1. Előszó
1.1. Az elítélt mintegy "szeletelve" létezik a vele foglalkozó szakterületek számára
1.2. Mindig csak addig a határig foglalkoznak vele, amíg ah adott szakmai terület kompetenciája terjed
1.3. Alig van kapcsolat a munkaformák és a szakmai törekvések között
1.4. Hiányzik egy rendszerszemléletű látás- és bánásmód
1.5. A bv. és az elíteltek helyzete a rendszerváltás óta súlyosbodott
1.5.1. Az intézetek nem képesek figyelemmel kísérni a szabadulás utáni életet
1.5.2. A közvélemény előítéletessége nehezíti a reintegrációt
1.5.3. A büntetés jelenlegi modellje nem támogatja a fogvatartottak magatartásának változását
2. Közművelődési tevékenység a büntetés-végrehajtási intézetben
2.1. Helyszín: a Nyíregyházi Büntetés-végrehajtási Intézet
2.1.1. Önsegítő csoportok gondozása (szociális gondozás, pártfogói hálózat) népművelés szakos hallgatókkal
2.1.1.1. Előítéletmentes közelítés a kétszer 20 fős elítéltcsoporthoz
2.1.1.2. Cél: a fogvataroattakból álló csoport szabad életre történő felkészítése
2.2. Elképzelések, s az első élmény a börtönről
2.2.1. Első félév: előkészítés
2.2.1.1. Beszélgetés, melynek célja a fogvatartottak személyiségének megismeése és a velük való kommunikációs készség fejlesztése.
2.2.1.1.1. A hallgatók erős érzelmi befolyásoltsága
2.3. Sikereink, kudarcaink forrásai: a csoportok
2.3.1. 20 fő visszaeső 8 általános végzettséggel
2.3.1.1. Érdeklődés: mozi, sport, tánc, természet, tv
2.3.1.2. Amit különösen szeretnek: szabadság, csalàd, csavargás, szórakozás, könnyű élet
2.3.1.3. A bezártság felnagyítja a fenti célértékeket
2.3.1.4. Cselekvésük hasznosságát kizárólag befelé, önmaguk irányában értelmezik, kifelé, a társadalom irányába nem.
2.3.1.5. Csak kis hányduk képes felmérni saját társadalmi státuszát
2.3.1.6. A legtöbben úgy gondolják, szabadulásuk után hamarosan visszakerülnek a brötönbe.
2.3.2. Empátiás játéksorok alkalmazása
2.3.2.1. A problémák megoldására csak csekély morális ötlet érkezik, jellemző a deviáns gondolkodás
2.3.2.1.1. A hallgatók egyre inkább kényszeresnek érezték jelenlétüket, lelkesedésük csökkent.
2.4. Hogyan láttak bennünket az elítéltek?
2.4.1. Alapvető motívum: a kíváncsiság
2.4.2. Tisztelet, köszönet, hála
2.4.3. Elfogadás
2.5. Tanulságok, s a folytatás
2.5.1. A későbbi foglalkozásvezetési gyakorlatba a hallgatóknak be kel építeni, hogy az érzelmek ne kerüljenek felúl a tényszerű megállapításokon
2.5.2. El kell fogadni a csoporttagok azon jogát, hogy úgy érezzenek, ahogy éreznek, azért, hogy a meggyőzési és befolyásolási tórekvések ne maradjanak személytelenek és hatástalanok
3. 10-18 évesek "a bűnökről és a büntetésekről"
3.1. Helyszínek: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (az adatfelvétel ideje: 1994)
3.1.1. Vizsģalat gyermemek és ifjak körében (562 lány, 538 fiú) az egyes tettek súlyosságának megítélésése kérdésében
3.1.1.1. Több mint 50%-uk nagyon súlyosnak ítéli az emberölést, rablást, kábítószer-kereskedelmet, betörést, 1000 Ft ellopását
3.1.1.2. Több mint 50%-uk súlyosnak minősíti a megvesztegetést, a gyermekverést, a kábítószer-használatot
3.1.1.3. Sokan nem tartják súlyosnak 20 Ft-ot lopni, a talált pénzt nem visszaadni, másképp elmondani a történeteket, koldulni
3.1.1.4. Ennél kevesebben tartják hétköznapi, mindennapi dolognak kártyán pénzért játszani, játékteremben pénznyerő automatán játszani
3.2. A közvélemény asszociációi a bűnözés fogalmával kapcsolatban
3.2.1. Vagyon elleni bűncselekmények: lopás, csalás, sikkasztás, vesztegetés
3.2.2. Személyek ellen irányuló erőszakos cselekmények
3.3. A lopásról és a betörésről, valamint a rablásról
3.3.1. A gyermekkori elkövetők jellemzően lopásban, rablásban segítenek felnőtt bűnelkövetőknek
3.3.2. A megkérdezettek közül az élelkmiszer-lopásról az egyre idősebbek egyre elnézőbben vélekednek
3.3.3. Minél idősebbek voltak a válaszadók, annál inkább gondolták úgy, hogy a bűnelkövetőnek kártérítést kell nyújtania és javulást kell mutatnia
3.3.4. Minél jobb volt a tanulmányi eredmény, annál inkább tartották súlyos bűncselekménynek a betörést
3.4. A hazugságról és a csalásról
3.4.1. Két megközelítés
3.4.1.1. "Másképp elmondani a történteket"
3.4.1.1.1. 40%-uk nem nagyon súlyos dologként ítéli meg, 27,6%-uk egyáltalán nem tartja súlyosnak
3.4.1.2. "Kemény hazugság"
3.4.1.2.1. 46,2% ítéli súlyosnak, 27,2% pedig nagyon súlyosnak
3.4.1.3. Minél kisebb településen él a válaszadó, annál inkább elfogadja a csúszópénzzel és a protekcióval való manipulálást.
