1. Idézetek
1.1. "Az emberek minden másnál jobban vágynak a boldogságra"
1.2. "A tudás gyökerei keserűek, de a gyümölcsei édesek."
1.3. "A munka és élvezet együtt is járhat"
1.4. "A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia."
2. Az újra megtalált boldogság
2.1. Az elégedetlenség gyökerei
2.1.1. A világegyetem közömbös volta
2.1.2. Új szükségletek
2.1.3. Csak a cél látszik, a jelen nem
2.1.4. Az elégedettség belülről fakad
2.2. A kultúra pajzsai
2.2.1. A kultúrák "megvédik" a bennük élőket a káosztól
2.2.2. A vallás időleges sikerei
2.2.3. - Anyagi jólét: növekszik - Élménytartalom: stagnál
2.3. Fedezzük fel újra élményeinket!
2.3.1. - Találjunk élvezetet valamiben! - Tűzzünk ki célokat!
2.3.2. Ne csak készülődjünk arra, hogy "majd élni fogunk", hanem éljünk!
2.4. A felszabadulás útja
2.5. A tudat irányítása szabja meg az élet minőségét
2.6. Ismerd meg önmagad!
2.7. A tudat fölötti hatalom használata
3. A tudat anatómiája
3.1. "Csak akkor tudunk uralkodni a lelkiállapotunkon, ha már ismerjük a szubjektív lelkiállapot jellemző tulajdonságait"
3.2. A tudat határai
3.2.1. Az idegrendszer adatfeldolgozási korlátai
3.3. A figyelem mint pszichikai energia
3.3.1. A figyelem korlátai az információ-feldolgozásban
3.3.2. Figyelem = pszichés energia
3.4. Színre lép az Én
3.4.1. Minden ránk jellemző tulajdonság és minden gondolat központja, a tudattartalmak és a célok rendszerének összege
3.5. Rendetlenség a tudatban: lelki entrópia
3.5.1. A tudatba bekerülő információ összeütközésbe kerül már létező szándékokkal
3.5.1.1. Fájdalom, félelem, harag, aggodalom, féltékenység
3.6. A tudat rendje: az áramlat
3.6.1. A tudatba áramló információ összeegyeztethető a célokkal
3.6.2. A pozitív visszacsatolás erősíti az Ént, és újabb, pozitív energiamennyiség szabadul fel
3.7. Komplexitás és az Én fejlődése
3.7.1. Az áramlat-élmény után az Én felépítése összetettebb lesz
4. Az öröm és az élet minősége
4.1. "Aki megszerezte az irányítást a tudatosan megválasztott célok érdekében saját lelki és szellemi energiája fölött, óhatatlanul is teljesebb ember lesz"
4.1.1. Két fő stratégia?
4.1.1.1. A külső körülményeket megváltoztása
4.1.1.2. A belső észlelések módosítása
4.2. Örömteliség és élvezet
4.2.1. Homeosztatikus élmények (múlandó)
4.2.2. Az Én komplexebbé válása (maradandó)
4.3. Az örömteliség elemei
4.3.1. A felkészültséget kívánó feladat
4.3.2. A cselekvés és a figyelem eggyéolvadása
4.3.3. Világos célok és folyamatos visszacsatolás
4.3.4. A feladatra való összpontosítás
4.3.5. A kontroll paradoxona
4.3.6. Az Én-tudat elvesztése
4.3.7. Az idő átalakulása
4.4. Az autotelikus élmény
5. Az áramlat-élmény feltételei
5.1. "Az emberek olyankor a legboldogabbak, amikor azért küszködnek, hogy kihasználják lehetőségeiket"
5.2. Áramlat-tevékenységek
5.2.1. Kifejezetten áramlat-élményre kitalált cselekvések
5.2.2. Hétköznapi körülmények között megtalálható tevékenységek
5.3. Áramlat és kultúra
5.3.1. Különböző kultúrák más és más fokú boldogságkeresést tesznek lehetővé
5.4. Az autotelikus személyiség
5.4.1. Szinte bárki fejlesztheti a mindennapi tapasztalatok áramlattá alakításának készségét
5.4.2. Vannak, akik alkatilag képtelenek az áramlat átélésére
5.5. Az áramlat-emberek
5.5.1. Minden helyzetben képesek örömüket lelni
6. A test az áramlatban
6.1. "A testi és érzékszervi készségek használata az atlétikától kezdve a zenén át a jógáig"
6.2. Magasabbra, gyorsabban, erősebben
6.2.1. A "mit csinálsz" helyett a "hogyan csinálod" a lényeg
