelen: nem avatkozik bele a világba, pszichológia, három lélekrész, növényi, feladata: táplálkozás, állati, feladata: érzékelés és mozgékonyság, az ész, feladata: a szellemi tevékenység, a szellem felosztása, befogadó rész, az anyaghoz kapcsolódik, a gondolkodás tárgyait forma szerint fogja fel, alkotó rész, a formához kapcsolódik, a lélek mozgatója, halhatatlan, a szellem a halál után nem individuális szellem, etika, tárgya a döntéseken nyugvó cselekvés (gyakorlati), emberi jó a lélek észnek tevékenysége, dianoetikus erények, az ész tiszta gyakorlása, elméleti ész, gyakorlati ész, köztük lévő tényező: okosság, etikusság az okosságtól függ, erkölcsi erények, az társadalomban hagyományon alapuló erkölcsök, az ember már készen találja, erkölcsös cselekvés, az erkölcsi erények, és az okosság összjátéka, az akarat szabad, erkölcsösség tanulás és gyakorlás útján lehetséges, erkölcsi erény a rossz szélsőségek középaránya, pl.: gyávaság - vakmerőség: bátorság, igaszságosság, osztó funkció, segít az egyenlő felosztásban, kiegyensúlyozó funkció, mérsékli az elszenvedett károkat, államelméletek, Platónnal szemben nem ideális, hanem lehetséges, alkotmányokat gyűjtött, az ember természeténél fogva államalkotó lény, a polisz alapja az alkotmány, az államot három helyes és három eltorzult formára osztja fel osztja fel, uralkodók száma szerinti felosztás, ha az álllamforma a közösség érdekét szolgálja, ha kizárólag az uraolkodó(k) érdekét szolgálja, királyság (egy), zsarnokság, arisztokrácia (néhány), oligarchia, népuralom (összes), demokrácia, az a legjobb államforma, amely az ország és a polgárok szükségleteihez legjobban illeszkedik, az állam rendjéhez hozzátartozik a, csaalád, természetes társadalmi forma: fontos, akkor is, ha az állam nagy részt vállal a nevelésből, és a magántulajdon, használat során mindenki számára hozzáférhető, elveti a vagyonközösséget, középkorban skolasztika alapja

hellenisztikus filozófia, sztoicizmus, korszakai, első nemzedék, klasszikus rendszer, zártság, középső nemzedék, enyhítenek az etikai keménységen, kései nemzedék, élet uralására és, morális kérdésekre fókuszálnak, filozófia felosztása, logika, szillogisztikát kiegészíti, 5 db hipotetikus, és diszjunktív következtetési forma, ezekben a változók kijelentésekre vonatkoznak, "Ha A, akkor B. Mármost A. Tehát B is. Ha A, akkor B. Mármost nem B. Tehát A sem. A és B egyszerre nem lehet. Mármost A. Tehát nem B. Vagy A vagy B. Mármost A. Tehát nem B. Vagy A vagy B. Mármost nem B. Tehát A.", fizika, csak a testet tekinti létezőnek, a passzív az anyag, a tevékeny a logosz, logosz: előidézi az anyag tervszerű fejlődését, őselem, a tűz, belőle fejlődik ki a többi elem és a világ, erő, mely mindent ésszerűen mozgat, az élet lelke, a világ az őstűzből keletkezett és abban is fog elmúlni, etika, az ember csak belső tartását tudja uralmi, az ember szabadságtere az együttműködés, a természettel harmóniában kell élni, ideál: apátia (indulatoktól való mentesség), indulatok, vidámság, bosszúság, vágyakozás, félelem, az ész megfelelő használatával elkerülhetők, külső javaknak nincs értékük a boldogság szempontjából, dolgok megkülönböztetése, jók, erények, rosszak, erények ellentétei, közömbösek, teljesen közömbösek, előnyben részesítendők, hátrányban részesítendők, cselekvések megkülönböztetése, jó, helyes belátáson alapul, rossz, hamis belátáson alapul, közbenső, hozzájáruló: ha természetes hajlamok jelennek meg benne, nem belátásból erednek, hanem természetes jót valósítanak meg, erény, a dolgok értékéről való erkölcsi belátás, ebből következik a többi erény, megtanulható és elveszíthetetlen, nincs középút: vagy erényes vagy nem, odaadás tana, erkölcsi törekvés természetes hajlam, az ember a számára természetes dolgok felé vonzódik, különbség káros és pozitív hatás között, odaadás: kiterjeszti az erkölcsi tevékenységet a közösségre, az individuumhoz végső soron hozzátartozik az egész emberiség, gyümölcsöskert hasonlat, filozófia=gyümölcsöskert, logika=kertet védő fal, fizika=felfelé növekvő fa, etika=a fákon termő gyümölcs, teológia, istenek, logosz, elrendez, tűz, formát ad, Zeusz, a kozmosz élőlény, melynek lelke isteni, a logosz észszerűségéből következik mindennek a célszerűsége és rendje, sors: a meghatározott rend, gondviselés: a sors célszerűsége, Epikurosz, fizika, alapelvek, semmi sem keletkezik nemlétezőből, semmi sem múlik a nemlétezőbe, a mindenség mindig úgy létezett, ahogyan most, és mindig is így fog létezni, atomizmus, a test atomokból áll, az atomnak súlya és nagysága van, az atomok nem oldódnak semmivé, különböző formákat vesznek fel, párhuzamosan zuhannak és a véletlen folytán összeütköznek, így keletkeznek a testek, kanonika, ismeretelmélet, megismerés képek és benyomások alapján, etika, alapelve az öröm, minden lény az örömre törekszik, öröm: fájdalomtól és nyugtalanságtól való mentesség, öröm szükségletek kielégítésével elérhető, szükségletek, természetes, szügségszerű, nem szükségszerű, értéktelen, hamis vélemény útján keletkezik, az istenek nem avatkoznak bele a világ történéseibe, boldogan élnek, fáradságos feladatok nélkül, a világfolyamatokat nem a szükségszerűség és nem a sors iránítja, szkepticizmus, alapja ítélettől való tartózkodás és a lélek nyugalma:, nyugtalanság a dolgok megismerésére és értékelésére való törekvésből ered, azért kell tartózkodni, mert minden kijelentésben természetes ellentmondások vannak, a szembeállítás lehetőségeit vizsgálják, módszertanilag indokolt kételkedés, nem létezik igazságkritérium, csak valószínűségek, eklekticizmus, legjelentősebb képviselője Cicero, klasszikus érvényű megfogalmazások a természetjogról, a jogi természet az ember szempontjából ugyanolyan lényeges, mint az ész, görög tanokat átültette latinba