3.4.1.4. A megkérdezettek 56%a büntetné a hazugságot
3.5. Kábítószer és szerencsejáték
3.5.1. A kábítószer árusítását a megkérdezettek 82,6%-a nagyon súlyos cselekedetnek tartja
3.5.2. A kábítószer élvezését 55,3% börtönnel, 21,2% pénzzel, 15,3% egyáltalán nem büntetné - 8,3% halálbüntetést eszközölne
3.5.3. A szerencsejátékokkal kapcsolatos cselekedeteket normális, hétköznapi tevékenységnek tartja minden megkérdezett.
3.5.4. A játékteremben való pénznyerésre irányuló cselekvést 59,3-ban elfogadják
3.6. Az erőszak megítélése
3.6.1. 96,4% nagyon súlyosnak minősíti, 99%-uk büntetné is (73,4% halállal, 25,7% börtönnel)
3.6.2. A magasabb tanulmányi eredményűek és a nagyvárosiak inkább halállal büntetnék
3.6.3. A megverést annál súlyosabbnak ítélték, minél személyesebb a cselekedet megfogalmazása
3.6.4. A gyerekek verését 82% büntetné, minél magasabb a megkérdezettek életkora, annál súlyosabban
3.6.5. A válaszadók az erkölcsi normák elsajátítására a családot jelölték meg (növekvő korral egyre inkább)
3.7. Megállapítások
3.7.1. A cselekedetek megítélésénél nem fedezhető fel antiszociális beállítódás
3.7.2. Határozottan számonkérőek a megkérdezettek
3.7.3. Az esetek többségénél a norma-tudattal nincs baj
3.7.4. Azonban a szabályok ismerete és elfogadása nem jár együtt azok követésével
4. Hiányos képzés - hátrányos helyzet
4.1. Élet - az intézetben
4.1.1. 1995 január, USA, Janet Reno főállamügyész: bárcsak fölöslegessé válnának a börtönök! - a valóság viszont nem így fest
4.1.2. A fentieket hazánkra is kijelenthetjük - meglehetősen alacsony biztonságérzetünk azt mondatja velünk, hogy a közeljövőben nem lesz lehetséges a börtönök bezárása
4.1.3. A börtönöknek két feladatuk van
4.1.3.1. Őrzés: biztonság
4.1.3.2. Kezelés: rehabilitáció és visszavezetés a társadalomba
4.1.3.3. A büntetés hosszú ideig a testi kínlódásból állt, ami elsősorban a bűnhődést szolgálta
4.1.3.4. Ma a kezelésnek két visszatérő eleme van
4.1.3.4.1. Munka
4.1.3.4.2. Átnevelés
4.1.3.5. A mai modern humanista felfogás átalakította az intézeteket, és kimondja, hogy a megfélemlítés csak elnyom, de nem nevel
4.1.3.6. Sokféle börtönnevelési forma van, de nagy szerepet játszik az ENSZ szabályzata, amely meghatározza a fogvatartottakkal való bánásmód minimális követelményeit
4.1.3.7. A külvilággal való kapcsolattartásnak egyik módja a felnőttképzési tanszék és a nyíregyházi büntetés-végrehajtási intézet között 1987 óta fennálló együttműködés
4.1.3.7.1. Hallgatók látogattak a börtönbe, ahol a fogvatartottakkal való találkozás után megváltozott bennük a kép a börtönről, az elítéltekről
4.1.3.7.2. Az itt dolgozó diákcsoportok az év során a börtönökben egy lazább légkört teremtettek meg, ahogy megismerték a börtön valóságát
4.1.3.7.3. Az élet fintora, hogy a speciális börtönök nyitottságával egy időben a szabályzás egyre szigorúbbá válása is szóba kerül