6.3. A mozgás örömei
6.4. A szex mint áramlat
6.5. A test feletti végső uralom: a jóga és a harcművészetek
6.6. Az áramlat az érzékszerveken keresztül: a látás öröme
6.7. A zene áramlata
6.8. Az ízlelés örömei
7. A gondolat áramlata
7.1. "A szimbolikus készségek használata, mint például a költészet, a filozófia vagy a matematika"
7.2. A tudomány anyja
7.2.1. Legrégibb mentális készség: a memória
7.3. Az elme játékainak szabályai
7.3.1. A készségek és a tudás a tudat békéjének az alapja
7.4. A szavak játéka
7.4.1. A nyelv széleskörű használata
7.5. Barátkozzunk Kilóval!
7.5.1. A múlt értelmezése
7.6. A tudomány gyönyöre
7.6.1. A tudósok azt csinálják, amit szeretnek
7.7. A bölcsesség szeretete
7.7.1. A specializáció a jobb gondolkodás kedvéért történik, nem pedig öncélúan
7.8. Amatőrök és hivatásosok
7.8.1. Amatőr, amare = szeretni Dilettáns, delectare = örömét lelni valamiben
7.9. Az élethosszig tartó tanulás kihívása
7.9.1. Nem hanyagolhatjuk el absztrakt készségeinket életünk egyetlen szakaszában sem
8. A munka mint áramlat
8.1. "Hogyan kell munkánkat áramlatélmények sorozatává alakítani"
8.2. Autotelikus munkások
8.2.1. A munka nem szükségszerűen kellemetlen
8.2.2. A munka lehet örömteli tevékenység
8.2.3. A munka lehet életünk legélvezetesebb része
8.3. Autotelikus foglalkozások
8.3.1. Minél hamarabb ébredünk rá arra, hogy a munkaélmény minőségét akaratlagosan is emelhetjük, annál hamarabb javíthatunk életünknek e fontos részén
8.4. A munka paradoxona
8.4.1. Munka közben ügyesnek, fontosnak, ezért boldognak, erősnek, kreatívnak, elégedettnek érezzük magunkat. A szabadidőnkben, amikor képességeiket nem tudjuk kihasználni, szomorúnak, gyengének, lehangoltnak és elégedetlennek érezzük magunkat. Ennek ellenére szeretnénk kevesebbet dolgozni és több szabadidőre vágyunk
8.5. A szabadidő elvesztegetése
8.5.1. Az embereknek igen gyakran fogalmuk sincs, mihez kezdjenek magukkal szabadidejükben
8.5.2. A jövő nem feltétlenül a tanultaké, hanem azoké, akik megtanultak élni a szabadidejükkel
9. Az egyedüllétnek és mások társaságának élvezete
9.1. "Hogyan kell a szüleinkkel, a házastársunkkal, a gyerekeinkkel és a barátainkkal való kapcsolatainkat kellemesebbé tenni
9.2. Az egydüllét és a másokkal való együttlét közti konfliktus
9.2.1. Arra vagyunk programozva, hogy mások társaságát keressük
9.2.2. Egy társas helyzetben mindig megvan az a lehetőség, hogy az a szabályok kialakításával megváltoztatható legyen
9.3. A magány fájdalmai
9.3.1. Pusztán belső eszközökre támaszkodva nagyon nehéz rendet tartani az elmében
9.3.2. Folyamatosan szükségünk van külső célokra, külső ingerekre és külső visszacsatolásra
9.4. A magány megszelídítése
9.4.1. Ha az egyedüllétet lehetőségnek tekintjük arra, hogy mások társaságában meg nem valósítható célokat érjünk el, akkor élvezni fogjuk az egyedüllétet
9.5. Az áramlat és a család
9.5.1. Hogy a család elviselhetetlen teher vagy a boldogság forrása, a családtagok kölcsönös kapcsolatába befektetett pszichikai energia mennyiségétől függ
9.6. A baráti társaság élvezete
9.6.1. Az emberek a barátaik társaságában érzik magukat a legkellemesebben
9.6.2. A barátságot éppoly gonddal kell művelni, mint a munkát vagy a családi életet
9.7. A tágabb közösség
9.7.1. Mindenki olyan mértékig része egy kapcsolatnak, amilyen mértékű pszichikai energiát fektet be a közös célokba
10. A káosz kijátszása
10.1. "Az ember képes élvezni az életet a nehézségek ellenére is"