újplatonizmus, antik filozófia értékeit közvetíti a középkorba, az antik világ utolsó nagy rendszere, kozmológia szempontjából Platónig nyúlnak vissza és összekapcsolják elméleteit arisztotelészi és sztoikus tézisekkel, atyja: Plótinosz, az Egy, abszolút egység, belőle vezethető le minden létező, ahogy a Nap elválaszthatatlan a fénytől, úgy az Egy elválaszthatatlan a léttől, túltelítettsége miatt kicsordul, így alacsonyabb rendű lét jön létre, a teljesség folyamatosan csökken addig, míg a lét és az anyag kialakítják a testi világot, Ahogyan a kimondott szó a gondolat képmása, úgy a lélek a szellem képmása., az egyhez történő felemelkedés a megtisztulás, hatása Boethius, aki "az utolsó római és az első skolasztikus"

Keleti filozófiák

India

Upanisádok (korszaka: Kr.e. 800-500.), nem homogén filozófia, hanem nézetek sokfélesége, indiai filozófia alapelemei, brahman és átman egysége, brahman: minden lét önmagán nyugvó ősoka, a világmindenség lényege, átman: az egyediek önnön valója (lélek) tulajdonképpeni lényege, végső megismerés: brahman és átman egy, az Egy mindent átható világelv, amibe minden létező (pl.: lélek) beágyazódik, újjászületés és karma, az ember tettei alapján újjászületik új alakban, örökké tart, cselekedetek az újjászületés okai és kötelékei, szanszára, "a kezdethez visszatérő folyamat", az ember bevonása az újjászületés körforgásába, alapja: erkölcsi világrend, jó/rossz cselekedetek vezetnek el a magasabb/alacsonyabb szintű (rendű) következő élethez, dharma, örök világtörvény, minden esemény elrendező oka, vele öszzhangban kell élni, társadalmi kötelezettségek teljesítése, élet pesszimista átértékelése, élet: szenvedéssel teli, múlandó, külső javak értéktelenek brahmannal szemben, vágy a megváltás után, megváltás: az újjászületés körporgásából való kilépes, cselekedetek nem vezetnek el hozzá, helyes út: aszkézis, vágyak visszatartása és cselekvés, kvázi addig születünk újjá, míg vannak vágyaink, míg van dolgunk evilágon, brahman megismerése, "Ahogy a folyó névtelenül és alaktalanul tűnik el a tengerben, úgy oldódik fel a bölcs individuális létezése a végtelen brahmanban."

ortodox rendszerek, a Védák tekintélyét mint kinyilatkoztatást elismeri, Szánkhja, dualista világkép, két örök, nem teremtett világelv, ezek különváltan szemben állnak egymással, a test és a lélek egyesülése az emberben csak látszat, purusa, tiszta szellem, kezdetben: mindenre kiterjedő, később: egyedi purusák sokasága (elfogadott az elmélet szerint), tudattal rendelkezik, passzív, nem tud létrehozni semmit, prakriti, nem rendelkezik tudattal, aktív, működő erő, három fejlődési erő munkálkodik benne, fény és öröm, mozgás és szenvedély, sötétség és gátlás, a két elv mozgása teremti meg a 24 alapelemet, a két elv összjátéka teremti a világot, megváltás, az ember purusáját a világ egyetlen dolga sem érintse, ezáltal megszűnik a cselekvésben való érdekeltség, jóga, szánkhja alkodja az elméleti alapját, a megváltás elérésének gyakorlati módszerei, elfogad egy személyes, legfelső istent, alapelv: koncentráció, meditáció és aszkézis segítségével..., ...a kedély megnyugvása,, majd a magasabb belátás,, legvégül a prakrititól való megválás érhető el, klasszikus rendszer nyolc fokozata, első öt: testgyakorlatok előtérben, fegyelmezés, erkölcsi parancsok betartása, nevelés, tisztasági előírások, aszkézis, tanulmányok, helyes testtartás, légzés szabályozása, az érzékek visszavonása a külső objektumoktól, utolsó három: szellemi képzés, a gondolatok koncentrációja egy meghatározott pontra, meditáció, a lélek egyesülése az istenivel, elmélyülés, a szellem egyesülése istennel, az individuális lét feloldódása, Njája és vaisésika, Njája: logika, következtetések, öt részes szillogizmus, alany, logikai alap, megállapítás eszköze, logikai következmény, állítás, a következtetések helyességéhez szükséges, hogy az egyes részek helyes viszonyban álljanak, az okozat átfogóbb mint az ok, "Ahol füst van, ott mindig tűz is van; de nem minden tűznál van egyben füst is.", vaisésika: atomisztikus természetfilozófia, minden anyag elpusztíthatatlan atomokból áll, az atomok látható tömörülése felbontható, egy világszakasz elmúlásakor az atomkötések szétválnak, nyugalmi szakasz után új világot alkotva újra egybeállnak, eggyé olvadt a kettő, hét kategórából álló kategóriatan, szubsztancia, minőség, tevékenység, közösség, a különösség viszonyai, inherencia, viszony a szükségszerűen összekapcsolódó tészek között, nemlét, Védánta, a Védák négy könyvből állnak, Rigvéda, dicsőítő himnuszok, Számavéda, énekek, Jadzsurvéda, áldozati formulák, Atharavéda, varázsénekek, magyarázó szövegek: bráhmanák, azok a tanítási rendszerek, amelyek a Védák magyarázatára épülnek, legfőbb könyve: Bhagavadgita, Shankara (Kr. e. 800. körül), legfőbb képviselő, szigorú monizmus, egyetlen kozmikus őselv, ami, egészben mint brahman,, a személyben mint átman fogható fel, e kettő ugyanaz, csak az átman behatárolt, a brahman végtelen, több filozófus módosította, Rámánudzsa, Madhva, az igazság a "nem-kettősség", a dolgok különbözősége csak illúzió, megváltás: csak a brahman és az átman egységének legmagasabb tudása által, a tudás alacsonyabb foka a többség felfogóképességének felel meg, mimánszá, Védák helyes kifejtésének szabályai, öt meghatározott szakaszon keresztül, a Véda örök, nem teremtett, hermeneutikai és nyelvfilozófiai témák, (hermeneutika: megértés tudománya; értelmezés)

