Virág Irén: Tanuláselméletek és tanítási-tanulási stratégiák (2013)

1. A behaviorizmus tanuláselmélete

1.1. A behaviorizmus irányzata a tanulást ingerre adott válaszok folyamatának tekinti, amelyet a(z emberi és állati) viselkedés vizsgálatán keresztül próbál felfedni. A különféle behaviorista irányzatok abban különböznek egymástól, hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak a közvetlenül meg nem figyelhető (mentális) folyamatoknak és a szociális tényezőknek.

1.2. Neobehaviorizmus

1.3. A neobehaviorizmus leginkább abban tér el a klasszikus behaviorizmustól, hogy már figyelembe veszi a szervezeten belül lejátszódó folyamatokat is, tehát elismeri azt, hogy ugyan közvetlenül kutatni csak a viselkedést lehet, a viselkedés azonban nemcsak közvetlenül a külső ingerek következménye, hanem már belső folyamatokat is feltételezhetünk mögötte.

1.4. Radikális behaviorizmus

1.5. Az instrumentális tanulás során a feltétlen ingerhez csak valamilyen cselekvés végrehajtása következményeként kapcsolódik feltételes inger.

2. A kognitivizmus tanuláselmélete

2.1. A behaviorizmus kritikájából megszülető kognitivizmus újra az ember belső működése felé fordult, a kutatás irányát egyre inkább a megismerés folyamatának vizsgálata határozta meg. A kognitivizmus a célok tekintetében olyan látszólag távoli tudományágakat volt képes „egyesíteni”, mint a pszichológia és a nyelvészet.

3. A konstruktivizmus tanuláselmélete

3.1. A konstruktivizmus a kognitivizmussal bekövetkezett megismeréselméleti szemléletváltás egyenes következménye volt, azonban a konstruktivizmus a tudás kialakulásával foglalkozik. A konstruktivista szemlélet szerint az ember már születése előtt is egy tudásrendszer birtokában van, amely a későbbi tanulási folyamatoknak az alapját képezi.

3.2. Radikális konstruktivizmus és szociális konstruktivizmus

4. A konnektivizmus tanuláselmélete

4.1. A konnektivizmust a hálózatelméletek pedagógiai alkalmazása. A konnektivizmus tanuláselméletekkel kapcsolatos elvárása lehet, hogy a tanulási alapelveket és folyamatokat leíró elméleteknek reflektíveknek kell lenniük a tanulás alapjait alkotó társadalmi környezetekre. Szükséges megmagyarázni a kapcsolatot az egyéni és a szervezeti tanulás között, továbbá le kell tudni írni azt a tanulást, ami az emberen kívüli, technológiailag tárolt és irányított, valamint azt is, hogy a tanulás hogyan történik a szervezetben. Kiemelten szükséges a tudás keresésének tudása is. A hálózatban meglévő tudás nem feltétlenül elsajátított a tanuló által, de a kapcsolat révén bármikor hozzáférhető. A konnektivizmus tanulásszemlélete a tanulást informálisnak, hálózatba szervezettnek, technológiailag támogatottnak, folyamatosnak, élethosszig tartónak, önszerveződőnek, más (nem tanulásinak tartott) tevékenységekbe beágyazottnak mutatja. Az alapvető tanulási tevékenység a technológia felhasználásával és a kapcsolatok létrehozásával valósul meg, s a tanuló feladata a mintázatok felismerése. A tanulás hálózatszervező tevékenység, s alapkészség a különböző területek közötti kapcsolatok feltárása.