1. Ismeretelmélet-alapú tanuláselméletek az andragógiában
1.1. • Az ismeretelmélet (episztemológia) a megismerés feltételeit, határait kutató tudomány • A megismerés módszereit próbálja meghatározni, a tudományok alapjaival foglalkozik • Azt szeretné meghatározni, hogy mi a tudás, s hogy mi a tudás megszerzésének útja • Erre alapulnak azon tanuláselméletek, melyek nem a tanítást és a tanárt állítják a középpontba
2. Élethosszig tartó tanulás és élettörténet
2.1. • Az élethosszig tartó tanulás megalapozására a legalkalmasabb a biográfiai tanulás • Cél feltárni az egyének tipikus életalakulásának objektív jellemzőit és meghatározóit • Megjelenik a tapasztalatokat magába olvasztó személyes életrajz vertikális síkja • Horizontális síkon megjelenik a szociális életrajz
2.2. Az életrajzkutatás jelentősége az andragógiában
2.2.1. Elősegíti a felnőtt személyek pontosabb önmegismerését és önmegismerését
2.2.2. Közreműködhet abban, hogy az andragógia tudománya és az andragógusok ne külső-idegenként tanulmányozzák a felnőtteket, hanem megértsék őket saját belső élettörténetük felől is
2.2.3. A felnőttképzésben támaszkodjanak a résztvevők tanulástörténeti előzményeinek mélyreható és egyénített ismeretére
2.3. Hans Thomae: miként ragadhatóak meg az egyén élettörténetének lényegesebb elemei? • Fel kell vázolni azokat a kulturális, szociológiai és gazdasági kereteket, amelyek között az illető élete zajlik • Meg kell kísérelni annak a rögzítését, hogy ezek a keretek szubjektív szempontból mennyiben jelentősek és mennyiben nem • Rögzíteni kell azokat az állandó személyiség jegyeket melyek az egyén különböző életszakaszaiban megrögződtek • Fel kell tárni a különböző életkorszakok viselkedési variánsait • A megvizsgált életet nemcsak bizonyos szociális normák, hanem a személy számára lényeges törekvések szerint is meg kell ragadni.
3. Affektív megközelítések (élmény és tanulás)
3.1. • Affektív tudás: érzelmi tartalmak és érzelmi reakciómódok birtoklása és aktivizálása • Affektív tanulás: a tanulás érzelmi aktusait fogja át
3.2. Csíkszentmihályi Mihály a tanulásról és a személyiségfejlődésről
3.2.1. A flow-elméletből kiindulva a tanulást a tanulási tevékenység közben átélt lelkiállapot (élmény) szempontjából is lehet vizsgálni
3.2.2. • A személyiség fejlődése során az öntudat komplexitása növekszik • Optimális esetben a kihívás és a képességek, készség szintje, kihasználtsága egyaránt növekszik • Ez az egyik feltétele a tökéletes élmény (flow) átélésének. • A flow gyakoribb átélése az életminőség javulását eredményezi. • Az innovatív személyiségek gyakran vannak áramlatban, és minden helyzetben megtalálják a módját annak, hogy életük komplexitását növeljék
4. A konstruktivizmus
4.1. • A konstruktivizmus a XX. század ’70-es éveiben fejlődött ki az USA-ban • Alapfelvetés: a szubjektumon kívüli világ úgy, ahogyan objektíve adott, nem ismerhető meg • Elménk a tőlünk független realitást nem tudja leképezni • Élettörténeti tapasztalataink alapján magunk konstruáljuk valóságainkat • Új konstuktivizmus: az agy a saját valóságát állítja elő • Rendszerszemléletű konstruktivizmus: a valóságot a társadalom konstruálja
4.2. Konstruktivista ismeretelméleti feltevések - Siebert
4.2.1. • Agyunk autopoetikus, autonóm rendszer • Ugyanakkor a környezettel strukturálisan csatolt • A valóságkonstrukciókat az élettörténeti tapasztalatok határozzák meg • E konstrukciókban a használhatóság, a gyakorlatban való beválás a kritérium. • Az ember képes arra, hogy megfigyelje önmagát, és leírja azt, hogyan figyel meg valamit
4.3. A konstruktivizmus tanuláselméleti alapjai