nem ortodox rendszerek, a Védák kizárólagos tekintélyét tagadják, dzsainizmus, Mahávira alapította, a világ alap-alkotórészei, az egyes lelkek, képesek elérni a tökéletességet, de ezt képtelenek megvalósítani,, mert anyagszerűséggel áthatottak, az élettelen, az üdvösség, célja a lélek felszabadítása és a tökéletesség elérése, a léleknek, először erkölcsösségen keresztül el kell válnia a karmától, majd a karmát aszkézis útján kilöki magából, buddhizmus, Siddharta Gautama alapította, megvilágosodása utáni neve: BUDDHA, ateista vallás (nem ismer el örök istent), nincs állandó lét, mindent keletkezésében és elmúlásában fogadnak el, semmilyen maradandó szubsztancia nincs, létfaktorok (dharma), a villágtörténés alapjául szolgáló végső elemek, ezek tulajdonságok és állapotok, öt csoport, testi, érzékletek, megkülönböztetések, ösztönerők, tudati cselekedetek, minden létező ezekből tevődik össze, újjászületés és karma, okozati összefüggések tana, mivel nincs állandó lét, nem a lélek átvándorlása, így az új élet az előzővel semmilyen formában nem azonos, a cselekedetek láncolata marad meg és vezet az új élet létrejöttéhez, a nem-tudásból jönnek létre a karmát ösztönző erők,, ezekből a tudat,, amiből az individualitás (név és testi forma), így jönnek létre az érzékek, és a kapcsolat a külvilággal, az érzetből származik a vágy és az élet iránti vonzalom,, és ebből adódik a karmikus keletkezés, az újjászületés, az öregség és a halál., a körforgás akkor szűnik meg, ha megszűnik a nem-tudás és a belőle származó rossz, megváltás, négy nemes igazság, ez a megváltó tudás, "Minden létezés fájdalmas.", "A szenvedés oka az életszomj.", "A szenvedéstől való megszabadulás az életszomj kioltása.", "A nyolcágú nemes ösvény vezet az életszomj kioltásához.", a nyolcágú nemes ösvény, erkölcsi tanítások, igaz szemlélet, igaz érzület, igaz beszéd, igaz cselekvés, igaz életvitel, igaz törekvés, igaz gondolkodásmód, igaz elmélyülés, ezek megismerése, az ösvények bejárása a feltétele, cél a nirvána, semmivé válás, az életösztön teljes kioltása, az újraszületések megszűnése, új irányzatok, hinajana, szerzetes buddhizmus, kiválasztottak üdvözülési útját adja meg, mahanaja, szélesebb réteg felé fordul, Buddha-tisztelet, bódhiszattava a megváltás elérésének útja, azok a megvilágosultak, akik emberszeretetükből fakadóan lemondanak a nirvánába kerülésről, Nagardzsuna, az üresség az egyetlen elv túl a léten és nemléten, szanszára: keletkezés körforgása, szanszára és nirvána ugyanaz, a megváltó ismeret: nirvánában vagyunk és az üresség az egyetlen valóság

Kína

konfucianizmus, Konfucius tanításán alapszik, az ember konkrét életére, gyakorlati szempontokra összpontosít, konzervatív erkölcs- és államfilozófia, alapvető erények, emberség, becsületesség, illendőség, bölcsesség, lojalitás, ezek az alapvető viszonyokban jelennek meg, uralkodó-hivatalnok, apa-fiú, öregebb-fiatalabb testvér, férj-feleség, barát-barát, az állam stabilitása az erkölcsön és a családon alapul, Nagy Tanítás (részlet), az állam irányításához először a családot kell rendben tartani,, ehhez a saját jellem kialakítása szükséges,, amihez igaz szívének kell lennie,, amihez őszintén kell gondolkoznia,, fogalmak tisztázása és rendezése, amihez először belátásra kell jutnia, ideál: művelt nemes, bölcs, ezért nagy szerepet tulajdonít a szellem és szív átfogó nevelésének, Mencius, az ember természeténél fogva jó, születéskor rendelkezünk az összes erény alapjával, ezeket kibontakoztatni és óvni kell, az állam állapotát az uralkodó erkölcsössége határozza meg, uralkodó legmagasabb célja: a nép boldogulása és erkölcsössége, Szün-Ci, az ember természeténél fogva rossz, csak fáradságos neveléssel alakítható, legalisták, cél: hatalmas, egységes állam, melynek támasza, az uralkodóház erőssége, a hadsereg, a mezőgazdaság, ennek megvalósítására törvények, betartására jutalom, megszegésére büntetés, gyakorlatias és tradícióellenes, újkonfucianizmus, dualista (két alapelv), univerzális formaelv (li), minden emberben azonos, anyagi hatóelv (ki), egyedi meghatározottság, Wang Jang-Ming, monista, ész az egyetlen világelv, az ember rendelkezik a megismerés képességével, önző szenvedélyei legyőzésével képes eggyéválni a világértellemmel, az erkölcsös cselekvés és a megismerés összefügg