10.2. A tragédiák átalakítása
10.2.1. A negatív élmények olykor az élet minőségét meghatározó, pozitív élménybe fordulhatnak át
10.3. Hogyan birkózzunk meg a stresszel? Avagy elő a megküzdő készséggel!
10.3.1. Az élet legfontosabb céljait meghiúsító hatalmas katasztrófa
10.3.1.1. vagy megsemmisíti, összerombolja az Ént,
10.3.1.2. vagy egy új, világosabb és sürgősebb cél kitűzésére ösztönzi azt
10.3.1.2.1. Külső támogatás
10.3.1.2.2. Pszichológiai erőforrások
10.3.1.2.3. Megküzdő stratégia
10.4. A disszipativ struktúrák hatalma
10.4.1. Vannak fizikai rendszerek, melyek olyan energiát szelídítenek meg, amely különben szétoszlana és felemésztődne saját véletlenszerű mozgásaiban
10.4.2. Az emberek képesek arra, hogy hulladékenergiát használjanak céljaik eléréséhez
10.4.3. Az Én integritása attól a képességétől függ, hogy miként fogadja a semleges vagy ellenséges eseményeket és alakítja át őket pozitív élményekké
10.5. Az autotelikus Én
10.6. Könnyen átfordítja a potenciálisan fenyegető helyzetet örömteli lehetőségekké, és ezért képes fenntartani a maga belső harmóniáját.
10.7. Az autotelikus Én kifejlesztésének szabályai
10.7.1. 1. Célok kitűzése
10.7.2. 2. Belemerülés a tevékenységbe
10.7.3. 3. Arra figyelni, ami éppen történik
10.7.4. 4. Meg kell tanulni élvezni a közvetlen tapasztalatokat
11. Hogyan adjunk értelmet életünknek?
11.1. "Hogyan tudjuk élményeinket értelmes egésszé szervezni"
11.2. Mit jelent az, hogy értelem
11.2.1. A jelenségek nem véletlenszerűen következnek be, hanem egy végső cél érdekében felismerhető mintákba rendeződnek
11.2.2. Az emberek szándékai megmutatkoznak a cselekedeteiken keresztül, szándékaikat megjósol ható, megbízható és rendezett módon juttatják érvényre
11.3. A legfontosabb a célkitűzés
11.3.1. A végső cél határozza meg, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni az élet áramlat-tevékenységgé való alakításához
11.4. Az elszántság szerepe
11.5. Kölcsönös kapcsolat áll fenn a célok és a hozzájuk szükséges erőfeszítések között
11.6. Az elkötelezettség által értékessé váló célok segítenek értelmet adni a létezésnek
11.7. Szükség van az önismeretre, melyen keresztül összhangba hozhatjuk egymással a konfliktusban álló lehetőségeket. "Ismerd meg önmagad!"
11.8. A harmónia visszaszerzése
11.8.1. Egyszerű vágyak Világos választási lehetőségek
11.9. Étettervek és az élet értelme
11.9.1. Terv= célirányos cselekedet
11.9.1.1. Autentikus terv
11.9.1.2. Nem autentikus terv