4.3.1. • Szelektív észlelés és biográfiai szintetizálás: tanulásunk az észlelésen alapul • Az új ismeret élettörténetünk által biográfiailag szintetizálódik • Ennek megfelelően az új ismeretet megtartjuk, átalakítjuk vagy elutasítjuk • A tanuló és az oktató között létrejövő interakció leírható strukturális csatolásként • A felnőttek tanulása kívülről nem irányítható, saját akaratukból és egyéni módon képesek tanulni • Rekurzivitás és cirkularitás: a tanulás a korábban megszerzett ismeretekre épül • A tanulás felépítésében nem a lineáris ok-okozati viszony a jellemző, hanem cirkuláris kölcsönhatások • Pygmalion effektus: nem csak a jelen befolyásolja a jövőt, hanem a jövőről való elképzeléseink a jelenben is hatnak • A felnőttek nem azt tanulják ami mondanak nekik, hanem amit relevánsnak tartanak • Dfferencia-érzékelés és tolerancia: mások konstrukcióival a saját konstrukciókat képesek vagyunk összevetni • Perturbáció: az idegen valóságkonstrukció eltérésének érzékelése zavart idézhet elő a konstrukcióban • A biztosítani kell a tanulónak a lehetőséget az önszervező, önirányító tanulásra
4.4. A konstruktivizmusnak releváns tézisei az andragógia számára
4.4.1. • Az emberi agy autopoétikus, önszervező, a környezettel szemben relatíve autóm • Az agy nem alkalmas arra, hogy a káoszt felfogja, hanem mindenhol rendet, világos struktúrát keres • Az interakciók mechanizmusát strukturális csatolásnak nevezi a konstruktivizmus • Instruktív (megtanító) interakció a felnőtteknél általában nem lehetséges • A tanulást nem a tanítás, hanem sokkal inkább a tanuló kognitív és emotív struktúrái, élettörténeti tapasztalatai határozzák meg • A konstrukciók létrehozásának kritériuma nem az objektivitásuk vagy az igazságuk, hanem az életgyakorlatban való beválásuk • Az individuum a kommunikáció során konstrukciót képes a mások konstrukcióival összehasonlítani és számára adaptívvá alakítani • Az ember képes másodrendű megfigyelésre, azaz a reflexióra, a metakognícióra • Az individuális konstrukciók kulturális konstrukciók kontextusában jönnek létre
4.5. Konstruktivizmus - objektivizmus
4.5.1. A konstruktivizmus szemben áll az objektivista megközelítéssel
4.6. A konstruktivizmus adta impulzusok az andragógiában
4.6.1. • A tanítás, tanulás viszonyának újragondolása • Megtanító didaktika helyett a lehetőségek didaktikája • A tanítás a konstruálás segítése: az oktató támogatja a résztvevőket struktúráik kiépítésében • A konstruktivista oktatás kapcsolatok, csatolások kialakítására törekszik • A tanítás mint perturbáció (zavar előidézése csak) • A konstruktivista felnőttoktatás mind a tanításban, mind a tanulásban nagy fontosságot tulajdonít az emócióknak • Reflektivitás és differenciaérzékelés a konstruktivista oktatásban • A felnőttek tanításának tartalmilag lehetőleg a komplex, élet és munkahely közeli problématerületekre kell irányulnia • A képzési tartalmak perszonalizálása, szubjektivizálása • Felnőttoktató tevékenységrepertoárjának és kompetenciakészletének kiszélesítése
5. Transzformatív tanulás
5.1. • Kérdés: Hogyan alakítsunk ki olyan tudást, amely az embert alkalmassá teszi, hogy az egyre gyorsabban változó világban eligazodjon • Válasz: képességet kell kifejlesztenünk, mellyel a saját világlátásunk kritikai szemléletét tudjuk megvalósítani • Cél: az autonóm választási képesség erősítése, a személyiség folyamatos fejlesztése (LLL)
5.2. Kegan elmélete
5.2.1. • Megkülönbözteti az informatív tanulást a transzformatív tanulástól • Az informatív tanulás során egy meglévő referenciakeretbe viszünk bele új tartalmi elemeket • Azaz megváltoztatjuk, amit tudunk • A transzformatív tanulás azt változtatja meg, ahogyan tudunk, tehát a referenciakeretet alakítja át
5.3. Mezirow elmélete
5.3.1. Tanulási (változási folyamat): • A változás elindítója egy dezorientáló dilemma • Ennek nyomán az ember önvizsgálatot tart, ami bűntudattal és szégyenérzéssel jár • Ezután következik az előfeltevések kritikai átvizsgálása. • A folyamat során a résztvevők rájönnek, hogy elégedetlenségükkel nincsenek egyedül • Ezután új szerepeket, kapcsolatokat és cselekvésmódokat keresnek • Majd elkészítenek egy akciótervet • A tervek megvalósításához új tudásra és készségek elsajátítására van szükség • Majd az új szerepek kísérleti kipróbálása következik • Kiépül az új szerepekben és kapcsolatokban való kompetencia és önbizalom érzése • Végül megtörténik az új perspektíva szerinti feltételek beépítése az életbe