taoizmus, Lao Cse Tao te King című művére alapul, a tao (az út), a mindenek felett uralkodó elv, az élet és a természet útja, a bölcs hagyja magát a tao által vezetni, nem veti el a kormányzati rendet, de minél kevesebb törvényre van szükség, minél kevésbé kormányoz az uralkodó, annál jobb az országa, Csuang Csou, az értékek és a tapasztalatok viszonylagosak, a tao csak paradox és önmagukat tagadó formulákban írható le, az embernek nyugalomra kell találnia, az ellenállást fel kell adnia, hogy vezethesse a tao

motizmus, Mo Ti a megalkotója, az emberszeretet hiánya minden rossz okozója, a politikai cselekvés legfőbb célja a népjólét biztosítása, mindent elvet, ami a népjólét ellen irányul, luxust, háborút, a kultúra egy részét, egy teória felállításához meghatározott módszer szükséges, összehasonlítás korábbi elméletekkel, az empirikus tényekkel való összhang, igazolódás a társadalmi gyakorlatban

Jin-Jang iskola, Változások Könyvével kapcsolatos, természeti erőket és tulajdonságokat szimbolizáló trigrammák (8 összefüggő), minden kozmikus erőt a trigrammákból álló hexagrammák hivatottak ábrázolni, egy közös rendszerben, két őselv, Jin, nőies, gyenge, sötét, passzív, Jang, férfias, erős, világos, aktív, a legfelső erő mozgása hozza létre, kölcsönhatásuk magyarázza minden dolog keletkezését és válltozását, együttműködéséből keletkezik az öt elem, öt elemből keletkezik minden, felhasználták más filozófiák kozmológiájának kialakításakor, újkonfucianizmus, taoizmus

szofisták, gyűjtőfogalom; azon filozófusok, akik más filozófusok írásaiból ismertek valamelyest, nylevfilozófiai és logikai paradoxonokal foglalkoztak

Ókori Kelet

Egyiptom, vallásuk istenek sokaságát ismeri el, napisteneknek különös szerep, Ré: napisten, Ámun: a teremtés istene, Ozirisz: birodalmi isten, Maat: az igazságot és a helyes önismeretet jelképezi, túlvilági élet hangsúlyos, halálkor Ozirisz bíra, Anubisz megméri a halott szívét az igazság mércéjén, Thot feljegyzi az eredményt

Mezopotámia, a világ teremtéséről szóló eposzok

Irán, Zarathustra alapította monoteista vallás: Ahura Mazda, Ahura Mazda=az isten, az istent halhatatlan szentek kísérik, a világ=két alapelv harctere, a Szent Szellem, a Gonosz szellem, hazugság, rossz gondolat, erőszakosság, az embernek választania kell közülük, a harc négy ciklusban, 3000 éven át tart, halálkor végítélet

Közel Kelet, három világvallás eredete, zsidó vallás, kereszténység, iszlám, egyistenhit, az isten, mindenható és teremtő, próféták és az írás álltal jelenik meg

Középkor

a kereszténység és a filozófia kapcsolata jellemzi

állandó kérdés a hit és a tudás között forog

a filozófiai irányzatok képviselői főként papok

patrisztika

még az antikvitáshoz tartozik

az egyházatyák azon igyekezete jellemzi, hogy az antik filozófiai tanítások révén honosítsák meg a keresztény tanításokat

skolasztika (Kr. u. IX. sz.)

tudományokkal iskolaszerűen foglalkoztak

módszer: az egyes kérdéseket racionálisan (mellette és ellene szóló érveken keresztül) vizsgálják és jutnak megoldásra

jellemzi, hagyományos tudáshoz való visszanyúlás, kritikai számvetés, tanok oktató továbbadása

(Aurelius Augustinus), keresztény filozófia alapjai, megismerés hiten keresztül leheteséges, hit segít hozzá a belátáshoz, Vallomások című művében elmélkedik (életrajzi vonatkozások is), érzékelés nem vezet az ideák megismeréséhez, illuminatio tana: az örök igazság az isten általi sugárzás miatt adottak, Isten az abszolút teremtő, örök ideák, a világ alkotó tényezői, anyag, idő, forma, a teremtéssel jönnek létre

szakaszai, korai szakasz (XI-XII. sz.), skolasztikus módszertan kiépítése, univerzália-vita, az általános meghatározások a, gondolkodásban, vagy tőle függetlenül léteznek, arab világ befolyása, görög filozófiai munkák jutottak nyugatra arab fordításban, pl.: Arisztotelész munkái is, (Canterbury Anselm), a skolasztika atyja, a hit racionális megértésre törekszik, Isten nemlétezése elképzelhetetlen, fénykor (XII-XIII. sz.), új Arisztotelész-értelmezések, Aquinói Szent Tamás, egy ideig Albertus Magnus tanítványa, legfontosabb eredménye az arisztotelészi és augusztinuszi (keresztény) tanok összekapcsolása, a hit és a tudás nem mondhatnak egymásnak ellent, mindkettő Istentől ered, a filozófia és a teológia nem juthat ellentéte megállapításra, csak módszerben különböznek, a filozófia a teremtett dolgok vizsgálatán keresztüljut el Istenhez, a teológia Istentől ered, ontológia, kiindulópontja: az érzékelhető létezők sokakásga, a valóság és a lehetőség különbsége, pl.: kődarab: valóságban kődarab, lehetőség szerint szobor, pl.: szobor: valóságban szobor, lehetőség szerint por (ha porrá omlik szét), minden létezőhöz hozzátartozik aváltozékonyság, (létezés/nemlétezés képessége), egység elve a forma, ez alapján a létezők változásuk során is létezők maradnak, meghatározottságot jelent, kiegészítő elve: a meghatározhatóság, ez az elv az anyag, önmagában meghatározatlan, de meghatározható, a sokféleség oka, ugyanaz a forma különböző anyagokból más, a szubsztancia formából és anyagból álló egész, a létező mibenléte a lényege, a lét és a lényeg különbsége, megismerhető valaminek a lényege anélkül, hogy tudnánk, létezik, csak a lét az az elv, ami alapján a létező létező, minden teremtett dologban különböznek, egyedül Istenben esik egybe a lét és a lényeg, a létaktus teszi a létezőt létezővé, minden létező helye és célja Isten által elrendeltetett, az ember, a lélek (forma) és a test (anyag) szubsztanciális kapcsolata, lélek, halhatatlan, de a megismeréshez szüksége van a testre, miatta az ember részesedik a tiszta szellemi világban, a lélek különböző képességeket tartalmaz, vegetatív, életerő, szenzitív, érzéki észlelés, általános érzék, képzelőerő, érzéki ítélőképesség, aktív emlékezet, appetitív, ösztönös törekvés, mobilitási, helyváltoztatás, racionális, értelem (ész), lehetséges és, aktív részekre oszlik, a test miatt részesedik az anyagi világban, a teremtés középpontjában áll, etika, ahogy Arisztotelésznek, Aquinóinak is a jó áll a középpontban, minden a jóra törekszik, az ember legfőbb célja a boldogság, erények, teológiai, csak az isteni kegyelem állapotában érhető el, pl.: hit, kardinális, természeti képességek lehető legjobb kifejtése, erények egymáshoz rendelése, ész-bölcsesség, akarat-igazság, törekvés-bátorság, vágy-mértékletesség, az ember belső tartását irányítják, törvények, kívülről irányítják az embert, legfőbb törvényalkotó: Isten, örök törvény: isteni bölcsesség, ami mindent irányít, természettörvény, részesedés az örök törvényből az emberi értelem révén, a cselekvés legfőbb, általános elvei, legfőbb alapelv: jót tenni, rosszat kerülni, emberi törvény, mivel a természettörvény csak elvet szolgáltat, szükség van rá, természetjogon kell alapulnia, közjót kell szolgálnia, a szabad akaratot nem irányítják, Isten létezésének 5 bizonyítéka, a tapasztalatból indulnak ki, regressus in infinitum tilalmára alapozva, "végtelenbe való visszafelé haladás", nem lehet a végtelenségig visszavezetni, kell legyen egy ELSŐ, Isten a(z), első mozgató, a dolgok mozgásához szükség van egy mozgatóra, önmaga mozdulatlan, első ok, minden okozatnak van oka, mindent valami más okoz (mivel önmaga nem okozhatja), önmagát nem okozó, első, önmaga által szükségszerű, vannak dolgok, amik szükségszerűek, ezek önmaguk vagy mások által azok, tökéletesség, az előre meghatározott mérték, (hogy meg tudjuk mondani, mi a több és mi a kevesebb), legfőbb irányító, a világ célirányos, ezért szükséges, a célokat kitűzi, Isten a világot tökéletesnek teremtette, a rossz nem létezhet, a rossz=a jó hiánya, szemben álló tanok, ferencesek, augusztinuszi tanok, dominikánusok, arisztoteliánus irány, tradicionális középkori misztika, ((Roger Bacon)), az egyház és a társadalom reformjaival akarta megerősíteni a kereszténységet, a tudás a tapasztalaton alapul, fénynek kitüntetett szerepet tulajdonított, (Albertus Magnus), természettudós, kommentálta Arisztotelész műveit, különbséget tesz az ész által megválaszolható és hitkérdések között, Isten, mindennek az oka, legfőbb igaszság, legfőbb jó, teremtés során létrejött eredendő valóságok, az első anyag, az idő, a mozgás, a legfelsőbb ég, az angyalok, etikájában az ember szabad akarata hangsúlyos, kései szakasz (XIV. sz.), régi iskolák metafizikájának bírálata, (Wiliam Occam), szellemi mozgalom, ami az újkori gondolkodást idézi elő, filozófiájából keletkező áramlat az "új út", filozófiájának elméleti alapja két elv, mindenhatóság elve, gazdaságossági elv, új út együtt jár a természettudományok felvirágoztatásával

(Nicolaus Cusanus), átmenet a középkorból az újkorba, újplatonizmus és misztika hatott rá, jelentős mértékű matematikai spekuláció, a világ ellentéteire széteső, véges dolgok sokaságaként jelenik meg számunkra, az értelem hasonlóság alapján fogalmakat képez, Isten végtelen; a világ sokaságának egysége alapul rajta, az emberi szellem az isteni szellem képmása, a világ Isten önkinyilatkoztatása

Reneszánsz

átmeneti korszak

középkor felbomló hagyománai

és az újkor kezdete

nem nagy filozófiai rendszerek: kísérletezgetés

tudományos feltalálások

hajózás, felfedezések (Kolombusz, Vasco da Gama)

heliocentrikus világkép (Kopernikusz), Kopernikusz: az újkori fordulat szimbolikus alakja

könyvnyomtatás (Gutenberg)

haditechnika változása: lovagság tekintélyének aláásása

humanizmus

alapítói: Petrarca és Boccaccio

szellemi mozgalom

elfordulás a skolasztika merevségétől

az ember antikvitás szelleméből való újjászületését követelik

középpontjában az ember és hozzá kapcsolódóan, természet, történelem, nyelv

olasz filozófia

Platón és Platónisz újbólis felfedezése

arisztotelianizmus újjáéledése

Platonikus Akadémia újraalapítása Firenzében

modern természettudományok

alapelveinek kidolgozása

új módszertan

a tudomány kvantitatív, számszerűen meghatározható viszonyokkal foglalkozik

Kepler és Galilei

Francis Bacon

a civilizáció haladása, a tudomány és, a technika fejlődésén alapul,, amely az emberi jólétet szolgálja

tudomány célja, a társadalom hasznára fordított természet feletti uralom, a tudás hatalom

saját feladatának az összes tudomány szisztematikus megalapozását és kifejtését tekinti

tudományok felosztása, az emberi képességek tagozódását követi, emlékezet: történelem, fantázia: költészet, értelem: filozófia

prima philosophia, legmagasabb tudás, tárgya az összes tudomány közös alapja, ahhoz, hogy igaz belátáshoz jussunk, meg kell szabadulnunk minden olyan előítélettől, ami az objektivitás megismerést akadályozza

ismeretelmélet, a megismerés a természet valóságos elképzelése torzító elképzelések nélkül, idolumok (ködképek), a torzító előítéletek, négy fajtát különböztet meg, idola tribus, a törzs ködképei, az emberi természetből adódnak, az értelem és az érzékek a valóságot csak emberi mérték szerint képesek felfogni, az értelem görbe tükör, ezáltal torzít, idola specus, a barlang ködképei, az individuumban rejlenek, képességeiből, neveltetéséből, szókásaiból, hajlamaiból erednek, idola fori, a piac ködképei, maga a nyelv is torzításhoz vezet, idola theatri, filozóiai iskolák tanításai adják át, bonyolult bizonyítási eljárások révén, elméletek puszta kitalálása alapján, indukció, igaz ismeretekhez vezet, eloszlatja a ködképeket, nem véletlen tapasztalatokból indul ki, célzott kísérletekkel dolgozik

reformáció

Martin Luther

a papok hatalomvágya, képzési hiányosságai

erkölcsi hanyatlás miatt

megújulásra irányuló követelés

XIX. századi filozófiák

tudományos és technológiai fejlődés társadalmi változásokat eredményezett

a világot az ember korlátlanul alakíthatja

ipari forradalom

munkásréteg (szegény)

vállalkozók

nemzeti életszínvonal növekedése (munkásság elszegényedése mellett)

emberkép megváltozása

Darwin evolúcióelmélete

Freud személyiség elmélete (tudattalan)

Artur Schopenhauer

filozófiájának megalapozói, Platón, Kant, Upanisádok

a világ az akaraton alapul

a minket körülvevő világ csak képzetként van jelen, a képzetek, térben és, időben jelennek meg, oksági tételeknek v annak kitéve, "A világ az én képzetem.", minden megismerés alapja a szubjektumra és objektumra való szétesés

a testünket kétféleképpen tapasztalhatjuk meg, mint objektumot (képzet), mint akaratot

a jelenségek, az akarat objektivációi, ez az akarat értelem nélküli és, vak ösztön, közvetlenül az akarat eszmékben objektiválódik

etika, alapja: karakterek megkülönböztetése, empirikus, a karakterből szükségszerűen következő cselekvés, nem szabad, intelligibilis, önmagában a szabad akarat, nincs értelme etikai szabályok leírásának, morál meghatározása, alapja a részvét, minden lét az egyetlen akaratból ered, más boldogsága olyan mint a sajátom, minél inkább tudatában van az éltnek, annál inkább felismeri, hogy szenvedés, a szenvedés csak a művészetben és az eszmékben való elmélyüléssel enyhül

életbeállítottságok, az akarat igenlése, elfogadja az életet, ahogy van, igenli saját életfolyamatát, az akarat tagadása, a szenvedés legyőzését az életösztön kioltásában keresik

Sören Kierkegaard

az egzisztencializmus ösztönzője

a szubjektum minden gondolkodás alapja

vallásos nézőpont

mi az ember?, a végesség és végtelenség,, az időbeliség és az örökkkévalóság,, a szabadság és szükségszerűség szintézise, szintézis: a párok közti viszony, a saját én olyan viszony, mely önmagához viszonyul, tehát az ember léte nem adottság, hanem feladat

kétségbeesés, az ember önmagát félreértelmezheti, így saját énjét tudatosan/tudattalanul elhibázza

bűn, amikor az ember Isten előtt nem akar önmaga lenni

a hithez vezető utat a létezés stádiumai alapján írja le, esztétikai stádim, az ember még nem választotta ki önmagát, külsőségekben és belőlük él, az életet élvezni kell, kétségbeesés jellemzi, a külsőségek a saját irányításon kívül esnek, bármikor elvehetik őket, etikai stádium, az ember kétségbeesésében önmagát választja, függetlenség a külsődlegességektől, az élet komolyságot és folytonosságot nyer, még nincs meg a kiteljesedés, a bűn lehetőségében felismeri, hogy nincs lehetősége teljesen etikusan élni, ezért bűnös, vallási stádium, bűnösség felismerése vezet el hozzá, felismeri, hogy egyedül nem szabadulhat meg a bűntől, csak Isten adhatja meg az igazság feltételeit, a hitben az ember fentartás nélkül Istenre támaszkodik

pozitivizmus

tudományos=pozitív

az emberiség előrehaladását a gondolkodás pozitív stádiumba való átvitele jelenti

Auguste COMTE, pozitivizmus megalapozója, elméletének alapja: három stádium törvénye, emberiség, tudoményok, individuum szellemi fejlődésére vonatkozik, teológiaia / fiktív állapot, a világ jelenségeinek természetfeletti magyarázata, metafizikai / absztrakt állapot, a természetfelettit elvont (üres) lényegiséggel helyettesíti, termktelen állapot, feloldja az előző állapotot, ezzel átvezet a következőbe, tudományos / pozitív állapot, végső okok keresésének feladása, a megismerés érdeklődése a tények felé fordul, alapja a megfigyelés, a megfigyelésből származó tényekből törvényszerűségek vonhatók le, az emberi szellem legmagasabb foka, a stádiumoknak társadalmi formák felelnek meg, egyházi-feudális, forradalmi, tudományos-ipari, a pozitív jelentései, tényleges és hasznos, pontos, építő, viszonylagos, a tudományok rangsorolhatók, ranghelyük pozitivitási szintjüknek felel meg, a hierarchia a tudományok egymásra épülését jeleníti meg, a tudomány által vizsgált folyamatok komplexitása lefelé nő, matematika, csillagászat, fizika, kémia, biológia, szociológia, altruizmus, az emberiség felé irányuló szeretet, az emberiség a legfelsőbb lényeg

Karl Marx

tudományos szociallizmus elméleti alapja

kritikai feldolgozás, hegeli filozófia, klasszikus nemzetgazdaságtan, korai szocializmus

materialista, az anyag határozza meg a tudatot, történelmi materializmus, a gyakorlat az igazság lényegexs próbaköve, a történelem dialekktikájából társadalmi változásnak kell következnie, értelmezi az emberi történelmet, a dialektika nézőpontja szerrint, gazdasági elméletek segítségével,

gazdasági tételek, gazdasági folyamatok képezik az emberi fejlődés alapját, vizsgálja a kapitalizmus keletkezéséz és lényegét (A tőke c. mű)

a koncepciójának alapja: hegelianizmus, átvette Hegel dialektikáját, dinamikus-evolúciós gondolkodás

tudományos szocializmus, a kapitalizmus belső mechanizmusából levezethető szocializmus

Friedrich Nietzsche

különc zseni

tradicionális erkölcsi értékek éles kritikája

radikális újítási akarat

három, egymáshoz kapcsolódó alkotói életszakasz, első periódus, ókori görög tragédia szeretete, e tragikus kultúra megújúlását Wagner zenéjétől reméli, később saját korának kultúráival vitatkozik, második periódus, saját maga "a délelőtt filozófiájának" nevezte ezt a korszakot, szkeptikus racionalizmus álláspontjára áll, nyelv jelentőségével foglalkozik, a lét és az érték nem összekapcsolható, erkölcsfilozófia bírálata, az erkölcs relatív, nem abszolút érvényű, történelmileg és, társadalmilag is, tényleges különbségeket nem vesz figyelembe, az erkölcs gyakorlati ellentmondásai, az erkölcs történetisége, feltárható, hogy hogyan jöttek létre a konvencionális előítéletekből hosszas gyakorlással az erények, kereszténység bírálata, paradox antik képzeletvilág maradványaiból áll, nemlétező túlvilági léttel hiteget, képmutatás: a keresztények nem aszerint élnek, amiben állítólag hisznek, A vidám tudomány c. műve, istenkereső bolond ábrázolása, horizont nélküli, fent és lent nélkül ingó világ, "Isten halott! Isten halott marad! És mi öltük meg Őt!", harmadik periódus, új korszak meghírdetése, továbbra is kritikai hozzáállás, de, a diagnózist terápia követi, a szellem három átváltozása, teve, türelmesen viseli az öreg erkölcs terhét, oroszlán, "amit én akarok", harcol az értékek sárkányai ellen, értékek sárkányai="amit te akarsz", gyermek, a teremtész játékát játssza, "magától gördülő kerék", diagnózis, nyugati kutúráé, nihilizmus, "Az érték, az értelem és a kívánhatóság radikális tagadása.", terápia, hirdetni kell, hogy, a gyengék kétségbeesnek a tény miatt, az erősek az értékek átértékelődését látják, ember feletti ember, elsősorban Zarathustrában látja, kevés van, elég erős a szabadság keserű következményeinek elviseléséhez, ki kell állnia az örökös visszatérés mellett, a legnagyobb nehézségi erő, hatalomra törő akarat, az akarat minden gondolat és cselekvés motívuma, az akaratnak céljai vannak, önfenntartás, életérzés és képesség fokozása, az erő és a hatalom megnyerése, minden érték átértékelése, a régiek elhalványodnak, az újak a hatalomra törő akarat elvéhez igazodnak, Ecce homo c. művében eljut önmaga túlbecsüléséig ("Miért vagyok ilyen okos?")

Wilhelm Dilthey

szellemtudományok megalapozása

közel áll a historicizmushoz

metafizika kritikája

az ember történelmét kell vizsgálni

az élet fogalma jelentős

az élet értelmének értelmezése világnézeti rendszerekben, filozófia, vallás, művészet

a világnézetek három alaptípusa, naturalizmus, az ember biológiai, ösztönkiélésre determinált lény, létezésének materiális feltételei vannak, szabadság idealizmusa, az ember szabad, a teremtő önkibontakozást hangsúlyozza, külső feltételektől való szellemi függetlenség, objektív idealizmus, az individuum és a világegész kiegyezésére törekszik, minden lét univerzális harmóniája vezet az élet ellentmondásainak feloldásához, az igazság egy-egy aspaktusát tárják fel, mindegyik igaz de egyoldalú

XX. századi filozófiák

technikai és természettudományos ismeretek robbanásszerű gyarapodása

egzisztencializmus

az emberrel és az őt körülvevő világgal foglalkozik

a konkrét életfolyamat áll a középpontjában

Jean-Paul Sartre, fenomenológiai ontológia, különbség, magánvaló lét, a dolgok tudattól független léte, magáért lét, az ember tudat által meghatározott léte, az emberi lét ellentmondásos, az emberi lét a jelenen túl a jövőre vetül, a létállapot a szabadság, nincs isten, aki elrendeli az életünket, az ember önmagát határozza meg létezése során, az ember saját létéért felelős, de ezt a felelősséget megkerülheti (szabadság), önmagunk megismeréséhez szükségünk van másokra, ezt a kiszolgáltatottságot lehetőségeink figyelembevételével való tervezéssel küzdhetjük le, marxizmus bírálata, az individuumot egy priorisztikus történeti konstrukció totális céljainak veti alá, egzisztencializmust a marxizbusba kell integrálni

Martin Heidegger, legjelentősebb XX. századi filozófus, új szóértelmezéseket alkalmazó sajátos nyelvhasználat, fundamentálontológia, az ember a kiindulópontja, egzisztencia, jelenvaló lét, a mindenkori lehetőség határozza meg, többnyire az "akárkivé hanyatlásban" található meg, a jelenvalólét létét másokból veszi, létmódok, alapmód: megértés, tulajdonképpeniség, önmegvalósítás, lehetőségéről a jelenvalólét a lelikiismeret hangja által tud, nem tulajdonképpeniség, a választás látszólagos, diszpozíció, az a mód, amelyben a világ a jelenvalólét számára eredendően feltárul, időbeliség, a gondban lehetővéteszi jelenvalólét egységét, tulajdonképpeniség módjában, előlegzés, jövő, pillanat, jelen, ismétlés, múlt, gondolkozásában fordulat, az élet értelmének kérdését már nem a jelenvalólét létmegértésén keresztül próbálja meg megközelíteni, hanem az élet maga az, ami lehetővé teszi a létmegértést, az élethez való hozzáférést a nyelv teszi lehetővé, a technikát korunk létvégzetének tekinti, az ember nem tudja kivonni magát a technika iránti igény alól, az ember megfeledkezik a feltárulkozás módjairól és a lét közelségéről, ennek a korszaknak akkor lesz vége, ha azz ember észreveszi a veszélyt és felébred a létfelejtésből

modern logika

társadalom és kultúra éles kritikája

történelem a filozófia témájává vált

alapvető fogalmak

agnosztikus

Idealista filozófiai felfogás

külső valóság lényeg szerinti és megbízható megismerése elvileg lehetetlen

hívei a nemtudást vallók, akik tagadják az objektív világ megismerésének lehetőségét

(agniszticizmus) képviselői, Kant, Hume, Comte

ateista

deduktív

levezető, következtető

logikai fogalom

olyan műveletet értünk, amelynek során előfeltevésekből (premisszákból)

előre meghatározott módszerekkel (levezetési szabályokkal)

szintaktikai jellegű átalakításokat végzünk

az eredmény a konklúzió (következmény)

deista

dialektika

Eredeti jelentése: vitatkozás, vitakészség, érvelés. "Ragyogó dialektikával védte meg álláspontját". Filozófiai elv és módszer, amely a jelenségeket összefüggésükben, fejlődésükben, az ellentétek állandó összecsapásában és magasabb szinten való feloldódásában szemléli. Eredetileg (az ókori Görögországban) azt a képességet értették, mellyel valaki az igazságot az ellenfél érvelésében előforduló ellentmondások felderítése és feloldása útján megállapította. Egyes ókori filozófusok azt tartották, hogy az igazság napfényre hozására legjobb eszköz a gondolkodásban előforduló ellentmondások felderítése és az ellentétes vélemények összeütközése. A gondolkodásnak ez a dialektikus módja, melyet később a természet jelenségeire is kiterjesztettek

egzisztencializmus

empirizmus

Az a filozófiai alapelv

a megismerés csak a tapasztalaton keresztül valósulhat meg

az érzéki tapasztalatot a megismerés egyetlen forrásának tekintő filozófiai irányzat

filozófia

jelentése a bölcsesség szeretete

az elnevezés Plátontól származik

vizsgálódásai mindig az egészre, azaz a részeket összetartó, egybefoglaló mozzanatokra irányulnak

általános érvényű megállapításokra törekszik

alapkérdéseit vizsgálja, a világegyetem,, az ember,, a társadalom

általános törvényeit kutatja, a gondolkodás, és a megismerés

"a tudományok anyja"

gnoszeológia

Ismeretelmélet

a filozófiának a tudományos megismerés forrásait és lehetőségeit tanulmányozó része

hülozoista

idealista

induktív

Egy speciális esetből valamilyen általános törvényszerűségre következtető. Tudományos ismeretszerzés egyik módszere, a megfigyelésekből és összegyűjtött adatokból leszűrt következtetés.

intuíció

irracionalizmus

kozmogónia

Égitest tan, teremtéstan. A világegyetem, az égitestek keletkezésének és fejlődésének tana, tudománya

kozmológia

A világegyetemmel, mint egésszel, annak szerkezetével, keletkezésével és jövőjével foglalkozó tudományág.

materialista

metafizika

Az a bölcseleti ág, olyan gondolkodás, amely a "fizikai valóságon túli", "érzékek feletti"dolgokat, az Istent, lelket, halált, ideákat, stb. kutatja. "A szerelem és a halál metafizikája helyett unalmas római jogot kell magolnia" (Babits). Mint filozófiai módszer a dialektika ellentéte: a dolgokat elszigetelten, "örök"mivoltukban, összefüggéseiket és fejlődésüket elhanyagolva vizsgálja

modern

nihilizmus

ontológia

Létezéstan, a létezés tana

pesszmizmus

posztmodern

pozitivizmus

A pozitivizmus az a bölcsészeti irány, amely csak az érzékelhető dolgokat tekinti valóságoknak, és tapasztalati alapon gyűjtött anyagból, elemekből építi fel világnézetét. A pozitivizmus szerint a tudomány feladata pusztán a jelenségek leírása és rendszerezése, nem pedig magyarázata, mivel érzékeink úgysem képesek a belső összefüggések, törvényszerűségek megismerésére. Lebecsüli az elméleti megfontolások jelentőségét. Korlátozza a tudományos megismerést. Maga a „pozitívum” szó jelentése: valóságos, tényleges dolog

pragmatizmus

racionalizmus

szellemtörténet

A történelmi jelenségeket az egyes korszakokban megnyilvánuló korszellemre visszavezető történetírói irányzat.

szentimentalizmus

A XVIII. sz. második felének irodalmi irányzata, az érzelmek szabadságát és jogait hirdette a klasszicizmus hűvös értelemkultuszával szemben. A romantika előfutárának is tekinthető.

szenzualizmus

Az az elméleti irányzat, ami szerint az ismereteinknek a forrása csak az érzékszerveink által szerzett tapasztalat lehet

szkeptikus

utilitarizmus